Tegnap Isten elé álltam. Gondoltam magamban, hogy lesz, ami lesz. Ott álltam előtte és megszólaltam.
– Hékás! Mersz játszani velem? Ha igen, akkor sakkozunk. Te adod a táblát, én adom a figurákat.
Azt történt, amire számítottam? Az Isten rám nézett, aztán kérdésemre és feltételezésemre válaszolt.
– Mi van? Már megint miről beszélsz? Ráadásul össze-vissza. Kisapám nem vagy semmi, hozod a jól bevált, kimunkált formádat. Nem tegnap álltál elém, hanem holnap, hogy még ma lejátsszuk ezt a partit. De hidd el nekem, hogy te nem sakkozni akarsz, a te játékod neve színjáték. Te én akarsz lenni, mert úgy véled, hogy én beléd leheltem magamat. Egy nyavalyát, ez sületlenség. Azóta vagyok, amióta te is. Mióta? Látod, mindjárt teljesen összezavarodom, hogy hozzam a formád. Na, szóval, az a helyzet, hogy te jelen vagy minden korban, természetesen én is ott vagyok. Sosem volt, olyan gondolatom, amelyben nélküled voltam, sosem lesz olyan érzésem, amelyet te nem éreznél át. Tudd, hogy ezzel te is így vagy. Hogy ki adott értelmet létezésünknek? Hát Én, Önmagunk. Ezért aztán éntőlem ne várj semmit, mert minden Benned van, csak fel kell ismerned lehetőségeidet. Ez a mi valódi formánk. Sok szerencsét barátom!
Holnap Isten elé állok. Gondolom magamban, volt, ami volt. Oda állok elé és megszólítom.
– Hé te, izé, sakkozzunk!
Az fog történni, amire várok? Az Isten ugyan rám tekint, de válaszra sem méltat.
– Micsoda! Mi a fészkes fene ütött már megint beléd? Ha tudnám. Kisapám, hát tényleg nem vagy semmi, hogy megint ezzel jössz. Nincs paramnéziád? Mert nekem nagyon is. Nem holnap fogsz elém állni, hanem tegnap, hogy még ma lejátsszuk a „partit”. És hidd el nekem, kérlek, hogy te nem sakkozni akarsz, a te játékod neve színjáték. Te én akarsz lenni, mert úgy véled, hogy én beléd leheltem magamat. Egy nyavalyát, ez sületlenség. A többit már pedig szintén elmondtam. Sok szerencsét barátom!
Ma Isten elé állok. Gondolom, hogy van. Van?
– Sakkozunk?
Az történik, hogy jó szerencsét kíván nekem. Nagyon kell ez az őszinte párbeszéd, a baráti bátorítás.
8 hozzászólás
Szia Szabolcs! Ez nagyon mélyre csap, "veszélyes" belegondolni! Hogy is van ez? Én Te vagyok, te, pedig én? Akarom mondani "Én"? És mikor? Tegnap, amikor el fogom határozni, h sakkozok Veled, vagy holnap, amikor tényleg sakkoztam is?
Nem egyértelmű. A világ se. Nagyon jó lett!!! Üdv: én
Kedves Bödön!
Köszönöm, hogy olvastad.
A világ lehet, hogy egyértelmű, csak több szívű.
Ki tudja?
Én még nem.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Szia!
A tegnap meg a holnap is itt van a mában. Isten bennünk van, hisz mi teremtettük, hogy meg tudjuk magyarázni, ki teremtett minket. Ha vele beszélünk, önmagunkkal folytatunk párbeszédet önmagunk bátorítására, hogy végig tudjuk játszani a színjátékot, ami a nyomorúságosan szép élet. Ha jól értelmeztem. Tetszett.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Azt nem tudom, hogy jól értelmezted-e, ami számít, hogy értelmezted, gondolkodtál fölötte és érzéseid is voltak.
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Ha összevetem a művet a címmel, még több jön ki belőle, mint eleve a tartalmas szövegből. Néha azt gondolom, hogy hétmilliárd féle hit létezik a Földön, néha meg azt, hogy mindössze egy, amibe bármi belefér.
Az biztos, ember nélkül nem létezhetnek hitek, és hitek nélkül nem létezhet ember. A többi már olvasás és írás dolga: olvasni a világot, megismerni magunkat, majd megvallani, amire jutottunk. És máris vallást gyakorlunk, akármiben hiszünk vagy nem hiszünk is. (Aztán majd jönnek a vallásháborúk…)
Gondolatébresztő az írásod, Kati a szívemből szólt róla alább, csak őt tudnám megismételni.
Szeretettel: Laca
Kedves Laca!
Hm.
🙂
Most, hozzászólásodat olvasva, az a kérdés merült fel bennem, hogy miért van az, hogy mindent emberi mércével mérünk, tényleg képtelenek vagyunk kilépni magunkból, magunktól?
Hát erre se tudom a választ, pedig tényleg érdekel.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Tőlem is kérded? "Ma Isten elé állok. Gondolom, hogy van. Van? Én felelek rá: Igen, Van!
Nélküle nem lenne semmi. Minden ami körülöttünk van, az Ő alkotása. Lehetne sorolni, de
annak soha nem lehetne vége…
Jó, hogy Te is gondolsz rá, nagyon jó, amit most is leírtál.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy megosztottad velünk a véleményedet, a hitedet.
Szeretettel: Szabolcs