Egy étteremben találkoztak, leültek egy asztalhoz és kettőjük közül az egyik a pincérhez fordult.
– Oldalast kérek, desszertnek pedig tortaszeletet.
– És önnek mit szabad hoznom? – Fordult a másik vendéghez a pincér.
– Nem kérek semmit.
Az oldalas falatozása közben rég nem látott barátja furcsa megnyilvánulásán töprengett, de visszafogta kíváncsiságát.
– Hány éve is? 15-20? – Kérdezte érthetően, annak ellenére, hogy tele volt a szája.
– Nem számoltam.
– Nehéz is számolni a sok évet, igen a sok évet. Ahogy öregszem gyűlnek a bajok. Problémáim vannak az alvással, neked nincsenek?
– Nem szoktam aludni.
– Nem szoktál aludni? – csodálkozását kimutatta – Viccelsz ugye? Az minimum a harmadik legjobb dolog a világon.
– Nem.
– Nem eszel, nem alszol. Talán a kedvenc csapatod játékát sem követed már figyelemmel?
– Már régóta nem.
– Inni azért csak szoktál még?
– Soha.
– Csak van valami szórakozásod, nem?
– Semmi.
– Te megváltoztál, mondd csak, levegőt sem veszel?
– Azt meg minek? – kérdezte hangjában jelezve, hogy több kérdésre nem kíván válaszolni.
11 hozzászólás
Érdekes. Azon gondolkodom, hogy a régi barát vagy meghalt, vagy csak elképzelt egyéniség. 🙂
Köszönöm az olvasást és a pontokat! Véleményedet nem szeretném befolyásolni.
Vannak még szellemek 😉
(Bármit is mondanak egyesek:)
A.í.: Faddi Tamás
Nagyon köszönöm a pontokat!
Igazad van!
Daniel
Ilyesmi lehet amikor évekig nem beszélnek egymással és nem is tudnak semmit a másikról akik barátok voltak, aztán találkoznak…nem találják meg újra a közös hangot, közéjük állnak a külön töltött évek…
Örömmel látom, hogy rendszeresen hozzászólsz írásaimhoz. Köszönöm!
Tisztára olyan az egész, mikor teljesen mindegy, mit mondasz a másiknak, annak úgyis csak saját maga a fontos.
– Szia. Régen nem láttuk egymást.
– Bizony régen.
– Mennyi ideje is?
– Mit számít az?
– Igaz. Mit csináltál azóta?
– Meghódítottam a Csomolungmát, elraboltak az UFO-k, felfedeztem a rák ellenszerét, és ilyenek.
– No ez derék. Család van?
Gratulálok!
Szerintem is arra különösen szépek a telek:)
Igen. Szépek, de én jobban szeretem, ha olvad.
:-)))
Erre már nem is írok semmit. Úgysem létezem. 🙂 Klassz lett!
H.
Örülök, hogy tetszett ez a nemlétező írásom!