Kettőezer öt márciusnak idusán klórházba szállítottak nyomorhuruttal.
Átestem nyomortükrözésen, ledugták a csillogó orvosi eszközt lázadástól kicserzett számon,
és fertőtlenítették a belsőm. Minden rossz érzés elmúlt. Mondhatni, minden érzés elmúlt.
Adódott mindebből garatban bevérzés. Nem baj, végülis, ha megnémulok, az még nagyobb előrelépést jelentene a torkostudomány fejlődésében. Csakhogy a nyelőcsövem még nem vásott ki eléggé, így lenyelve azt a kis vért, beforrt a seb. Utána meghallgatták a szívemet, hogy maradt-e még benne valaki, megkopogtattak, és megállapították, tökéletesen lelketlen lettem.
A radikális méregtelenítő kúra tehát sikerrel végződött, hiszen nem maradtam mérges. Boldog sem, igaz, inkább vegetatív. Recepteket is írtak, arra az esetre, ha még maradt az agyműködésemből valami. Bár az agykurkász teljes mértékben meg volt elégedve a pszichoparalízis eredményével.
Idegrázás
By Horváth Éva
6 hozzászólás
Hát van humorod az biztos, jól bánsz a szavakkal! Gratula!
Barátsággal Panka!
(még olvastam volna tovább)
Én inkább a humohoz raktam volna. (De lehet, hogy nincs is olyan hely a prózáknál?)
Mondhatom, jó humorral ítad meg a gyomorvizsgálat lefolyását. Mondhatom, szönyű dolog, egy alkalommal én is átestem rajta.
Tetszik a humorod!
Kata
Szia!
Nem ilyen eljárással készítik a képviselőket? :-)))
Most nem emelném ki azokat a jelzőket, amelyek miatt erre a következtetésre jutottam.
Rövid, tömör, és orrba vágó sorok. Gratulálok!
Üdv.
Igen,kedves Artur,így van.:)Köszönöm.
….a kardiológus szerint már én sem vagyok jószívű :((
Üdv,Testvérem!:(/)