[IG_KITOLT]
…ott hagytam abba, hogy megyek a faterral tévét nézni. Néztük a horrortot, egyébként a címe az volt, hogy : Láncfűrészes rém az óvodában.
Semmi új, a megszokott kibelezések, torok átvágások, fültől, fülig. Ja, meg a feldarabolás ficnikre, gépierővel. Már izgulni sem tudok…
A Papus, az meg mind állat, leizzadt, kigúvadt a szeme. Úgy folyt róla a víz, mintha beült volna a zuhany alá. Egyszer csak felugrott, mint akit seggbe lőttek, és lazán elájult.
Milyen jó, hogy csak a jelenlétében nézhettem a mozit! Vót aki újraélessze! Jó ez a karika,hasznos! Ha nem vagyok ott, még agykárosodást szenved, ájulásból kifolyólag.
-Az lehetetlen, kiabált be a muter az udvarról, apád régen elitta az eszét. Má most olyan hülye, ha egy csöpp esze vóna, pont féleszű lenne.
Tessenek elképzelni, hogy a kajáltatós cég, a büdös paprikáskrumpli miatt bűnbánatot gyakorolt. Engesztelésképpen a konyhafőnök néni, leánykori nevén Szalmon Ella meglepit készít nekünk. Madártejet.
A hír hallatára a Bécus fel akarja venni az utolsó kenetet.
Olyan nagy szíve van a cégnek, hogy gondoltak azokra a rászoruló nénikre és bácsikra is, akik most az intenzíven haldokolnak a sütijüktől, hogy nekik is visznek a madárléből.
Állítólag többeket úgy ráncigáltak vissza a nyitott ablakokból…
A suliban jól leégtem. A tornaórán elszakadt a spagó a klottgatyámban, kisnadrág meg nem volt alatta. Az Icának leesett az álla. A tanár bácsi vette fel. Nem tudom, mit láthatott meg rajtam, de közölte, mától Ő akar a csajom lenni. A franc se érti ezeket a bulákat.
Nem mondom, én is csípem az Icust. Főleg azóta, amikor a mezei futóversenyen mellbedobással győzött. Az úgy belémvésődött. Azóta többször megfordult az agyamban, hogy úgy megszobornám az Icát.
-Persze, Te kis mocsok, vágott tarkón ősöm, mindig az a rohadt szex! Á, nem haragszom rá, nem egy Rodin.
A szomszéd bá, akit a dagadt neje az egyszerűség kedvéért csak Részeg Állatnak hív, italozott a papussal.
Ha kedd, akkor pia. –Bélám, én nagyon komázlak, hisz ugyanazon a pájinkán cseperedtünk fel, mondhatnám, azt szíttuk már csecsszopó korunkban, de nem vagy egy vállalkozó típus.
-Mit mondott az öreg kis-tért el a tágytól szomszéd bá, ne csak együnk, igyunk is. Eztet üvöltötte, bár kaja háromkilóméteres körzetben nem volt.
Egy percig se bántam ezt a kis kitérőt, ha eztet olvassa majd az a dalos kedvű Erdey bácsi, biztosan ellágyul.
-Szóval Bélám, gurgulázta tovább a szomszédunk, adjál fel egy hirdetést, hogy az elefánttal pároztatást vállalsz!
Addig itatta a fatert, amíg az ráállt. Persze nem ment könnyen, négyen támogattuk.
Kedden kinn álltam a kapuban, titokban stíröltem az Icát, amikor édsapa befordult a műútról a XXI. századi földutunkra. Erősen cikkcakkban közlekedett, mint aki után lövöldöznek. A Pöfögésre jóanyám is kipenderült, és azonnal rákezdett:
-Mit mondtam én Neked, Te szivacs, Te elvetemült szeszkazán, a motort tankold telibe…
Az öregem oda se neki, a kapunál kirúgta maga alól a verdát, és betántorgott szomszédbához.
-Aranyapám, jött válasz a hirdetésre. Három perverz állat, aztat írja, hogy Ő nem bánná, kipróbálja elefánttal…
-Bélám, csuklotta a szomszéd, akkor megfogtuk az isten lábát. Már csak a Kokót kell megdumálni, hogy rendezze meg. Az életben nem lesz gondunk piára. Dől majd a lé.
Én ott álltam és egy szót se nem értettem. Az Ica egyből leugatott. – Persze, aki csak a Karamazov testvéreket nézi DVD-n, nem is csoda. Igaza is volt, abban tényleg nincsen is elefánt.
Az Ica azonnal megígérte, hogy beavat. Kölcsön adja a: Kecskével, lóval, kígyóval- című oktató filmjét.
Annak nagyon örültem, mert imádom az Animal Planet műsorait…
Csókolom.
8 hozzászólás
Szia!
Mindet olvastam, ezt is. Csak azért nem szóltam hozzá, mert mire abba hagytam, a hosszúra nyúlt röhögésemet, elfelejtettem, mit akartam ide írni.
Üdv.
Köszönöm szépen, egy bazi nagy kő esett le a szívemről…
Szia!
Még szerencse, hogy nem a lábamra.
Üdv.
Kedvenc olvasóra vigyáz az ember!
Szia!
Óóóh. Köszönöm! Ez nagyon jól esett!( Ma borzalmas napom volt,Szőnyeg széle, írásbeli figyu stb….kellet egy kis biztató.)
Üdv.
Kedves arthur!
Akkor már csak jobb dolgok jöhetnek…
Szia!
Teljesen igazad van!
Az irodalomért minden szenvedést el lehet viselni. S most jönnek a jobb napok.
Üdv.
Majd meglátjuk…