Kuka Pista

Pisti reggel hatkor kell, hogy beérjen az iskolába, ugyanis kicsit szeleburdi. Felöltözik, elmegy mosakodni, szöszöl a fürdőszobában, és végre mikor kijön, ugyanúgy néz, ki mint mikor bement.
Elkészíti a regeiét, mert este elfelejtette. Beteszi a táskájába, és harci díszben sorakozik az ajtóban. Hirtelen visszarohan, hogy elköszönhessen az aranyhalától. Az ágyára dobja a táskáját.
-Szia Gizike, óvakodj a macskáktól-és ezzel elrohant. Csak tudnám mért Gizike az aranyhal mikor nem is így hívják. Az utcán találkozott a szomszédokkal, és köszönt nekik. A buszmegálló felé haladva leállt mindenkivel beszélgetni, vagy „dumcsizni” ahogyan ő mondja. A buszmegállóban találkozott egy régi iskola társával:
-Szia Fecó!
-Szia Pista!
-Képzeld, most kaptam meg a legújabb gördeszkámat.
-Tényleg? Na és hányadik.
Pista elkezdte számolni, de nem volt annyi ujja, ahány gördeszkája.
-Azt hiszem 12db. de ebben nem vagyok biztos. – mondta Pista
-Mint ahogyan semmiben sem. -gúnyolódott Feri. -Melyik busszal mész?
-Azt szem gyalogolok végül is nincs mesze a suli. Szia Pista!
-Szia! -Pisti még várt egy kicsit aztán felszállt az épen megálló buszra. Leült egy üres helyre, ám a következő megállóban felszállt egy idős hölgy és azt mondta Pista.
-Csókolom, tessék helyet foglalni, hiszen én fiatal vagyok, és egyébként is ülök eleget a suliban.
-Köszönöm kicsikém.
-Tudja én nagyon jó tanuló, volnék, ha a tanárok nem lennének olyan buták. Egyébként van egy aranyhalam, és Gizikének hívják. Karácsonyra kaptam a mamámtól, körülbelül olyan öreg lehet, mint a néni, valójában cápát akartam, csak az nem volt a boltban-a néni hirtelen meghökkent-. Mennyi idős a néni? – kérdezősködött Pista
-…- a hölgy szóhoz sem jutott, annyira meghökkentette Pista pimaszsága.
-Biztos nagyon öreg mert ráncos a homloka!
-…- az öreg hölgy vett egy mély lélegzetet, és már felállni készült, mikor Pista újabb modortalan mondatát meghallotta:
-És milyen táskás a szeme.
-…
-Biztos keveset alszik a néni, pedig az alvás elengedhetetlen, mert attól lesz szép sima az arca; tetszik látni?-Pistike a szemben ülő huszonéves lányra mutatott.
-Szia, nekem most mennem kell. – mondta gyorsan a néni, és leszállt a buszról.
-Csókolom, örültem, hogy beszélgethettünk.- Pistike leült az üres székre, és lóbálta a lábát… Egyszer csak kinézett az ablakon, és látta, hogy ismeretlen környékre került. A busz hirtelen megállt, és mindenki leszállt, „én itt maradok, ez biztos a végállomás” gondolta Pista, de a busz tovább indult, és nem állt meg egy buszmegállóban sem. Hirtelen kapuk nyíltak ki, és a busz bement rajtuk, mikor megállt Pistike odarohant a vezetőhöz, és megkérdezte:
-Csókolom, hol vagyunk?
-Szia. A parkolóban vagyunk, biztos a buszon maradtál. Hova szerettél volna menni?
-Karlábé utcai általános iskolába.
-Akkor, szállj föl a buszra, amelyik a Rába utcába megy, ott a villamosra, ami a Lujcsi térre, onnan a szembe lévő troli megállóba, ahol a troli az iskolához visz.
-Köszönöm szépen. Viszlát.- ezzel Pista odébb ált. Fel-szállt a buszra onnan át a villamosra, majd a trolira. Ám a trolin ellenőr járt.
-Jó napot, jegyeket, bérleteket… Szia, jegyet bérletett.
-Egy pillanat máris adom. Nem tetszik látni a táskámat?
-Nem, jegyet bérletett. – mérgelődött az ellenőr.
-A táskámban van minden… – amilyen nagy dumás, most nem tud semmit se mondani.
-Akkor leszállunk. – a következő megállónál leszálltak. -Név, cím, telefon, anyukád-, apukád neve?
-Kuka Pista, Leszálló utca 8732. ház 73. emelet 96721. lakás. Egy igazi középkori vár. Csicskási Mandola, Kuka Őze.
-Ezt a csekket add oda a szüleidnek, jó?
-Igen ellenőr bácsi.
-Szia.
-Viszlát. Na most hogyan tovább? Elnézés tudja, hogy jutok el a Karlábé iskolába?
-Nem.
-Szia Pista, – köszöntötte egyiktanára – hogy kerülsz ilyen messzire az iskolától?
-Jó napot tanár úr. Eltévedtem, mert reggel rossz buszra szálltam… – elmesélte a történetet a tanárnak. A tanár majd belehalt a nevetésbe, milyen fantázia dús diákja van. És azt mondta:
-Tudod mit? Elmegyünk együtt. És hazamegyünk a táskádért, csak arra az egyre kérlek, ne tegyél fel buta kérdéseket senkinek. Jó?
-Rendben van tanár úr. – tovább mentek a következő busszal, egészen az iskoláig. Pistike elindult haza a táskájáért, de anyukája már otthon volt.
-Anya, van egy rossz hírem, megbüntetett az ellenőr, és egy csekket adott. Csak azért jöttem, mert a táskám itthon maradt.
-Szia, este megbeszéljük. – kiabált anyukája a konyhából.
-Szia. – Pisti rohant a suliba. Mikor beért a kapuban a tanár várta, és bekísérte az órára, de szembejött az igazgató nő, és kérdezte:
-Hát ti hogyhogy nem vagytok órán?
-Pista nekem segített, azért nincs órán, nekem meg még nem kezdődött el. Engedelmével. – felelte a tanár.
-Természetesen.
-Sziasztok gyerekek, üljetek le. – a tanár az órát megtartotta, és mivel Pista az utolsó órára ért be rohant is haza az óra végén, hogy anyukájával tisztázza a helyzetet, a folyosón össze is találkoztak, és együtt haza sétáltak. Közben Pisti elmesélte mi is történt. A beszélgetés végén azt mondta anyukája:
-Az, becsületes, hogy így bevallottad, hogy mi történt, de ez még nem ment ki a büntetés alól ugyanis nem volt szép dolog így beszélned az öreg nénivel. Ezért ma te mosogatsz.
-És nincs más?- Kérdezte Pista
-Mért szeretnél valami mást is.
-Nem. Csak egy kicsit meglepett, hogy csak mosogatnom kell a mai nap.
-Én ezért, kukoricára való térdelést kaptam volna. Gyere, siessünk a mama már vár minket.
-Rohanok. – Mikor haza ért a mamája nyitott ajtót, arcon csókolta:
-Gyere, hoztam valamit. – mondta a mamája.
-Nem fogadhatom el, mert rossz volta.
-Mért, nem tanultál rendesen? Kérdezte Pista nagyija.
-De. Csak ma mikor elindultam az iskolába… – Pisti a mamájának is elmesélte a történetet, de hozzátette: -… a mamának már el – mondtam.
-Ez egy helyes döntés volt, hogy elmondtad anyának, ezért megérdemled az ajándékot, nyisd csak ki.
-Anya kinyithatom?
-Persze, hiszen megérdemled. – Pisti kinyitotta az óriás méretű csomagot, és közben gondolkozott: „talán a karácsonyi cápa van benne?” mikor kinyitotta két nagy szem villant ki. Mikor kivette csak akkor látta, hogy egy kis cica van benne. Pista nagyon megörült neki, és mindenkinek bemutatta legújabb barátját, Parabócsot, aki elaludt a mutogatás közben.
Pisti enni adott Parabócsnak, elment fürödni, és ahogy lefeküdt az ágyába, rögtön el is aludt. Mire az apukája hazajött, Pista már rég álom országban járt.