Korai évek

A győri Kassák úti óvodába jártam, illetve az első napot követően vittek. Az óvó nénim egy nagyon kedves és öreg hölgy volt, szegény annyira ronda, hogy Halloweenkor többen is „óvó néni”-nek öltöztek be. Nagy fegyelmet tartott a teremben, és délután mindig ő aludt el elsőnek.
Az óvodás évek főleg a készségfejlesztő játékokról szóltak, ezeket többségében megúsztuk kisebb sérülésekkel. Megismerkedtünk a biológia (lányok babáinak megoperálása), a földrajz (hazaszökés), és az épületgépészet (ki tud mélyebbre nyúlni a WC-lefolyóban?) alapjaival.
A menzára nem lehetett panasz, mert akkor másnap nem kaptunk ebédet. Ezen kiskapu kihasználása keddenként és csütörtökönként történt meg, mert szerda és péntek, sorrendben, a spenót- és a sóskafőzelék napok voltak.
Azon már fel se háborodtunk, hogy néha cigi-csikk van a levesben. Mert én például nem tudtam mi az. De mivel elsőre nem ízlett, így később sem ettem meg.
Az udvaron egy nagy és izgalmas játszótér kapott helyet. Az a játék volt a kedvencünk, amelyik egy kiégett Ikarusz buszra emlékeztetett. Főleg azután, hogy az egyéb fém játékokat valakik egyetlen éjszaka leforgása alatt ellopták az óvoda udvarából. A tettesek sosem kerültek elő, de Kolompár Karcsi barátom másnap új pulóverben jött.
És persze ott voltak a lányok! Jómagam csak kettőnek kértem meg a kezét, de beszélték, hogy a Bárány-csoportban egy fiú már négy lánnyal is pusziszkodott. Ezt többen felháborítónak tartottuk.
Összességében úgy gondolom, hogy nagyon szép éveket töltöttem el az óvodában, főleg ha arra a rengeteg megtanult versre gondolok, amiket azóta elfelejtettem.