Az élet egy játék.
Játék a születéstől,
A születéstől a halálig,
A halálig.
A kiságyban játszunk a kezünkkel.
A kezünkkel hadonászunk, babrálunk.
Babrálunk a kiságyban fekve,
Fekve.
Később játszunk a tárgyakkal.
A tárgyakkal, mely lehet egy autó, vagy katona.
Katona, mely dicsőn harcol a Földön,
A földön.
Gyerekként játszunk a barátokkal.
Barátokkal fogócskázunk, bújócskázunk.
Bújócskázunk együtt az erdőben,
Az erdőben.
Az iskolában játszunk az új emberekkel.
Emberekkel, kik később lehetnek barátok vagy ellenségek.
Barátok kik mindig megmaradnak, ellenségek kik hanyatlanak,
Ők hanyatlanak.
Serdülőként játszunk a képességeinkkel.
Képességeinkkel próbáljuk átlépni határainkat.
Határainkat átlépve gyakran hibázunk, vesztünk,
Vesztünk.
Később játszunk az érzelmekkel.
Érzelmekkel gyűlölünk, vagy szeretünk.
Szeretünk valakit, ki hasonlón szeret, mint Mi,
Mi.
Az iskola után játszunk az újsággal.
Az újsággal, melyben próbálunk állást találni.
Találni olyat, ahol a munka játék,
Játék.
—> eredetileg itt volt a befejezés, de jött a többi <—
A munkahelyen játszunk és harcolunk.
Harcolunk az előrejutásért a fizetésért.
Fizetésért, melyből élünk és szórakozunk,
Szórakozunk.
A saját házunkban játszunk a berendezésekkel.
Berendezésekkel, mellyel csinosítjuk otthonunkat.
Otthonunkat, első otthonunkat, melyért munkába jártunk,
Jártunk.
Gyerekeinkkel is játszunk, ahogy annó Velünk szüleink.
Szüleink kik még most is aggódnak értünk.
Értünk, hiszen mi mindig kicsiny gyermekük maradunk,
Maradunk.
Évtizedeken keresztül játszunk otthon.
Otthon, munkába, bulikba, barátok közt.
Barátok közt érzelmekkel, vágyakkal, mert erre szükség van,
Szükség van.
Nyugdíjasként is játszunk.
Játszunk a kötőtűkkel, a pipával, az unokákkal.
Az unokákkal, kiknek új gondolatok születnek,
Születnek.
A halállal is játszunk, ha kedvünk tartja.
Ha kedvünk tartja, de miért ne tartaná?
Miért ne tartaná, hisz az új generáció, már születőben van,
Születőben van.
Inverz:
Születőben van az új generáció. Meg születnek, szükség van rájuk. Velük maradunk, hogy el tudják mondani, hogy együtt jártunk az úton. Szórakoznának, játszanának, mint mi, kik már el veszítettük a csatát az örök léttel szemben, s csak reméljük, hogy Ők nem hanyatlanak, az erdőben, a földön fekve a halálig.
4 hozzászólás
Elgondolkodtató!Z.
Erre még nem is gondoltam, hogy az élet játék, és minden tevékenységünk játéknak fogható fel. Kérdés az, hogy mi is valójában a játék? Kisgyermekeknél a szocializáció fontos része, felnőtteknél kikapcsolódás. Ha az élet maga is játék, ki hozza a játékszabályokat?
Ez jó! Még nem gondolkodtam ezen. Csak a játékosokon. Kétféle játékost különböztetek meg (én):
– Biztonsági játékos: aki felméri a helyzetet, gondolkodik, mielőtt belevág a dolgokba.
– Biztosított játékosok: akiket a biztonsági játékosok próbálnak egyenesben tartani.
A játékszabályokat pedig azt hiszem rég meghozták Őseink, és mindig a biztonságiak “updatelik”. talán, de ha van egy jó öttleted, szívesen várom, esetleg egy vers, vagy novella formájában, ami kiegészítené ez én művemet! Na?
Szia!
Nagyon érdekes, “játékos” az írásod felépítése. Jobb így felfogni, mintha azt mondanánk, hogy egész életünk egy küzdelem. Mert, ha belegondolsz ugyan ezeken az állomásokon végigmenve ezt is mondhatnánk. De így jobb… sokkal jobb…
Kosztolányi “Akarsz-e játszani?” c. verse jutott az eszembe…
Üdv: Gyömbér