A délibábig jöjj velem, hogy elhidd:
sosem voltak titkaim előtted.
Ott szakajtok majd virágot, hogy elvidd
szívemről, hisz rózsával benőtted.
Ha délibábig jössz velem, majd látod
szerelmünknek frissvizű patakját.
Az aranyszínű mezőinket járod,
s észreveszed: tündérlelkek lakják.
Ha megcsókolsz, a délibáb fölébred,
s elvisz minket egészen az égig.
Ott körülnézünk s látunk olyan szépet,
hogy szívünkben azt megőrizzük végig.
Kövesd hát a horizonton léptem,
emlékezz: én semmi mást nem kértem.
1 hozzászólás
Úgy gondolom, az "elhidd" szót egybe kell írni, de az állítólagos nyelvújítás csaknem mindent megenged.
Ez csak egy kitérő volt, mert a klasszikusan szép sorok, összecsengések a valódi költészet egyik ismérve.
Jó vers ez, nagyon.
Gratulálok.