Persze! Humor! Ez kell most neked. Humor ebben a poltikai válságoktól büdös, éhségtől bizonytalan, fertőzött, grippás világban.
Humor, na!
S akkor itt ülök én. Humort akarok írni neked, ha már olyan
szépen megkértél. Nagyon szomorú lehetsz.Vagy vagy!(Na ez egy kicsit csámpásra sikerűlt). Ott folytatom, hogy itt ülök.A hasam korog, ugyanis ma nem ettem, a tegnap sem, söt azelőtt sem. Ugyanis fogyózok. (Hagyd így, mert ez írói fogás.Tudom, hogy most röhögsz,de ez nem szép tőled). E foglalatosság fölöttébb szűkséges, mivel az ünnepek alatt nagyon belaktam. Ezek a lakmározások pedig igencsak rámragadtak. Mármint oda a has köré ,meg derék köré, továbbá comb köré, na. Érted,nem? Sokkal hamarabb rámragad, amit eszek, mint Abigél, akit három napig pároltam mégsem tudtam levenni a lábáról.Végűl ledőlt magától. Fricinek.Mert neki állítólag van humora.
Ja, igen! Erről jut eszembe: mármint, hogy itt ülök, s valamit humorkodni kellene. Pedig már régen megmondta valaki hogy a humor a földön hever , csak le kell hajolni, s felvenni.Na most mit kötekedsz?
Azt is tudom, hogy ki mondta, de nem akartam kiírni a nevét. Hogy ne csináljak magamnak reklámot, azért!
Na én ma ebből kiinndúlva-mármint ama mondásból-egész nap az utcákat jártam, koboroltam, s lestem a sáros aszfaltot. S ha hiszed, ha nem egy vacak humort se találtam. Közben az emberek is furcsán tekintettek rám. Néhány ismerős felajánlotta, hogy segítenek bemenni a sűrgösségire, mert szerintük teljesen ki vagyok.
-Talán elveszítette a házkúlcsát!-vélte melettem egy hetven éves,
vásott őltözetű nénike.-Valahol itt vesztette el?A közelben?
-Nem!-Hebegtem.-Nem vesztettem el semmit. Humort keresek.
Kiváncsian tekintett rám.
-Volt valami érdekes brelók ráakasztva?Tudja olyan, izé, ami a kulcsokra van akasztva. Erti,nem ?
Nem értettem. Már zúgott a fejem, szédűlés környékezett.
Nekitámaszkodtam egy póznának.
-Mama-szóltam könyörgőn-érti, hogy nem vesztettem el semmit, hanem keresek.
-Mit ugyanbiza?
-Humort! Igen, egy icike-picike humort.
-Egy icike-picike…na menjen már nekem itt ne izéljen. Hát
az, mi, hogy itt keresi az aszfalton?
Szemem felragyogott.Mintha reményt véltem felefedezni.
-Lehet, hogy pont maga hozza meg a humort.
-Én-e? Sze azt sem tudom, hogy néz ki.-De-folytatta felcsillanó szemmel-van egy unokahúgom, aki már egyszer evett is.
-Ne haragudjon mama de ez nem enni való. Illetve egyesek szerint szellemi táplálék, de…
-Na ugye?Elmond lassan maga mindent fiam csak hagyni kell.
-Osztán szellemi ital van-e?
-Nincs néni! -Már nagyon ideges voltam. Hát nem érti? -Földhöz
vágtam magam. Karmolni kezdtem az aszfaltot.-Humort keresek!-üvőltöttem.
A nénike megfogta karomat, s felsegített.
-Szegényke! Magát tényleg nagyon megviselte ez az űgy.
Tényleg megviselt.
-Várjon-szólt a néni .-Én megtaláltam.
-Mit?
-Amit keresel fiam!
-A humort?
-Hát legyen humor!
Egy vaskos fekete pénztálcát nyújtott felém.
-Amott abban a latyakos utcában találtam.
Úgy éreztem azonnali hatályal guttaütést kapok.Tépdesni kezdtem a hajam.
-De hol itt a humor?-üvőltöttem,s már rohantam is,át a forgalmas uton.Reméltem elgázol egy autó. Hol van a humor?
Túlodalról még hallottam a néni hangját.
-Benne!Mind a negyvenezer. Euró.
1 hozzászólás
Szerintem, keresd tovább.
Üdv.