Király Vili bácsi

Ki nyargal a szélben az éjen át?
Egy apa az, ő viszi kisfiát.
Karjába szorítja gyermekét,
átadja teste melegét.

– Fiam, mért bújsz az ölembe, ki bánt?
– Apám, nem látod a villikirályt?
Koronája fehérlik, uszálya suhan.
– A köd gomolyog, csak a köd, fiam.

„Jöjj hát velem, édes gyermekem!
Játszhatsz gyönyörűen énvelem,
mutatok majd tarka virágokat,
anyám arany ruhákat ad.”

– Apám, jaj apám, mondd, hallod-e már,
mit ígér suttogva a villikirály?
– Fiam, csak csitt, ne mozogj, ne beszélj:
a száraz avart zizzenti a szél.

„Most, szép fiu, jó fiu, jössz-e velem?
A lányaim ápolnak majd szeliden.
Már járják az éjben táncaikat,
s álomba táncolnak, dúdolnak.

– Apám, jaj, apám, nézd, ők azok!
a villi-királykisasszonyok!
– Látom fiam, ott fehérlenek
a sűrű sötétben a vén füzek.

„Szeretlek, a szépséged ingerel:
eljössz vagy erővel viszlek el.”
– Apám, most bántott, jaj de fáj!
Megfog, nem ereszt a villikirály!

Borzongva az apa üget tovább,
karolja nyöszörgő kisfiát,
a ház kapuján bajjal bedobog:
karjában a gyermek már halott.

Egész nap dolgozott. És utána még elintézte a másodállását is. Aztán ma is lóhalálában elszaladt a kisfiáért. Nyargalt vele haza, már megint nagyon késő este lett…

Ki? Hát, az Apa.

Mindent megtett a fiáért, gondolta.
A gyerek odabújt hozzá a kocsiban. Ez zavarta a vezetésben.
– Fiam, mért bújsz az ölembe? – kérdezte. – Tudod, így nem tudok rendesen vezetni!
A gyerek megborzongott: – Félek. – mondta.
– Félsz? Ugyan már! Az én fiam nem fél! Nincs is mitől! Mit gondolsz, ki bánthatna téged?

– Apám – mondta a gyerek… Aztán kicsit habozott. Hogyan beszéljen ő ezekről a dolgokról. Hiszen „ciki”, meg apa fáradt, ideges és oda sem figyel. De most kell mondani valamit, hiszen annyira fél!
– … Nem láttad a Király Vili bácsit? Fehér a haja és azon a vad motoron száguldozik, és a kabátja csak úgy suhan…

– Ugyan, fiam, mi közöd neked ehhez. Rendes ember, a légynek sem árt, mit félsz tőle?

A fiú úgy mondta volna… de hogyan?
Azt, hogy az öreg Vili bácsi hívta őt, ma is! És „édes”-nek nevezte őt miközben megsimogatta a combját, meg azt akarta, hogy játsszon vele, mikor behívta a fürdőszobába, ahol meztelenül fürdött. Mindenféle színes dolgokat ígért, hogy elviszi a motorjával és majd mutat neki tarka virágokat, meg ígért neki pénzt is, meg új ruhákat, és Vili bácsi azt is mondta, hogy az ő anyukája is majd… (a Vili bácsinak van anyukája?)
Hogyan beszéljen minderről az apjának??

És másnap megint csak későn, nagyon későn jött érte az apja. És ő megint odabújt az apjához, és az megint nagyon ideges és fáradt a sok-sok munka után.
Rekedt a fiú hangja, halkan próbálja mondani:
– Apám, hallod-e, amit mondok? – és alig meri folytatni… – … Vili bácsi azt ígérte, hogy…
Az apja közbevág: „Fiam! Ne mozogj! Ne beszélj! Zavar! Vezetek, nem látod… és még ezt a száraz avart is felkavarja ez a rohadt szél!…

És megint nem tudta elmondani, hogy a Vili bácsi hívta megint magával! Azt ígérte, hogy várnak rájuk Vili bácsi disco-királynői is, csak menjen el vele. És milyen királylányok ezek!! Táncolnak, meg énekelnek, és álomba ringatják… csak menjen el vele!
És, hogy ő kíváncsi és fél, nagyon fél…

És teltek a napok, és egyszer, megint nagyon-nagyon későn jött csak az apja érte, túl későn,… és mikor elrobogtak a térnél, a fiú elcsukló hangon szólt, és mutatta: „Nézd, apám, ők azok! A Vili bácsi királykisasszonyai!
És az apja mérgesen szólt rá: „Fiam, azok csak öreg kurvák az utcán, fehér ruhában…”

És megint nem tudta elmondani, hogy mit mondott neki Vili bácsi. Pedig annyira félt!
Az öreg közben azt mondta neki, hogy szereti, meg azt, hogy felizgatta a szépsége, és hogy menjen már, mert különben erőszakkal…és…! halkan motyogja…, szinte csak magának, talán hang sem jön ki a kis torkán…
– Apám, ma bántott, nagyon fájt! és megfogott és… most sem ereszt a Vili bácsi…”

…és az apa csak száguld hazafelé. Ma kicsit jobb napja volt. Átöleli a fia vállát. Elégedett magával, mennyi mindent megtesz ezért a gyerekért… Rohan, dolgozik, mindent megszerez neki. Igen, gondolta, nagyon jó apa vagyok!
Hazaérnek, beáll a kocsival a garázsba.
Ni csak, elaludt!… karjába veszi, bemegy vele nagy nehezen a ház kapuján… és észre sem veszi, hogy karjában a gyermek már halott.