Megkezdődött az okítás. Könyvünk az egy szál se lesz, mert egy betörő bácsi megbugázta az összes pénztet, amit kaptunk.
Aztat én nem értem, hogy miért az iskolában kell egy lemezszekrényben őrizni, amikor 20-méterre van az OTP. De én még kis hülye vagyok, a pedagógusok meg nem.
Sajnos a Bözse is elutazik Indiába. Repülővel megy, meg feleségül a Laocihoz. Azt mondta, hogy lesz nagy dínom, meg dánom.
A Laoci megígérte, hogy mivel én voltam a legjobb barátja, fog küldeni nekem egy diplomata rendszámú elefántot. Hűha! Ha ezt megtudja a Győzike, padlót fog fogni. Neki csak egy satnya kis zebrája van.
Az ősöm rögtön bekavart. – Na kis porbafingó, alakítunk egy szállítási zártkörű részvénytársaságot. Ebben tényleg jó az öreg. Ő már többször volt ilyen zártkörűnek a tagja.
Legutóbb négy év hat hónapig. Olyan lopakodásért kapta. – Baromarcú!-tán besurranásért-pofázott közbe az Ica.
-Jó, úgy is lehet mondani, de te ne ugass, Neked se intaligád, se szókincsed.
A vállalkozással a kiscsákókat fogjuk szállítani a tanya meg a suli között, Már csináltattunk is egy feiratot a Bimbire- ez a neve-: Iskolaelefánt.
A fater be akarta festetni sárgára, mint a jueszéjben a sulibuszokat. De eztet az állatvédők megtorpedózták. Ezek a nénik, meg bácsik jó emberek. Az utcánkban mindig kikerülik a földön alvó hajléktalanokat, sohasem lépnek rájuk.
Már alkalmazzák az osztályokban a pálinka szeszet, szagtalanításra. Az első napon a Bécus kiesett a padból, mert sohasem reggelizik otthon, és a pia gőz kiütötte.
A rajztanárnő szerint én is spicces lehettem, mert a szemetesláda árnyékolása közben hamisan énekeltem a kárikittyom édes tyúkomat. A félpénznél már a ritmusból is kiestem
Nekem ez nagyon fájt, mert döglök a kodályi módszerért.
Otthon változott a helyzet, pedig nyugaton lakunk. A fater meg a muter összemelegedtek. Vettek a bolhán kínai ágymelegítőt…
Tegnap a szomszéd bácsival iszogatott édesapa, meg üvöltözött. Jó márkás bort ihattak, mert volt címkéje. Az volt ráírva, tintaceruzával: NOVA-Pincészet. A Vizeletdíjról hangoskodtak, hogy mekkora genyóság ez a 300 forint.
Nem is értettem Őket, ha a városban brunyálunk, ott a vécés néninek is egy nyolcvanast kell leperkálni.
-Ezen én beszarok-erősködött a fater. Én úgy gondoltam a háromszázba az is belefér.
Csókolom.
8 hozzászólás
Szia!
Na, most már írok egyhez, mert nem igazságos, hogy olvaslak, jókat nevetek, és egy szóval se méltatom az alkotásaid. 🙂
Bár amit most írok, nem csak erre az írásodra értem. Úgy érzem, Neked rádiókabaréban lenne a helyed, a történeteid – legyen valóságalapja vagy sem – nagyon szórakoztatók és egyben elmesélik társadalmunk árnyoldalait. Én az egészhez csak gratulálni tudok, a stílusod nagyon egyedi, írj még sokat.
Köszönöm, üdvözlettel: Zsolti
Csatlakozom az előttem szólóhoz! Ezt már én is mondtam!:)))
Közben meg jókat nevetek!
Szia!
A rádió és a tévé együtt nem ad annyi szórakozást kabaré terén, mint te itt egyedül.
Erősítsd ezt a vonalat, mert ez is hiányszakma.
Mély tisztelettel!
Kedves Artur!
Ma kaptam a -TOLLINGA- Pályázatán a humoreszk kategóriában első helyezést a szakmai zsűritől.
Öröltem Neki.
Legnagyobb öröm azonban az olvasók, a Te véleményed.
Hálásan köszönöm. Igyekszem megszolgálni.
Ha lenne kedvenc olvasó kategória, biztosan beválogatnálak.
Szervusz-Gábor
Még valami: A Maksa Zoli azt írta nekem “ne akarjak kismaksává válni” Nem is tudtam hová tenni. Ez most dícséret, vagy szakmai féltékenység akart e lenni. Biztosítottam, eszem ágában sincs! Én EPIPAPI voltam, vagyok és remélhetőleg maradok is.
Szia!
Az első helyezésért gratulálok, őszintén. Mindegy, hogy dícséret, vagy féltékenység, amit a Zolitól kaptál, szerintem mindenképpen elismerésnek számít.
A kabarét, vagy a humort nagyon hiányolom kis országunkból, ezért írtam, amit írtam, pedig, mint az látható, sok hozzáértő művelője van itt hazánkban. Régebben a magyar humor és vígjáték messze híres volt nyugaton is. Jó lenne, ha újra helyére lehetne tenni. Neked és a többi hozzáértőnek, akiket még nem ismerek, sok sikert kívánok hozzá.
Üdv.
Kedves Artur!
Köszönöm szépen a soraidat. Köszönöm, hogy bízol abban, hogy sikerül talán egyszer sikeresnek lennem. Én ebben nem nagyon bízom. Miért? Mert ehhez kellene valaki(kik), akik felfedeznék az embert. A maksazolik ezt nem fogják megtenni! Mint írta, kényérharc folyik közöttük is. Én beérem azzal, hogy nemkevés netes olvasó arcára mosolyt tudok csalni.
Üdvözlettel:Gábor
Szia!
Kívánom, hogy célod a nehézségek ellenére elérd, a mosoly, a nevetés az egyik legnagyobb kitüntetés egy humorista számára. Kár, hogy abból nem lehet megélni.
Ha így lenne, azt hiszem, te milliárdos lennél.
Üdv.
Én egész életemben a rosszul fizetett, nem nyalizó munkások táborát gyarapítottam.
Nagy örömmel vettem volna, ha felfedeznek és széles körben elterjedhetett volna az elbaltázott humorom. Ez sem jött össze! De mint írtam, kárpótol a neten lévő szépszámú olvasóm és az Ő visszajelzésük.