Jó reggelt, kedves szomszéd!
Milyen csinos kis reklámtáska van a kezében. Szerződött? Nem? Akkor minek cipeli? A maga helyébe én jutalékot kérnék az áruházlánctól. Az üzleti életben azt mondják, egy ember kétszázötven emberrel ér fel. Reklám szinten. Maga felér legalább ezerrel. Annyi felé kujtorog. Főleg így év végén. Gondoljon csak bele! Tömegközlekedik. Vásárol. És a sarki krimóba is beugrik hazafelé jövet. Önnek akkora reklámértéke van, hogy na! Miért nem abból él?
Ha már reklám, hadd kérdezzek valamit! Meg tudná nekem mondani, mi az, hogy teljes kiőrlésű? Napok óta ezen töröm a fejem. Akkor ezek szerint eddig a gazdaság nem végzett rendes munkát? Csak ímmel-ámmal őrölt? Most, hogy teljes kiőrlés, most jobb? Akkor nem értem, eddig miért működött? Azóta meg miért gyengült? Nem csak a gabona.
Erről jut eszembe! Ismeri az „ilyen volt, ilyen lett” reklámokat? Mindent el lehet így adni! Ne mondja nekem, hogy nem. Tudja, mi benne a lényeg? A régi fotó alá tesszük az „ilyen lett” feliratot. A friss fotó alá az „ilyen volt” feliratot. Jó ötlet, nem? Például fogyókúrás hirdetés. Kozmetikai szerek reklámja. És még sorolhatnám. Az egyik rokonom így tudta jó áron eladni a régi lakását. Annak idején beköltözéskor lefotózták. Meg most is, miután lelakták. A fotók alatt csak a dátumokat cserélték fel a hirdetéskor.
Azon sem szabad csodálkozni, ha a mai fiatalok nem mernek szorosabb kapcsolatot kötni egymással. Félnek. Azt a kifejezést, hogy „zsákbamacska”, jobban ismerik, mint mi. Annak idején legfeljebb a vásári forgatagban találkoztunk vele. Most meg már mindenhol belebotlik az ember. Ne mondja! Maga elhiszi, hogy az van mindenben, mint amit a csomagolásra írnak? Ne vicceljen. Maga szerint mi az a sok rövidítés? És azok a betűjelek számokkal kombinálva? Persze! Számítógépes jelszó! Hogyne! Az nem az. Az a vonalkód. Naná, majd Etióp családi fotó! Csak ne nevessen! Lehet, hogy nemsokára nekünk sem kell oldalazva közlekednünk a szűkebb utcákon. Mondjuk, annak is meg lesz az előnye. Legalább nem kell kerülgetni a parkoló autókat. Elég lesz a hely, amit a fal mellett hagynak nekünk.
Szóval, nem csoda, ha egyre kevesebb a gyerek. Honnan tudom? Szintén a reklámokból. Meg egy rövidfilmből, ahol bemutatták, hogy mire képes néhány hozzáértő. Az utcáról bevittek a stúdióba egy átlagos külsejű leányzót. Nem volt ronda! Ezt nem mondtam! Azt mondtam, hogy átlagos! Az átlag sosem ronda. Nézzen meg bármilyen statisztikát! Na ugye!
Tehát, beültették a leányzót egy székbe, és rövid idő alatt bombázót csináltak belőle. No jó, ez túlzás, de amire a fodrász és a kozmetikus már nem volt képes, holott a maximumot adták a szakmájukból, azt a számítógépesek még jobbá alakították. Micsoda technika! Na, ezért félnek a mai fiatalok egymástól! Képzelje el! Elmegy szórakozni. Megtetszik ott egy fiatal leányzó. Felcsípi. Ha sikerül, este ágyba bújnak. Reggel ébredéskor meg rémülten menekül a látványtól. Futás közben pedig azon gondolkodhat, hogy vajon mennyit ivott az este?
Ami a még nagyobb baj, hogy ez fordítva is előfordulhat. Nem-e? És a harmadikon az a bájgúnár? Ha utána száll be a liftbe az ember, tiszta drogériában érzi magát. Szerintem minden este, lefekvés előtt ledobja az arcát a toalett-tükör asztalkájára. Reggel meg újra kezdi a vakolást. Hány arca lehet már? A tükör előtt is. Hogyne. Egyszer véletlenül becsöngettem hozzá. Azt hittem, az apja nyitott ajtót, de később megtudtam, hogy egyedül él. Mondjuk, nem csodálkozom. Látta már az eredeti arcát? Örüljön neki. Aznap egész éjjel nem tudtam aludni. Másnap is csak akkor, miután megnéztem egy kellemes horrorfilmet. Úgy legalább nem voltak rémálmaim.
Lehet, hogy másoknak is több arca van? Mármint, ilyen leszedhető. Lehet benne valami, mert az egyik kollégám rám szólt tegnapelőtt odabenn, hogy nem ismertem őt meg az utcán. Biztosan nem a munkahelyi képe volt rajta. Már abban sem vagyok biztos, hogy magával beszélgetek. Vagy maga velem.
Nem tartom fel? Látom, ma nem siet. Nem dolgozik? Értem. Év vége van, de akkor ma ki tartja el az országot? Hová jutunk, ha ilyen sok szabadságot adnak egy évben? Megmaradt, mi? Ha ennyire szeret dolgozni, miért nem szól, hogy kevesebb is elég? Na, minden jót! Megyek, mert be vagyok jelentkezve a fodrászomhoz. Elvégre, szabadságon vagyok! Kozmetikushoz is! Naná!
A viszontlátásra!
14 hozzászólás
Se kozmetikus, se fodrász, csak reklámtáska, de azt is kaptam 🙂
Milyen igaz…hm. Ajánlom is a szomszédomnak. Szerencsére nem tudom magamra venni 🙂
Jó írás, na.
A reklámtáskát nem tudod magadra venni?
🙂
Állítólag ma már a férfiaknál is divat a kozmetikushoz járás. Én nem tudom, mert fodrászt is ritkán látogatok. Örülök, hogy egyáltalán van még hajam.
🙂
A korosztályomat nézve, huligán vagyok közöttük.
Köszönöm, hogy olvastál tőlem!
szia Artúr!
Ismét a mindennapok és a valóság markáns fonákja elevenedik meg írásodban, melyből kiderül, hogy sokan egy malomban őrlünk…
Én megvettem…csomagolással 🙂
barátilag
leslie
Kedves barátom!
Te tudod! Ha megvetted, hát megvetted!
🙂
Kötelességemnek tartom, hogy tájékoztassalak róla, tele van ízfokozóval, emulgeátorral, természetellenes színezékekkel. Vitamin egy csepp se benne. Méreg annál több. Energiát a koffeintől kapott, azt is a sarki krimóban. Lekísérve egy adag konyakkal, és a csapos nőtől kapott pofonnal.
Köszönöm Leslie!
Artúr barátom!
Manapság nem csak a helyzet fokozódik, hanem az íz is, és már az is természetellenes ha valami színtelen. A vitamin se a régi -lásd a D balhéja – az energiaárak meg hát…hmm…Viszont hogy ko-nyakon vágott a pincérnő, nos az már kész előjáték…
üdv
leslie
Remekbe szabott hozzászólásoddal nem is vitatkozom. Egyet értek. Kettő lesz belőle. Plusz áfa. Az előjáték fontos része életünknek. Mivel sosem növök fel, én még játszani szeretnék. Elő-adás formájában. A csapos nő is formás, de hát az ember azért mégiscsak otthon vacsorázik, mert evés közben jön meg. A postás, aki kétszer sem csenget ma már, csak bedobja a második értesítőt, ami természetesen előző nap lejárt. Hiába, rohanó életünkben megelőzzük magunkat is. Mert fontos a megelőzés. A terepviszonyok azonban nem mindig kedveznek. Talán majd kerülő utakon előbbre jutunk.
A végén még itt ketten külön kategóriát nyitunk.
🙂
Milyen jó, hogy Hapsi-bácsi napra kész. Mi lenne velünk, ha nem így lenne?:)
Szeretettel: Rozália
Szia Eszter!
Tudod, haladni kell a korral, és fel kell venni a napi események ritmusát.
Köszönöm!
Szia Kedves második szomszéd!
Megköszönöm, ha a fal mellet hagysz egy kis helyet nekem is. Kis mellplasztika elférne nálam is, elég rendesen erős vagyok derékban, onnan bátran adhatok mindenkinek. Amúgy jobb mellem van mint sok tizenhatévesnek. Remek hajszobrászom van, jelenleg feleség státuszban és már hónapok óta mondogatja, hogy már nagyon rámférne egy alapos hajvágás. Zsebem tömve reklámértékkel és be nem váltott lehetőségekkel.
Őszintén elismerem, hogy nekem ez nem igazán megy, Neked viszont nagyon. Gratulálok! Nagyon tetszik ez az elégedetlen, nem túl eszes, de erős akaratú állampolgár szereplőd.
Kedves szomszédom!
🙂
Mivel egy ideje már nem járok autóval, biztos lehetsz abban, hogy lesz bőven hely a fal mellett. Legalábbis, rajtam nem múlik.
A lehetőségeket be kell váltani. Lehetőleg. Akkor menni fog. Csak erős akarat kell hozzá, ez állampolgári jogunk.
Nem tudom, mekkora az összefüggés a haj és a mell között. Mindenesetre, ha szobrász nyúl a dologhoz, akkor talán elfér majd valahol egy mellszobor. A lényeg, hogy hónaljban ne legyen szűk.
Köszönöm szépen!
Iszonyat jó! Nagyon tetszik, hogy monológba rejtetted a véleményedet a 'világról'. Tisztára egy Kosztolányi műben éreztem magam. De ez nem az! Ez Artúr!! Ez más, ez máshogyan jó.
Gratulálok!
Köszönöm szépen!
Kosztolányi, feleségem kedvenc költője, nagyon jó barátja volt Karinthynek. Hízelgő a hasonlatod, bár még sokat kell tanulnom addig.
Kedves Artúr!
Köszönöm az esti agyfárasztót, jelentem végigolvastam és jól esett! 🙂
Kacarászva gratulálok!!
Judit
Kedves Judit!
Bízom benne, hogy neked sem lesznek rémálmaid ettől az írásomtól. A fotómat meg ne nézd itt oldalt. Nem friss. Tavalyi. November végén készült.
🙂
Köszönöm szépen!