Killer
Az Idegen szaga egyre erősebbé vált. Lassan osont előre. Tudta, hogy előnye van a Betolakodóval szemben: otthon van. Ismerte az elhagyatott ház minden sarkát, tudta, hogy az ajtóban egy ócska roncs zárja el az utat. Amit nem tudott, azt bátran az ösztöneire bízhatta. Ősanyjára gondolt, a farkasra, aki hatalmas, erős agyarait hagyta rá. Áldást morrantott ősapja emlékére, akitől vadászszenvedélyét örökölte. Meg a türelmet. Aminek a segítségével az öreg igazi gyilkossá válhatott. És amire most neki is szüksége volt.
Lelapult a fűben. Igyekezett kizárni tudatából az éjszaka neszeit, csak az Ellenségre koncentrált. Összehúzta magát, teste eggyé vált a környezettel. Orrát betöltötte, irritálta a szag. Tüsszentenie kellett volna, de legyűrte az ingert. Egy tányér formájú szem zöldje izzott fel előtte. Az első gondolata a „tányér” láttán a vacsora volt, a másik meg a káröröm. „Ostoba lény – szusszantott halkan. – Hát azt sem tudod, hogy a tágra nyitott szemed ragyog a holdfényben? Méltatlan hozzám ilyen könnyű préda! Védd magad!” A Betolakodó, mintha hallotta volna a gondolatait, irányt váltott. A zöld korongok eltűntek. És eltűnt a bóklászó sün motoszkálásának hangja is. „Hát persze, – gondolta, – arra jár a Betolakodó”.
Mozdulatlanul hevert tovább. Tudta, hogy az Ellenség vissza fog térni. Türelemre intette magát. Minden idegszálát bizsergette a vadászat izgalma.
És újra meghallotta. Inkább az idegeivel érzékelte, mint a fülével. Halkan surrantak a talpak. A Betolakodó érkezett. Ahogy közeledett, úgy nőtt a őbenne a feszültség. Izmai ugrásra készen álltak. Amint beúszott látóterébe a sötét, elnyúlt alak, kirobbant a visszafojtott erő. Lábai szinte kilőtték. Fülében vadul lüktettek az erek. Érzékszervei százszoros erővel működtek. Egyszerre látta, hallotta az Ellenséget, és érezte szájában a vér ízét. Kinyitotta száját, felvillantak a legendás agyarak.
Csak egy roppanás hallatszott.
Lábai elé ernyedt a test. A szomszéd gyűlölt macskája.
6 hozzászólás
Szia!
Izgalmas minden mondata, a végén pedig nagyon meglepődtem, nem erre számítottam.
Gratulálok.
Üdv.
Hát jól felébresztett most engem is ez a pattanásig feszített izgalom. Nagyon kifejező, iszonyúan átélhető Szerintem nem az számit, hogy ki a gyilkos és kit öl meg, hanem a szenvedély, az izgalom az idegek pattanásig feszülése. Ezt pedig ragyogóan írtad le ! Szinte tökéletes.
szeretettel: fefo
Íme, ilyen egy igazi sztori! Jól exponált kezdés után az izgalmak fokozódnak. Már összekuporodik a villám a felhőben, az olvasó bőrén bizsreg a közelgő csattanás. És a vége: a váratlan, szellemes, mindent feloldó poén. Mert, hiszen az írás /mint az élet is/ csak játék. ugye, matyi? Egy percig sem szabad komolyan venni. Szuper volt!!
Egy igazi krimit éltem át rövid soraidban. Dús fantáziával megalkotott mű. Gratulálok.
az én cicám is igy hívják. 🙂 beleképzeltem írásodba őt, s a kisegeret, mint betolakodót. szerencsére a szomszédomnak nincs ebe, miben még élne az ősanya szelleme. 🙂
tökéletes írás, folyamatosan feszültséget fenntartó. elismerésem! 🙂
Macskagyilkos!!! :))
Az én kutyáim is így vadásznak a szomszéd macskáira !
Szuper volt! Köszönöm, hogy átélhettem a kutyám szemszögéből is a vadászat izgalmát!
L