Figyelem! Ezen színpadi vázlat olvasása nem pótolhatja az eredeti mű olvasásának élményét! Nem is célja helyetesíteni ama műremeket, életrehívásának egyetlen célja a kedvcsinálás és szórakoztatás!
Előadásmód: annyi plusz humorral, amennyit nem szégyelltek!
(vázlat)
Függöny szét.
Szín: Romeo-ék udvara. Félhomály. Bokor, hordó, talicska, szalmabála, tyúkól létrával.
Oldalt egy „GYAKORLÓPÁLYA”feliratot hírdető tábla.
Romeo a létrán áll. Lisztes-es pólóban (házilag varrt).Gyakorol. Hóna alatt labda…
Romeo: De csitt! Mi fény nyilall az ablakon? Ez itt kikelet, és Júlia a Napja! Kelj szép Nap, és te… Te, Mihály! Idetojt egy tikmonyt a Rozsda! Né’d a…
Mihály (kibújik az ól mögül, kezében viharlámpa): Mutasd, öcskös! A mindenit! (kiveszia tojást a kezéből, majd megragadja a tyúkot, és körbeszaladja vele az udvart) Ha majd Júliád előtt állsz, így szólj hozzá: Szerelmem könnyű szárnyán szálltam által, kőgát sem riasztja a szerelmet. Mit megtehet, teszi is a szerelem… Rómeo! Ne vedd el a kedvemet! No…
Kiviszi a tyúkot, leporolja magát, és visszamegy az ól mögé.
Mihály (a létra alól): Na, lássuk újra, öcskös!
Romeo visszasétál a színpad széléhez és lelapul a talicska mögött.
Mihály: Óra… indul! (lenyomja a stoppert)
Romeo keresztüllopódzik a színen. A talicskától a báláig, a bálától a hordóig, onnan a bokorhoz, aztán a létrához.
Romeo: De csitt! Mi fény nyilall az ablakon?
Mihály (legyint): Hagyd el!… és gyorsabban, te barom…
Romeo visszamegy. Ismét hozzákezd. Közben beszél.
Romeo: Ez itt a hölgyem! Itt az én szerelmem! Ó, bár tudná, hogy az! – Beszél, de nem hallom szavát: sebaj…
Mihály: Ugyanezt mondtad, annak a lánynak is tavaly! Szavát sem értetted, míg kiderült, hogy ukrán a csaj!
Romeo (kiköp Mihály felé): Csak sebtelen gúnyol így sebet. De csitt!
Mihály: A profi szószóló minden helyzetben ugyanígy nyit?
Romeo: Mi fény nyilall az ablakon?
Mihály (a közönségnek): Készen áll. Most már magára hagyhatom…
Begurul a színre egy futball labda. Mihály felveszi, és elsétál.
Villany ki. (Közben táblacsere – „KAPULETTEK UDVARA”..
Narrátor: A szín ezúttal is a Kapu Lettek kertje. Oda megy a legény, Romeo, a helyre.
„ Hé, Romeo! Betyár! Szerelmes! Őrült!
Jelenj meg itten egy sóhaj mezében,
Csak egy rímet mondj és nekem elég, Csak nyögj egy „oh”-t, rímelj: „negédes – édes”,
Bókolj kicsi Vénusz-keresztmamámnak…”
Siess, Júliád tovább már nem várhat!
Villany fel.
Romeo a hordóban bújik. Júlia jön, becsiccsentve.
Júlia: Jaj nekem.
Romeo (megemelkedik a hordó teteje, abban bújik): Szól!
Júlia: Hukk!
Romeo: Szólj újra, fényes angyal!
Júlia: Tölts, kocsmáros! Még egy kupát, de naggyal!
Romeo (magában): De csitt! Mi fény nyilall az ablakon?
Júlia: Messze még a reggel! És mily’ messze Nagybajom!… De Rómeó, miért vagy te Romeo? Ráadást Mondta Gól!
Romeo: Góóóóóól! Lő, és: góóóóól!
Júlia: Mert mi is a név? Mit rózsának hívunk mi, bárhogy is nevezzük, épp oly illatos…
Narrátor: Oh, csak bortól zsenge ajkad ne volna ily szagos!
Júlia a tenyerébe lehel, és megszagolja azt.
Narrátor: Bocsika.
Csendben, zavarodottan néznek egymásra. Júlia kisegíti Rómeót a hordóból.
Júlia: De észre sem vettem, mikor kilested bús vallomásom: most azért bocsáss meg. S ne szalmalángnak tartsd beösmerésem, mit a sötét éj fölfedett neked…
Romeo: Az áldott holdra esküszöm, kisasszony… De ó! Mi fény nyilall az ablakon?
Júlia: Dadám az, a dada. Ott vár az ágyamon…
Romeo: Esküszöm…
Júlia: Semmire se esküdj! Igyál!
Romeo (iszik): Fügebor.
Júlia: Vagy inkább mégis. Esküdj tenmagadra. Ízlik a bor? Atyám palackozza…
Romeo: Hogyha hű szerelmem…
Júlia: Nem, nem, mégse esküdj! Csak ne hagyj magamra! Szerelmünk bimbaját a nyári szellő…
Romeo: Döntsd már el, szerelmem!
Júlia: Amott a Hold, hát esküdj!
Romeo: De ó! Mi fény nyilall az ablakon?
Júlia (pirulva): Jól van, jól. Látom, sürgős dolgod vagyon…
Romeo (szerényen): Csak a szüret miatt. Korán kell majd kelned…
Júlia: Jól van, jól! Megyek már. Nem kell így terelned…
Dada (kintről): Júlia!
Romeo: Ó, mérges nyelvű fúria!
Júlia: Pár szót, szívem, aztán jó éjszakát. Ha tisztesen szeretsz és célod az… Hol, s mikor tartjuk esküvőnket?
Dada: Barátok közt, Júlia!
(Barátok közt betétdal)
Dada (ismét): Barátok közt!
Júlia: Megyek! Indítsd a videót!… (Romeohoz) Édesem, mikor?
Romeo: Holnap, a meccsen… A disco-ban?
Júlia: Vagy inkább a bisztrónkban… Este.
Romeo: Este… a Fügében.
Júlia bemegy.
Romeo (utána): Pilládra álom, a szívedbe béke… Hol parkol traktorom? Indulhatok végre…
Romeo is el. Traktorhang bejátszása.
Villany le.
Vivaldi: Négy évszak – Tavasz
Narrátor: És nevet az éjre a kékszemű reggel. Mondta Gól Rómeó is, idejében felkel.
Villany fel. A Kapu Lettek kertje elé kerítés került, Romeo előtte áll. Mellette egy pad.
Nagyot nyújtózik. A szeme még csukva. Álmodik.
Magában motyog, a végén örömittasan felkiált.
Romeo: Góóóóóól!
Narrátor: Jó reggelt, Mondta Gól.
Romeo (felnéz): Jó reggelt.
Narrátor: Jól aludtál, mond csak?
Romeo: Mint ágon a szűzi hó.
Narrátor: „Mily kora nyelv köszönt, hogy jössz ide?
Fiam, zavart-rendetlen főre vall,
Hogy ily korán kel, aki fiatal:
Az agg szemében a gond lesve ül,
S hol gond tanyáz, az álom elrepül,
De hol ép ifjúság hever az ágyon,
Frissen vígan ott leng az aranyálom:
Tehát azért ébredtél ily hamar.
Mivel a lelked csupa zűrzavar,
Vagy – s azt hiszem: ez lesz itt a való –
Még ágyba sem voltál ma, Romeo.
Romeo: Ja.
Lőrinc barát cammog be. Rosszallóan összevont szemöldökkel.
Lőrinc: Uram bocsá’, hol jártál? Rózánál? Csak nem ottan?
Romeo (kihúzza magát, büszkén ): Árokszélén, a traktoromban. Mindentől elhagyatottan… Nem, nem , nem és nem. Nem voltam Rózánál!
Lőrinc: Remek! Ez ügyed még elrendeztem a gólyánál… (az égre mutat) De mesélj, nemes Romeo!
Romeo: Mi?
Lőrinc: Sztorizzá’!
Romeo: Ja? Beszélek én. Kérned sem kell.
Nagybajomba voltam búcsún, aztán bálban,
Ahol egy gyönyörű gyémántot találtam.
Add kölcsön a kéród, könyörgöm, minékünk,
Hadd legyen ez estre egy titkos menedékünk…
Lőrinc: Gyónj, s ne szólj rejtvénybe folyvást!
Romeo: Csak figyelj, s hamarost megkezdem a gyónást! A bisztrós lányát, Júliát szeretem!
Lőrinc: Az őrmester babája? Hát, mond, kell ez nekem?
Romeo (elbizakodottan): Igenis, szeretem!
Lőrinc (legyint): Ugyan már, szerelem!… Nem bánom! Jöjj velem, te ifjú szélkelep. Hát üsse kő, itt a kulcs. Sok szerencsét neked!
Romeo (kétszer arcon csókolja): Köszönöm! Köszönöm! (sunyin elmosolyodik, magához veszi a kulcsot, és sebesen távozik)
Lőrinc leül a padra, és elővesz egy keresztrejtvényt.
Narrátor: És telik az idő, s felvirrad a reggel. Tele van a város, izzó szerelemmel.
Romeo apja és anyja jönnek.
Apa: Dicsértessék, atyám. Merre van Romeóóóóóóm?
Lőrinc (a közönségnek súgja): Nocsak, jaj, elvesztem! Itt jön egy Mondta Gól…
Apa: Atyám.
Lőrinc: Uram.
Anya: Atyám!
Lőrinc: Asszonyom!
Anya: Felelj hát, jó barát; válaszra szomjazom!
Romeo anyja ledől a padra, az arcát legyezi.
Az apa félrevonja a barátot.
Apa (kedvesen): Romeom nem tért haza az éjjel. Az asszony emiatt nagyon beteg… (fenyegetően) Beszélj, mert estére leveszem a fejed!
Lőrinc megijed, és hátrébb húzódik.
Lőrinc: Uram! Jó Mondta Gól! Hát vétettem én néked? Hát nem rajtam múlt é, hogy a mennyekbe, lesz-e érkezésed? Azt mondá az Úr: ki egy maffia feje, annak ott nem lehet, sohanapján helye…
De én… imádkoztam érted… Kérlek, kérlek, kérlek…
Megállnak.
Narrátor: De pörgessük csak vissza az Idő Kerekét! Minden fény ki.
Hisz ez a nézőnek csak össze-vissza beszéd.
Nézzük meg csak szépen, az egésznek Elejét!
Ne lőjük el rögtön a dolgoknak velejét.
A szereplők kimennek.
Fények ki.
Narrátor: Két nagy család élt a szép Nagybajomban.
Ez lesz a szín, utunk ide vezet.
Itt hullnak majd el emberek, halomra,
Két futballcsapat cserél itt mezet.
Vad ágyékukból két szerelmes akadott
Egymásra: a Füge kocsmárosának lánya,
s a helyi maffiózó fia…
Egyik sem ismer – el kell mondjuk, – pardont.
Az egyik Ferencváros, a másik Vasas drukker,
Aprók a részletek:
Lesz Önöknél kukker?
Mert az ő harcukat meséli e darab,
S Romeo és Júlia lesz csak e tortán a hab…
Íme…
Függöny szét. Szín a Kapu Lették kocsmája.
Sámson és Gergely jönnek. Leülnek a kocsmában.
Sámson: Na, Gergő. Most már aztán semmit sem fogunk zsebre vágni.
Gergely: Az nem is tanácsos. Mivelhogy, aki zsebre vág valamit, azt azon nyomban dutyiba vágják.
Sámson: Nem érted. Csak felkapom ezt a széket, és olyat kapnak, milyet még nem ettek.
Gergely: Hát ebben már igazságod lehet. Kirántott széklábat még biztosan nem ettek.
Bejön Ábrahám és Boldizsár (lilában). Leülnek egy asztalhoz.
Sámson: Mert ha én beindulok, én lilára verem mind!
Gergely: Lilára, ha-ha, hisz lilák ezek mind. Egy őrült Vasas drukker, nem ismer másik színt…
Sámson: Majd meglátod. Nagydarab marha ember vagyok…
Gergely: Marha vagy, annyi szent, nagy marha. Ott a két Mondta Gól cseléd.
Felteszik a Fradi sálakat, kereplőt vesznek elő.
Sámson: Bosszantsuk fel őket! Én majd eléjük megyek, s pofákat vágok. Értsék ahogy akarják…
Gergely: Meg ahogyan merik. Én meg fügét mutatok nekik (elővesz egy csomag fügét)
Ábrahám: Nekünk mutatta kend a fügét?
Sámson (félre Gergelynek): Te, megsértjük avval a törvényt, ha azt mondom, nekik mutatom?
Gergely: Deeeeeeeeeeehogy!
Sámson: Nem kendteknek mutatom, csak úgy mutatom. (egybe bele is harap)
Gergely: Talán belénk akar kend kötni?
Ábrahám: Dehogyis akarok.
Sámson: Nem?
Ábrahám: Nem.
Sámson: Mert ha igen, a mi csapatunk van olyan jó, mint a tietek.
Boldizsár: De nem különb!
Gergely: Különb az, komé, különb!
Gergely és Sámson: Hajrá, Ferencváros! Dü-dü-dü-dü-dü-dü! Hajrá Ferencváros! Dü-dü…
Benvolio jön.
Benvolio: Széjjel, bolondok!
Sámson: Szék-ki-szék!
Benvolio: Várjatok!
Boldizsár (feláll, megmutatkozik, hogy csak színész): Nem tudnál, egyszer az életben pont jókor bejönni?
Benvolio: Mi?
Boldizsár: Nézd! (megmutatja neki a forgatókönyvet) Itt mi egymásnak esünk… itt jössz!
Rendező be, Julcsival.
Rendező: Jól van, lelkes amatőrök! Szünet. Nem lesz előadás: közbejött a szüret.
Dajka beront Júlia mögötte.
Dajka: Szünet?!
Rendező: Nem is… A mai próbának vége!
Dajka: De ezt nem teheted! Még el sem mondtam a szövegemet!
Rendező: Legközelebb.
A többiek nekiállnak összepakolni. A Rendező közben bemutatja Julcsit.
Rendező: Ez itt Julcsi. Ő is ide jár a jövő héttől. Neki adom Júlia szerepét.
Júlia: Egy fenét! Riszálja bárki is imígy a fenekét? (lejt pár lépést a színpadon)
Mind kimennek, csak a Rendező marad a két Júliával, és a Dajkával.
Rendező: Julcsi neve amúgy is Júlia. Ráadásul lány.
Júlia: Hol érdekel engem? Silányabb mindahány!
A Rendező hatalmasat dobbant. Mindannyian összeesnek.
Csend.
Rendező: Zord békülést hoz e mogorva reggel,
Fejét a nap se dugja ki nekünk.
Ezt megvitatjuk még a többiekkel,
Aztán kegyelmezünk és büntetünk:
Mert még regékbe sincs arra szó,
Mit szenvedett Júlia és Rómeó.
Üres szín. Csak a Dada áll középen
Dada: Azon az éjszakán… (megakad) Azon… azon az éjszakán lesz épp tizennégy.
Zsuzsim meg ő – Isten nyugtassa őt –
Egyívású. Zsuzsim elvette Isten,
Nem érdemeltem: – szó mi szó, asszondom –
Vasas Szent Péter…
Kintről dudák, kereplők hangja.
Dada: Vasas…
Kintről: Hajrá, Ferencváros! Dü-dü-düdüdüdü!
Dada (bosszankodva): Vasas Szent Péter éjén lesz tizennégy,
Akkor bizony, emlékezem reá.
A földrengésnek már tizenegy éve
S én éppen aznap választottam el,
Mivel hogy ürmöt kentem a csöcsömre,
Künn a galambdúcnál sütött a nap –
Az úrral akkor Mantovában jártak –
Van még eszem csak – szó mi szó, asszondom –
Mikor a mellem bimbaján az ürmöt
Lenyalta ez a kis csacsi, s fanyar volt,
Dühösködött, így rázta a csöcsöm.
Most reccs galambdúc…
A két Júlia jön a Gondnokkal és az öreggel.
Gondnok: Nem hinném, hogy szabadna…
Júlia: Legyen nyugodt. Nem lesz balhé… Dadus! Megkérhetlek?
A Dada félreáll. Felállnak a színpadra, az idősek leülnek a színpad elé.
Júlia: Ó, Romeo, miért vagy te Romeo?
Julcsi (nyivákolva): Romeo! Romeo!
Júlia: Igen? Hát ezt hallgasd! Az arcomon az éj álarca, látod,
Másképp leányos pír kendőzné arcom,
Azért mit ma éjjel elkottyantottam…
Julcsi: Nyelvedről a fülem még nem ivott
Száz szót se, mégis ösmerem a hangját:
Nem Romeo vagy, nem egy Mondta Gól vagy?
Júlia: Lári-fári! Hiló! Hiló! Mint solymász suttogok,
Ki visszacsalja jámbor madarát,
Másképp a Visszhang odvát is betörném
S légtorka elrekedne a szavamtól,
Úgy szólongatnám Romeom nevét.
Julcsi: Vén, izgága bolond, nyugodj.
Különbnek véltelek; magad kerested;
Veszélyes, lásd-e, a túl-buzgalom.
Ne törd kezed. Pisz! Ülj le csöndesen.
Én hadd töröm a szíved; mert fogom,
Ha törhető anyagból van csinálva…
Júlia (meglepetten): Hamlett? Miért tanul egy lány, ily férfiszerepet?
Julcsi: Hát srác egy nemes leányt?!
Júlia (vállat von): Nem volt elég leány…
Julcsi: S ha van is, gyarlóbb az, mindahány…
Nevetnek.
Dada: De csitt! Mi fény nyilall az ablakon?
Mind nevetnek.
Julcsi: Jól csináltad.
Júlia (leveszi a parókáját): Te is.
Julcsi: Akkor? (kezet nyújt, Júlia elfogadja)
Dada: Hogy ez milyen magható!
Rendező (jön): Mikor én még gyerek voltam,
Zúg a zápor, hujjahaj.
A mókáért majd megholtam.
Zúgja-búgja, hujjahaj!
Remek! Remek volt!
A két Júlia megfogja egymás kezét, és meghajolnak…
Függöny össze.
.
14 hozzászólás
Kuvik, ez frenetikus! Gennyesre röhögtem magam rajta!!! A humor nagyágyúja dörgött süketülű fülem mellett…
Miét nem írsz gyakrabban? Vagy írsz, csak minket nem szerencséltetsz alkotásaid élvezetében?
Kuvik, ezt elő kellett volna adni valahol! Ez nagyon odavág! :))
Fantasztikus! Jól megnevettettél. De csitt, mi fény nyilall az ablakon? :D:D:D
Köszönöm hogy elolvashattam, élmény volt!
Üdv.: FWS
Köszönöm, köszönöm! Lusták a színjátszósaink, így csak papíron marad – egyenlőre!
Van még amúgy (már darabom); volt, ami elő is lett adva… Ha tényleg tetszik, teszek még fel! – Módjával.
Nem ez a fő profilom…
Üdv mindenkinek: (a néhol egész vicces) Kuvik
Szerintem tölts fel még ilyeneket! :))
:DDDDDDDDDDDDD
Barátom, ha esetleg egy-két apróbb szerepet elvállalhatnék nálad, megtiszteltetés volna nekem. És igen, még sok ilyet kérek én is. Van humorod öregem! És jó tollad is!
:-)))
Köszönöm, Gombóc! Szorítunk Neked is a pódiumon helyet!
Kuvik
“Narrátor: Bocsika.”
Szélesre nevettem a szám… Egyszerűen nagyszerű! Én is kérek még, még, még, még!!! Gratulálok, tényleg nagyon tehetséges vagy! Fuss hamar, a traktor az út szélén magányosan hever……….Vagy nem, benne Júlia, Róza, vagy a….Várom a következőt! :)))
Üdvike: Sárga Rózsa (Zoé.)
Szia!
Kár, hogy nem játsszák sehol!!! Azt hiszem, hogy elég jó a fantáziám, de egy két jelenetet szívesen megnéznék élőben! :)))
Nagyon jól szótakoztam!
Üdv: Gyömbér
1000 köszönet. Megmutatom a csajoknak a hozzászólásokat – talán kedvet kapnak még egy fellépéshez…
:)))))))))))))))Nagyon jól szórakoztam, köszönet érte, és használd sok ilyen írásra a humorod, mert érzéked van hozzá:))))))))))))))))))))
Köszi, hogy olvashattalak:Kriszti
Igyekezni fogok, kedves Krisztina! Egy kicsit képernyőképesebbé varázsolom, s máris következik egy már lefutott előadás forgatókönyve, Cosmo címmel…
Köszönöm, hogy ismét olvastál:
Kuvik
Ez fergeteges!
Olyan humorral áldott meg a Teremtő, hogy bűn, ha
nem élsz vele.
Végtelenül jó, annyit röhögtem, hogy …
Örömmel olvastalak ismét.
Köszönöm szépen! Igazából az ilyesmit (humor meg miegymás) csak a személyes találkozásokra tartogatom…
Ez is (Júlia) csak a véletlen műve; de örülök, ha tetszett!
Üdv! Mogyorót? Kuvik