A recept roppant egyszerű. Add önmagadat.
Egyszer csak eljött az a várva várt nap, mikor kedves, ifjú "lovagom" megígérte, hogy meglátogat. Nem mondanám, hogy feszült voltam, hiszen egy szokásos napnak indult. Nem is lett rossz. Persze egyikünk sem azt kapta, amit várt.
A megérkezés jól sikerült, hiszen attól tettük függővé a dolgot, hogy esni fog-e vagy sem. Ifjú titán autója szervízben, s mint tudjuk motorozni szakadó esőben nem annyira gyere be. A megbeszélt időpontra már hétágra sütött a nap, lágy szellő fújdogált, a madarak koncertet adtak, minden tökéletesnek tűnt. Mikor az ifjú titán megérkezett még voltak nálam. Igaz nem sokáig…..
A drága két kedvencemet hozta. Kaptam egy epres Milkát és egy csomag pattogatott kukoricát. Mindig is tudtam, hogy jól nevelt, bizonyította már jó párszor, más helyzetekben. Bár meglepődtem, nem számítottam rá, hogy hoz valamit. Én már annak is örültem, hogy jön, hiszen mostanában olyan ritkán találkozunk. Azt előre lefixáltuk, hogy a délutánba akár egy filmnézés is belefér, nem siet sehova. Ezt ugye jó tudni, mert az ember lánya úgy készül. Én aztán jól úgy készültem. Meg is kaptam a magamét a macinacimért, de mit csináljak, ha egyszer én vagyok a macinaci királynő? Ez volt az első hiba. Megjegyeztem, ha egy ilyen jó pasit vársz, még véletlenül se tedd melegítőben, legyen az bármilyen márkás! De nem volt időm átöltözni! És gondoltam, ha valaki szeret, hát így is szeret.
Jó darabig csak beszélgettünk, majd eldöntöttük, hogy megnézünk valamit. Kiválasztottuk a filmet. Ez volt a második hiba. Ami jónak tűnt, azon nem volt magyar szinkron, hiába kattintottam rá. A második filmet egyáltalán el sem indította a gép. A harmadikat végül sikerült. De minek?! A film roppant unalmas volt. S a fiatalember kb. a felénél közölte, hogy inkább hazamegy. Nem is próbáltam itt tartani, úgyis hiábavaló próbálkozás lett volna. És hát első randinak… Jó persze, nem biztos, hogy mindenkinél ilyen balul sül el. Jobban jártam volna, ha film helyett mondjuk a fényképalbumaim nézegetését ajánlom fel, nem? De hát késő bánat… Ami elmúlt, elmúlt….
A kegyelemdöfést az ajtóban adta meg. "Tudod, örültem neki, hogy végre eljutottam hozzád, de lehetne, hogy legközelebb, ha jövök, ne arra érjek ide, hogy egy félmeztelen pasit masszíroz egy másik férfi?"
7 hozzászólás
Kutya legyek, ha értem… Az elején arról volt szó, hogy jó idő van, megyünk a természetbe…. aztán mackónadrágba és otthoni filmbámulásba torkollt a dolog. És hogy kerül a végre egy félmeztelen pasi? Lehet, hogy én vagyok csekélyértelmű medvebocs, de elég zavaros nekem ez a sztori, ami egyébként akár szórakoztató is lehetne… :O
Nos. Zavarodat eloszlatva talán olvashatnál figyelmesebben. 🙂
A megérkezés függött attól, hogy esni fog-e. Kirándulásról szó sem volt… És a közepe táján épp ott van, hogy még voltak nálam, mikor megjött a lovag…
Szia Berill!
Ismerlek annyira, hogy azt javasoljam, azokat a részeket is bontsd ki nyugodtan, amikor a még a randi előtt vagy. Vagytok. Akkor jobban érthető a két félmeztelen pasi is, meg az esős idő, kontra napsütés. Ilyenek.
Gondoltam, hogy azokról van szó, akik még ott voltak az érkezés pillanatában, de minden tehetséged meg van ahhoz, hogy bővebb legyen a sztorid.
A címhez lehet, hogy ennyi is elég, de te ennél többet is tudsz. Sokkal többet. Viszont a vége a csattanó, pont jól van kihegyezve.
(Annyira vártam, hogy egyszer visszakötözködhessek egy kicsit:-)))
Üdv.
Köszönöm Artur! Ez sem novellának indult, hanem blogbejegyzésnek. 🙂 De megfontolom, amit írtál. És hát persze a történet sem egészen az, aminek látszik.:)
Akkor érthető a helyenként elnagyolt rész. Tényleg érdemes kidolgozni. Jó a stílusod. Ez is olyan jó Berilles történet lenne.
🙂
Hát igen, ez Te vagy! :DDD
Mi lenne, ha összefognánk, ott hagynánk a melohelyet és közösen írnánk a férfiakról? ….és a szerelemről?
Léna
Tudod az ilyen pasi nem az esetem…Te viszont jól fogalmazol, érdemes lenne kibővíteni ezt az írásodat.:)