Ólomlábakon lépdel, láthatatlan vigyor
korok szabdalta arcán. Lassan pergő homokszem,
mutatók tánca egy görbe számlapon.
A jelen most egy pillanat,
a múlt és jövő csak a végtelen.
Tengernyi, mégis olyan kevés,
mint sivatagban a homokszem,
mit fel kap a szél a levegőben még él,
de visszahullva a többi közt elveszik.
Nincs színe, se alakja, mégis,
tudjuk, hogy van, láthatatlan is.
Bár talán, színe az lehet.
Mikor megszületünk rózsaszín,
tiszta lélek lepedője.
Ha felnövünk a szerelemhez,
élénk kékre vált és szívünkbe
verdes a boldogság madár.
Majd küzdünk és szenvedünk,
vér vörös lesz verejtékünk.
Ha lejár és nincs tovább,
fekete gyász köntösét teríti rád,
akkor, útra kelsz a fénybe,
ott nem számít az idő,
megszűnik a végtelenbe.
11 hozzászólás
Kedves Harcsa!
Az idő már csak ilyen, szépen megfogalmaztad ezt a megfoghatatlan időt!
Tetszett!
szeretettel-panka
Szia!
Amikor mindennek vége, akkor valóban a végtelen elviszi. Az idő utazása ilyen.
Szeretettel:Selanne
Versed sokat mondó, gondolataid komolyak, amelyeket szabad formában foglaltad.
Ebben a divatos formában is lehet verseket írni, azonban itt is fontos, hogy legyen benne hangulat, s szép rímek, másként nem lesz igazi vers. Ha több időt vesz is el egy jól formázott, klasszikus versforma, hidd el, megéri a fáradságot.
"…még él, de visszahullva a többi közt elveszik." Ennek a sornak a végén szereplő szó igazán nem illik ide (s versbe igazán nem illik bele), s még akkor sem illenék, ha az előző sorvéggel rímelne.
Talán jobb lenne lecserélni, pl. elvész-re! Persze, a döntés mindig az alkotóé.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Panka!
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: harcsa
Kedves Selanne!
Neked is nagyon köszönöm.
Üdv: harcsa
Kedves Kata!
Teljes mértékben igazad van.Jobb lett volna a prózához rakni, szerintem át is rakom.
Köszönöm a véleményedet és azt is, hogy olvastad.
Üdv: harcsa
Szép kis vers. De szerintem rossz helyre került. Eredetileg a versek között volt? A próza nekem külalakra a faltól-falig írást jelenti. Ha így nézem, akkor inkább vers.
Kedves Harcsa,
A vers, mert remélem annak szántad, annyi mindent tartalmaz, hogy csak többszöri olvasás után tudom kommentálni.
Egy emberélet és az idő?
Vannak írások, versek, prózák, amiket ha olvasok, picit mérges leszek, mert nincs folytatása.
Néha maga a mű is üvölt, könyörög, hogy folytassuk.
Nálad egy picit a közepén éreztem ezt.
De elvonatkoztatva "sokszor felesleges a locsogásom" megnyilvánulásomtól, a mű remekül sikerült)
Gratula
Kedves Maria!
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: harcsa
Jó, hogy előkerült ez a versed kedves harcsa!
Most, érzem, hogy olvastam már. Miért nem írtam hozzá nem tudom.
Tetszik, hogy színeket adtál az idő alá. Bocs, " vérvörös egybe írandó, ne haragudj érte.
Nagyon megtisztelted az időt ezzel a szép verseddel.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Kedves Oroszlán!
Köszönöm, hogy újra olvastad az írásomat.
Örültem neked.
Köszönöm az észrevételedet, ígérem, javítani fogom.
Üdv: harcsa