Éji neszben, ölelő melegben, kis utca kanyarog min lépkedünk. Árnyakat figyelnek a mozdulatlan, sötét ablakok. Távoli, halk csobogás hallik. Csermely csalja az időt, futva rabolja, viszi messzire irigyen. Valami, még titkos, furcsa jelenés lappang a légben. Szentjánosbogarak misztikus, zöld fényei rebbennek. Egy, kettő, három…
Mint apró lámpások, szívünk húrjain. Jelek. Ámulva megállunk, kéz a kézben.
Álmos, méla macska a farakáson gubbasztva figyel, s nem érti :
– nyári este, mitől ragyogott fel hírtelen e két ember lelke?
7 hozzászólás
Szia!
Ez nem is jelenés :-))) Egy kiragadott örök pillanat. Olyasmi, amire az ember mindig is vágyik, s azt szeretné, hogy sose múljon el. Szép.
Üdv.
Köszönöm Artur. 🙂
Milyen szépen írtad: "örök pillanat"!
Jó, mert nincs válasz az utolsó kérdésre, és így igazán titokzatos jelenés marad, bennem remegve tovább.
Hanga
Szia!
Jó, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Nagyon tetszett! Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Kedves Hanga, Rozália, Panka!
Köszönöm az értékeléseket, hogy nálam jártatok!
Üdv. Ildikó
Kedves Ildikó!
Csodálatos, szinte muzsikál, nagyon szép.
Üdv: József