-Oké, kezdhetjük?
-Te akartad megírni, én csak segítek!
-Tudom, de elkezdhetjük?
-Tőlem aztán…
-Na akkor!
Egy szürke, esős napon, mint amilyen a mai is, az asztalomnál üldögéltem. A kétszer hármas alapterületű, szerény berendezésű irodámban, az ablak előtt. Vártam valamire. Hogy mire? Jó kérdés! Először is a munkahét végére. Aztán egy vacsorameghívásra. De akivel el akarnék menni, tuti nem fog meghívni, nem, ő hosszadalmasan szeretne szemezni velem, és csak aztán elhívni valahová. Szinte biztos voltam benne, hogy ebben gondolkodik, elvégre ismertem már egy éve, volt időm kiismerni kissé. Esetleg nekem kéne kezdeményeznem…De nem, azért megsértődne! Pasik, ki érti őket? Ahogy ezen gondolkodtam, kopogtak az ajtómon.
-Szabad!
-Elnézést, Cul, de van néhány fontos mondanivalóm…-óvakodott be az informátorom, Qv. Imádom, hogy olyan, mint egy kaméleon, soha nincs rajta kétszer ugyanaz a ruha, és tökéletes könnyedséggel játszik el bármilyen szerepet. Soha senki nem gondolná róla, hogy bűnöző, és még el is adja a kollégáiról szerzett értesüléseit. Nekünk sokat segít, a maffiának annál kevesebbet. De persze neki az a jó, minél több kollégáját tesszük hűvösre, neki annál nagyobb piaca lesz. Mellesleg luxuscikkeket szokott csempészni, de ez csak a fedőtevékenység, jobban szereti a besúgást, ha szabad ily durván fogalmaznom vele kapcsolatban. Jó haverom, amúgy. Akkor épp szürkecsíkos öltönyt viselt, hozzá a kissé szétzilált fekete haj, a hegyes kis álbajuszkái meg a barna bőre, feketének látszó sötétkék szeme olybá hatott, mintha egy 1930-as olasz maffiózóval lenne dolgom.
-Na, ki vele! Mit sikerült megtudnod?
-Ööö…Te Cul, nincs véletlenül egy rokonod, akit Nuinak hívnak?
-Nui?! Nui José 7?!
-Igen. Mi van?
-Az a lány egész véletlenül a nővérem! Mit keres itt? Hol van? Mondd meg Qv, vagy…
-Nyugi, Cul! Mindent tudok róla! A Juventud-negyedben lakik, a Skorpió házban, a barátjával, Bl Alessandro 10-nel. Tegnap éjjel érkeztek, állítólag egy orosz teherhajó hozta őket, egy rakás illegális bevándorlóval együtt.
-Mit keresett Nui azon a hajón? És mit tudsz a barátjáról?
-A nővéred állítólag credittel fizetett… A hajó Amerikából jött, és felreppentek olyan hírek is, hogy Nui 7 álnéven te ügyködtél Unioned Asia -n és valami óriási szolgálatot tettél az ottani főközpontnak. Ami persze tudjuk, hogy nem így volt, de az emberek szeretnek pletykálni.
-Jó, és mi van azzal a Bl-lel?
-Bl A-10 egy elég ismert egyén, ha a megfelelő körökben kérdezősködsz.
-Miben utazik? Mióta van együtt Nuival?
-Leginkább fegyverekben érdekelt…Kábé fél éve járnak, ha jól tudom. Bocs, Cul, de rohannom kell..
-Nekem is! Kösz az infókat, Qv!- mondtam, ahogy a férfi óvatosan kikémlelt a folyosóra. Visszavigyorgott és elpályázott. Én felkaptam a lehető legócskább kabátomat az ajtó mögötti fogasról, és kiléptem az irodámból. Biztonsági kódra zártam az ajtót, átvágtam a szomszéd irodával, Fsével közös előtéren, kicsámpáztam a folyosóra, és elindultam. Már csak öt perc volt a munkaidő végéig, ami amúgy eléggé szabadon van kezelve… A folyosón szembejövő kollégáknak jó szabad hetet kívántam, és nem tudtam megállni, hogy legalább egy pillantást ne vessek rá. Mármint arra az egyénre, akivel vacsorázni szeretnék. Az a plusz 20 lépcső mit számít! Nui annyit még igazán várhat, most, hogy 5 év után végre hajlandó volt hazajönni! Így hát felsiettem a lépcsőn és végigmentem a baloldali folyosón. Naná, hogy csak a mi Központunk olyan csóró, hogy még liftre se telik. ’Még áramra se?’ gondoltam, ahogy a világítás lekapcsolt. Kinéztem az ablakon. Alattam 30 emelet mélységben száguldoztak az autók, meg följebb is, a kevés kétpályás, de az utcalámpák nem működtek. A szemközti, 25 emeletes házban imbolygó gyertyalángokat láttam, de világítás ott se volt. ’Vagy az egész városban áramkimaradás van, vagy csak a mi negyedünkben’ gondoltam. Az áramszünet nem ritka errefelé. Elvégre ez Havanna. És hiába járunk 2223-ban, azért még eléggé el vagyunk maradva a világ többi részétől.
Nagy nehezen elbotorkáltam az ajtajáig. Hogy kinek az ajtajáig? Na vajon. Szokás szerint tárva-nyitva volt, ő pedig az ablaknál állt, kezében egy kristálylámpával. ’Honnan van kristálylámpája?’ gondoltam. Az épületben valószínűleg egyedül neki volt ilyen szerkentyűje, egyszerűen túl drága. Hirtelen megfordult.
-Szia, Négycsillag! Mi újság?- mosolygott, ahogy meglátott. -Megint bevetésre mész?- kérdezte a kabátomra mutatva és letette a lámpát az asztalra. Vicces volt, hogy a cuccomból meg tudja állapítani, hogy hova megyek. -Én a helyedben nem mennék ki ilyen időben. A kollégák szerint az egész városban ez van!- intett az ablak felé.
-Honnan tudod? Amúgy meg, muszáj meglátogatnom egy bizonyos személyt.
-Hát, nem lennék annak az egyénnek a helyében, főleg ha rossz kedvedben vagy! -nevetett. ’Már egyáltalán nem vagyok rosszkedvű!’ akartam mondani. A nevetése megnyugtatott. De nem mondtam.
-Nem tűnt föl, hogy kom-portot használok?- intett a füle felé.
-Ebben a fényben? Viccelsz, ugye, Sht?
-Persze! Ilyen fényben még egy e-tolvaj se venné észre! Megint lesz bőven munkája a kollégáknak, ha visszajön a világítás!- sóhajtotta. Igaza volt, mindig az áramkimaradások alatt történik a legtöbb baleset és rablás. Mellesleg, az e-tolvaj az olyan tolvaj, aki direkt az elektronikai cuccokra specializálódik. Sht elkezdett pakolni az asztalán, egy aktatástába gyömve a fontos iratokat. Hirtelen rádöbbentem, hogy holnap kezdődik a szabadhét! Nyilván ő is hazamegy pihenni. Ó egek, egy teljes hétig nem fogom látni!
-Cul, csinálsz ma este mást is annak az egyénnek a meglátogatásán kívül, vagy esetleg… – kezdte, félig hátrafordulva. ’Te jó ég, most randira hív, vagy mi van?’ gondoltam. Jól láttam a profilját, még abban a gyenge fényben is. Barna haja a szemébe lógott. Teljesen felém fordult, szemüvegén megcsillant a kristálylámpa fénye. Nem sokan voltak, akik megtartották a szemüvegüket a mai technika mellett. Ő volt az egyik. Reménykedve mosolygott rám, azt várta, hogy megcáfolom előbbi kijelentését, és azt mondom, hogy ráérek aznap este.
-Azt hi…- kezdtem, de abban a pillanatban visszatért a világítás, megszólalt a vészriadó és a vészlámpák elkezdtek vörösen villogni. -A francba!- sziszegtem. Sht csalódottan pillantott rám.
-Megbeszéljük később?
-Mikor? Holnap kezdődik a szabad hét!
-Igazad van…
-Sajnálom!- mondtam. Recsegve megszólalt a hangosbemondó.
-Figyelem, figyelem! Minden egyéni nyomozó hagyja el az épületet! A különleges egységek gyülekezzenek az eligazítóikban az eligazításra! Figyelem, figyelem…
Folyt. köv.
Ez készülő regényem kezdése. Remélem, lesz igény a folytatásra is 🙂
3 hozzászólás
Van igény rá…. 🙂 Kedves Mira!
Kíváncsian várom Cul, Nui, Qv, Sht és a töbiek kalandjait…
Ez nem ér, édesem, te már amúgy is olvastad a folytatás egy részét! De azért kösz! 🙂
Kedves Suhanó!
Én is várom a folytatást!
Myrthil