Nem kérhetem tőled, hogy visszajöjj,
tán találtál egy gazdag, jó pasit.
Most szolgáld őt, ha engem meg is gyötör
a nélküledség, s az a balga hit,
hogy egyszer talán mégis visszakaplak.
Emlékeimben tiszta vagy, s szeretsz.
Hadd maradjon legalább ez nekem.
Most menni akarsz, hát engedlek, mehetsz,
légy boldog, kísérjen ezer rejtelem,
s amit csak tudsz, szerezz meg magadnak!
Voltál enyém, s most másnak adod magad.
Irigylem őt, s belátom, vesztettem.
Lelkem összetört, időm nagyon halad.
Üres marad helyed a szívemben.
2 hozzászólás
Lám, lám, kedves Dodesz, ennyiféle szonett létezik? S eddig, amíg pl. Te itt megjelentél, csak kétféle létezett sokaknak, s e téves rendszert adták tovább. Persze, nekem is jobb lett volna, ha pl. az interneten körülnéztem volna.
Bánatos hangulatban írtad a versed, s olyanokért ostorozod magad, amiért nem kellene. Másokat is ér bánat, megbántás, ami bántja, de nem szabad sokáig azon keseregni. Tudomásul kell venni, hogy a megtörtént eset nem változik, ezért keresni kell a kivezető utat.
Érdeklődéssel olvastam érdekes formában alkotott szonettedet
szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Igen, már több helyen írtam, hogy a mai felfogás szerint mindent szonettnek lehet tekinteni, ami 14 sorba van tördelve. Akár van ritmusa és rímképlete, akár nincs. Természetesen ezekből kiemelkedik a két klasszikus forma. Itt én egy saját formát ki, shakespeare-i rímképlettel, a quartinák helyett quintinákkal és két két soros codával.
"Sonettare necesse est!" 🙂
Szeretettel: dodesz