Hapsi-bácsi a mennybe megy

Jó napot kívánok! Mondja csak, mi ez a tülekedés? Be akarnak jutni? Még ma? Ilyen sokan? Nem lesz ez így jó. Szép hosszú sor, pedig azt hittem, éjjel nincsenek annyian. Épp ezért jöttem én is épp most. Hiába, már itt is kell a három műszak. Hogyhogy még hol? Az óvodában még nincs, pedig nagy üzlet lenne. Csak még tárgyalja a parlament. Ki az éjszakás? Péter bá? A Szent? Értem. Mondják, nem mehetnék előre? Én csak pár papírt hoztam. Adatpótlás, tudják. Nem? Nem baj. És az, ha míg itt szobroznak, maguk mellé csapódok? Hogy? Megbántottam? Nem értem. Nem szeret csapódni? Autóbaleset? Ne haragudjon, rájöhettem volna az arcán azokból az érdekes mintákból. Széles kerekek lehettek. Á, traktor! Szomorú. Ja, nem. Az én arcomon ez csak a kispárna nyoma. Tudja, épp aludtam. Nem dolgozom. Már egy éve. Azért jöttem most, mert most nincs az a nagy meleg. Az, az ember mit csinál ott? Szobrot? Tényleg? Értem. Fájnak a lábai, és már nem bírja a szobrozást. Inkább farag egyet. Sorban állni, maga helyett? Ha még életében rendes embert faragnak belőle a szülei, most jobban állná a sarat. Nem kellene a kiskapukat keresnie, mint annak a politikusnak, ott, a sárga öltönyben. Biztos sok a sara – úgymond. Elnézést, sarat mondtam? Itt meg csak felhő van. Meg pára. Meg köd. Épp, mint az otthoni hivatalokban. Föld nélkül meg nincs sár. Erre mondják, hogy kicsúszott a talaj a lábunk alól, nemde? Mint a birkózásban. Hé, maga meg mit lökdös? Ne tolakodjon. Így akar megbirkózni a helyzettel? Nem mondták még magának, hogy a türelem rózsát terem? A terem, igen… az nagyon szép. Már láttam egyszer. Csak a teremőr túl lassan olvassa a neveket. Hogyhogy mit keresek akkor idekint? Mondtam már, hogy adatpótlás. Na, majd én! Hiába, ez a portás kétezer éve is aggastyánnak számított már Krisztus Urunk oldalán. Oldalán, igen… miért? Nem, nincs weblapja. Ez a rendes oldala. Nem is volt akkor net. Milyen korból szalasztották magát?
Hah! Megint visszafordított egyet. Az ilyenek egyből állhatnának abba a másik sorba. Ott nincs ajtónálló. Időt spórolnának vele a többieknek. Azaz, nekem. Mert igazából nem is akarok bejutni, csak ezeket a papírokat adnám oda az öregnek. Mondtam, hogy csak papírokat hoztam. Pokoli tud lenni a várakozás! Szerencse, hogy nem egyedül kell végigállni, legalább lehet beszélgetni. Látom, maga is örül. Az arcára van írva. Ja, nem, ez valami más: Michelin. Ő a neje?

Na, ez se jutott be. Azért, szépen halad a sor. Legalább a belső váróteremben lesz ülőhely. Miért, mit gondolt, hogy ezt az egy sort kell csak kivárni? Egy ilyen papíralapú társadalomban? Nem úgy megy már itt sem, mint régen. Én előre bejelentkeztem, és beszereztem jó előre a szükséges iratokat. Ha előre tervez és regisztrál az ember, valamivel gyorsabb. Regelve könnyebb. Reggelre otthon is lehetek. Mondtam, hogy nem állandóra maradok.
Miért állunk? Hé, uram! Előrébb tolná azt a szobrot? Ő következik. A gazdája meg eltűnt valahova. Tyű. Ez azért durva volt! Szobor – pipa. Hát még a gazdája milyen pipa lesz, ha meglátja, hogy Péter bá’ letörte a fejét, és kidöntötte a sorból. Nem lehet packázni az öreggel. Miért nem mondta a nevét, mikor kérdezte! Haha, már vissza is ért. Most állhat újra a sor végére. Hé, mit tolakszik? Már volt egy esélye. Faragatlan egy fickó! Hát semmit nem tanult az előző esetből? Tyű! Ez még durvább. Nem is merek odanézni. Legalább mondaná meg annak a szerencsétlen szobrásznak, hogy nem ez az ő sora. Elmehet a pokolba!

Na, maga jön, pajtikám. Mondja a nevét, aztán mutassa be a befizetett csekk fénymásolatát. Na, akkor hiába jött. Én csak tudom. Álljon át a másik sorba. Pokoli jól mennek a dolgok. Máris én következem.

Jó napot kívánok! Hapsi. Csak Hapsi. Az állás miatt jöttem. Ismét. Hoztam ajánlást is. A nejemét. Gyakran mondja, hogy úgy meg tudok állni, mint a Bálám szamara. Nem, kérem, nincs nálam bála. Szamár pláne nem. Ez egy hasonlat (a szamárban lehet is valami). Csak egy kis szalonna van ebben a szatyorban. Kis bérből élünk otthon. A szomszédéból. Kis helyre is bepréselem magam, nem foglal sokat a „bálám”. Szakképzettség? Mit szőrözik? Végigálltam a sort. Negyedszer. Ilyen állóképesség minden posztra alkalmassá teszi az embert. A kapus posztra kiváltképp. Igen, poszthumusz. Gyakorlat? Kapus. Játszottam a Harapóhörcsögi falunapon, a helyi kocsmaválogatottban, ha ez számít. Más? Mindenhez egy kicsit. Remekül falazok. Úgy is. Úgy pláne. És a szemem, mint a sasé. Szemem a pályán, ez a jelszavam. Hé, politikuskám! Tegye le azt a vésőt, és álljon szépen vissza a sorba. Vésse az eszébe, ha én leszek itt a porta manager, nem lesz itt semmiféle kiskapuzás! Itt nem játszhat két kapura. Pláne nem más-más méretben. Akkor, az enyém a hely? Nagy a túljelentkezés? Értem. A másik kapuhoz sincs? Ekkora már a munkanélküliség? Nagyobb lenne az érdeklődés ott is, ha nem ingyen lenne. Megtanultam odalenn, hogy az emberek azt szeretik csak igazán, amiért fizethetnek. Ki is teszem a kis táblám: Pokol bár. A viszontlátásra!