Ikariam – mese 3.

– Egy kocsma-manó feljegyzéseiből…. –

Ajtó nyitódik……..kicsit még nyikorog….pedig GO uram parancsára már többször megkentem rabszolga-parittyások vérével megkentem…..Lenabuci lép be.

(Nincs más teendőm, futva teszem meg az utat a két lépésre levő frissen csapolt jeges vödörbe, bár ez a két lépés igencsak távolinak tűnik ezzel a heregolyót-tartó-mankóval, amit dr. Mengele írt fel számomra, amikor erre járt és megvizsgált.)

Lenabuci belép és szebb, mint valaha. Olyan titokzatosnak látszik………..mint a szerető, aki az éjféli kankalin virágzásra vár A rajta levő bőrvért csillog-villog és fantasztikus alt baritonján megszólalva MÉZ-SÖRT rendel minden bent lévő vendégnek.

(Kocsma-manóként sok mindent látott már a három-gülü-szemem, de ilyet…..a szokásos ágyas-málnás helyett MÉZ-sör??? Mi ütött ebbe a NŐ-be? Afrodiziákum??? Hű, ha……….. )

Leül, körülnéz és örömmel látja, hogy mindenki őt nézi. Hiába, megtett mindent, kifente, kikente magát, hetérái sokat dolgoztak rajta, lemosták a csatában vértől csöpögő testét, haját gesztenye levével mosták át, orchidea virággal díszítették és szerelmes férfi testnedvéből készült moschus feromonnal kenték be.
– Szép Jó estét Mindenkinek! – szólt (és recsegő hangjától a falról egyesével esnek le a delta világ csatáit ábrázoló rabszolgák véres vizeletével készült festmények…)Szemét körbejáratja a jelenlevőkön és bőrvértjét középen kettérántja. Feltárulnak azok a gyönyörű mellecskék és körbe mutatja a jelenlevőknek, szemével Ejjel uramat keresve és hozzáteszi:

– GO Uram! Látja? Fegyvertelenül jöttem!

Bár ekkora barackok közel e világon nem teremnek. És maga ez a tény sem igaz, hogy fegyvertelen, mert még sokan emlékeznek azokra az időkre, amikor Lenabuci fiatal amazon korábban mellével sorra megnyerte a dió-, mogyoró és golyó törő versenyeket…….. Talán ez lehet az oka, hogy még nem talált méltó, bátor társra……………Mély – de még mindig erotikus kisugárzást árasztó – hangján megszólal:

– Ejjel Uram, három ágyast, de döglöttet ám!!! – és tőle szokatlan módon csendesen leül. Bőrszütyőjéből szép lassan fogpiszkálókat vesz elő és egyesével az asztalra helyezi. Aki nagyobb figyelmet fordítana a dologra észrevehetné, hogy ezek nem is egyszerű fogpiszkálók hanem méregbe mártott kicsinyke dárdák, amelyekkel ha valaki közelebbről megismerkedik, tuti nem lesz ideje meglepődni…..
Most veszi csak észre, hogy mellecskéi még mindig a közfigyelem előterében várakoznak…… ezért lassan megfékezi a már-már elszabadulni vágyó cickókat és meghúzza a kötőféket és a mellek a megérdemelt helyükre kerülnek. Többen felsóhajtanak….

– Nagy-jó Uraim, hát semmi hír a háborúról és a békéről? – kérdezi.

Választ nem kap, ezért szemét körbejáratva a kocsmában Mici/Mackót keresi, a konkurens szeretőt, a konkurens klán vezérét, de ő nincs az ivóban.

– Jobb is. – gondolja, aztán leül. – Szóval igaz, megcsal az átkozott! – és ezzel dörzsölni kezdi a keblét. (Aki messziről nézi, nem láthatja, hogy óriási keblein valami tetoválás van, három betűből áll……) Megpróbálja ledörzsölni, eltűntetni, leönti az időközben odaérkező méregerős málnással, de nem lehet oly egyszerűen eltűntetni a még véres betűket.

– Halál rá, halál rá…….megfőzöm és feltálalom (Mici)Mackónak…….egye meg, úgyis az övé! – morogja picinyke bajuszkája alatt.

– Nekem nem kell olyan férfiállat, aki szép szavakat duruzsol a fülembe, gyengéden szopogatja az ujjaimat, miután az övéről már lenyalogatta az étel utolsó morzsáit is. Nem kell olyan epilált fejű, aki nem őszinte. Vezérem úgy is talált nekem méltó férj-jelöltet és én elfogadom Ladym döntését.

Közben körülnéz és közelebb megy ahhoz a helyhez, ahol korábban Mackó últ……megszaglázza a helyet, ahol az ellenfél tette le ülepét…. megjegyzi a szagot………örökre……………..- Lesz még háború! – gondolja.

– Bár ő nem tehet róla. -nyugtatja magát. – Őt éppen úgy megcsalták, becsapták…….hiszen amikor ez a dög a vérrel teli yacuzzimban ült és éppen lemostuk egymásról a harc hevében ránk került szennyet, micsoda galád és randa szavakat mondott róla……..és a főztjét hogy pocskondiázta……….. Nem, az ő életét megkímélem, de ennek a férfi-állatnak – kinek nevét többet számra nem veszem – halálnak halálával fog meghalni. Már meg is van a módszer: halálra szexelem.!

Erotikus mosoly fut át arcán, és mint aki megtalálta a rég keresett gondjára a gyógyírt – biztos, ami biztos -, egy kis méreggel kente be Mackó régi ülőhelyét, felállt és elindult vezéréhez egy új férjért, elhagyja a kocsmát.