Tisztelt Meleg Jenő… nem! Tisztelt Mester Jenő polgár, vagyis Polgári Jenő mester… ott a hivatalban, a polgáriba. Ott a házba, na! Nem a fehérben, hanem a mienkbe, a magyarosba. Ott fenn, ahol a mester lakik. A házmester mellett a Jenő… neki szólok mostan.
A nevem Kulkhanek Cicvanger! Szükségem lenne egy kis szocpolitikára! Kéne egy kis pénztet küldeni, mert nemrég szabadultam. Hat kicsi gyermekem van, pontosabban nem az enyémek, hanem a Pityu barátomé, mert beadta őket állami gondozásba az a szemétláda… én pedig kivettem mindet, mert megesett a szívem rajtuk.
Alig kapok értük nyolcvanezer forintot hatszor. S mivel kevés a pénz, ezért az én gyerkőceimet kénytelen voltam beadni az államiba. Mind a hatot. Őket a Pityu vette ki, de ez nem lényeg. Havonta alig kapunk valami kis alamizsnát a kölkök után, pedig mindenféle pótlékot, és nagycsaládosoknak járó juttatásokat igénybe vettünk már. A bevételeink így is alig érik el a hét-nyolcszázezer forintot. Ez nagyon kevés!
Pedig tényleg mindent igénybe veszünk, nem vádolhatnak az ellenkezőjével! Minden hónapba feljárunk támogatásokért. Sajnos, muszáj ebben az elnyomó országban!
A szegénységtől felkopik az állunk, eltüzeltük a parkettát, spórolunk a mosószerrel, rongyosan járunk, fürdeni alig szoktunk, ráadásul sok baj van a kölkökkel is, fene a pofájukat, mert lopnak. Nagyon nagy a felelősség. Rengeteg a kiadásunk.
A gyerkőcöknek, fene a bélüket, enni kell, nekem inni kell, mert sajnos alkoholbeteg vagyok leszázalékolva… az asszonynak ruha kell, meg neki is inni kell néha… aztán nekem még protkó is kéne, mert kiverték a fogaimat.
Nemrég történt a baleset, ugyanis tartozom a Kicsi Sárkánynak.
Jenő úr, biztosan ismeri. Tudja… ő teremtette a világot. De nem ám hét nap alatt! Nem vacakolt annyit vele, hanem két perc alatt történt a dolog, amikor ráért éppen.
Neki tartozom tetemesen! Kamatokkal együtt, nyolcmillióról van szó, de hát azt elrulettezi az ember, ugye. Félek, hogy tetemes leszek én is.
Nagy bajban vagyunk, mert el akarja vinni az asszonyt. Dógoztatni akarja valami motelben vagy hol. Ez nem is lenne gond, de ki fog veszekedni a kölkökkel? Tán én?
Nem akarok berekedni, meg amúgy sincs időm, mert a kocsmában kell ülnöm.
Én annyira szomorú vagyok, Jenő! Így még az ital sem esik jól. Küldje a pénzt, mert megyünk tüntetni a parlament elé, meg az emberjogi bizottsághoz!
Maradok tisztelettel: Kulkhanek Cicvanger
7 hozzászólás
Ha ezt előbb olvasom, nem engedem be az oldalra.
🙂
A kérelmeket olykor elutasítják, de előfordul az is, hogy átcsúsznak a hálón.
Amíg nem háborognak miatta, addig tőlem maradhat. Az egy dolog, hogy van valóságalapja. Az meg egy másik dolog, hogy erősen fel van nagyítva. Az a dolga egy szatírának.
Én jót nevettem 😀 )))) ..bár az egyik szemem sírhatna is akár… érdekes történet, olllan meseszerű, mint la fontaine…
Üdv.: Rudy
Örülök, ha tetszett, és a humoros végéről fogod fel a dolgokat! Valóban meseszerűen groteszk a történet. D
Tetszik ez a görbe tükör! 🙂
Üdv.: Phoenix
Akinek nem inge, ne vegye magára. Akinek, meg inge…az vegye magára. Ennyi. 🙂