Életem Regénye 1. fejezetéből (Gyermekévek)
Annak a nyárnak a végefelé már szüleim is eljöhettek Pávára, ahol nagymamám élt, és apukám született. Felejthetetlen vakációkat jelentettek számomra: kirándulások, emlékek maradtak meg bennem ebből az időből. Jártuk a havasokat, megcsodáltuk a környék szépségeit, érdekességeit. Velük együtt sok helyen megfordulva, Háromszék megye gyönyörű helyeiben gyönyörködtem.
Pokolsár
Kovászna járási székhely Háromszék megyében, alig négy kilométerre fekszik Pávától. Akkor városias jellegű nagyobb község, – hivatalos ügyeket ott kellett intézni, ezért gyakran gyalogosan is átjártunk.
A helység közepén, szép park közelében egy ritka, talán egyedülálló természeti jelenség található, a Pokolsár. A település központjában, szép park közelében a mélyből tört fel valamikor, kisebb szobányi területen állandóan buzog, fortyog és morajlik a sáros forrás. Ki tudja, milyen mélységből tör elő a víz? Úgy hallottuk, esetenként megindul a forrás, olykor erősebben, félelmetes zajjal szökik fel a mélyből, gyakran több méter magasra. Kiszámíthatatlan a működése, ezért zárták körül sűrű deszkakerítéssel, nehogy valakinek baja essék miatta. A kerítésnél mindig sok kíváncsi ember tolong. Mi is sokáig álldogáltunk ott, csodálva a ritka jelenséget.
Kovászna fölött, a havasok aljában, alig egy kilométer távolságra található a fogaskerekű állomása. Ott is csodálatos látványban részesülhettünk. Mi is, meg mindenki, aki megfordult ott, elámult tőle. Amíg a község területén összesen négy kútban található „édes víz” (így hívják a normál ivóvizet), a többi kútban mindenütt „borvíz” (szénsavas, kissé savanykás ízű ásványvíz) tör föl.
A fogaskerekű állomás közelében – tizenöt-húsz négyzetméter körzetben – hétféle; ha jól emlékszem, az említett kettőn túl: vasas, kénes, sós, rezes és iszapos víz buzog a mélységből. Némelyik csak néhány centiméterre, mások pedig magasra szökkennek fölfelé, és állandóan, megállás nélkül ontják magukból a különleges összetételű vizet. Aki errefelé jár, csak néz, és elbűvölve áll a természet e csodája előtt.
8 hozzászólás
Kedves Kata!
Jó ötlet, hogy életed regényét megosztod velünk. Várom a folytatást.
Szeretettel: Eszti
Húha! – Ha azt én föltenném, nem is tudom, mikor érnék a végére… Ez nem is az eleje, csak az első fejezetből egy csöppentés. A5-ös oldalakon átlagban 14 fejezet s egy-egy fejezetben inkább több, mint 100 oldal. Életem egyetlen nagy álma, ha kiadhatnám. Komoly, történelmi időket foglal magában, szinte mindenhol naplószerű pontossággal.
Csak az a baj, hogy ma már a kiadók nem előlegeznek, hanem azt várják, hogy az alkotó fizessen és adja is el…
Pedig biztos vagyok benne, hogy nagy réteg, akiket érdekelne, úgy értem, korra és nemre való tekintet nélkül.
Köszönöm a látogatást!
Szeretettel: Kata
Szívesen olvasom az igaz történeteket. Nem jártam még Erdélyben, a leírásod alapján mégis megjelent előttem egy kép.
Várom a folytatást.:)
Örülök az érdeklődésednek. Erdélyben különlegesen gyönyörű tájak vannak. Majd szemezgetek a regényből, sokfelé ágazó téma és a huszadik századot átölelve, egészen majdnem napjainkig írtam az eseményeket.
Köszönöm a látogatást.
Szeretettel: Kata
Én Udvarhelyen dolgoztam egy hetet, és meglátogattuk a környék nevezetességeit. Voltunk a Medve-tónál Szovátán, Segesváron, Vásárhelyen is megálltunk, láttuk a csiki hegyek fehér süvegeit, és minden évben háromszor elmegyek Nagyváradra, az anyósomhoz. Jártam Törökországban is, ellenkező irányban, mint Székelyföld. Amerre csak jártam, csodálatos tájakat láttam, és vendégszerető emberekkel találkoztam.
Várom regényed folytatását.
Szeretettel: István
Kedves István!
Nem az elején kezdtem, csak szemezgettem belőle. De lehet, hogy megkezdem előlről, igaz nagyon hosszú az egész. Majd még meggondolom és folytatom, mivel rendkívül változatos volt a 20. századnak az a része, amit én átélhettem. Erdély gyönyörű, négy évig élvezhettem és csodálhattam a tájait. Én is jártam az általad említett helyeken. Marosvásárhelyen jártam középiskolában. Csodálatos éveket töltöttünk ott.
Köszönöm az érdeklődésedet és az értékelést.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Mindig szívesen olvastam Erdélyről, néztem róla képeket. Kovászna egy különlegesség, hiszen sokféle természetes ásványvíz található ott. Gondolom, hasznosítják ezt a kedvező lehetőséget.
Írtad, hogy ezek csupán részletek a könyvből, de így is nagyon élvezhető. Örülök, hogy olvashattam!
Sok szeretettel: Matild
Kedves Matild!
Igazság szerint ezek a részletek előbb készültek, s csak utána kerültek a nagy-regényembe. Erdély csodálatos, apukám székely ember, Háromszék megyében született, ott élnek rokonaink. Kovásznán alig van olyan normál vizet adó kút, ott borvíz van a kutakban, ami olyan, mint felvidéken a csevice, nálunk pedig néhol található szintén pezsgő-víz.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata