Kutyavilág

-„Vau! Éhes vagyok ! Borzasztó, hogy ezek a kétlábúak mennyit tudnak heverészni. Én meg éhezem! Pisilni kell! Elkezdem kaparni a szőnyeget, hátha felébrednek. Nyüszögök is egy kicsi, olyankor mindig ellágyulnak. Vaúúúúúúúúúúúúú! Most már nem sokáig bírom. Megnyaljam az arcát?

-Kántor! Helyedre! Maradj már

„Á, mindig ez van ! Helyedre és társai! Nem tudom, mit szólnának, ha nekik is egy egyméterszer egyméteres lukban kellene feküdniük, közben a hólyagjuk már majd szétdurran.Grrrrrrrrrrr! Kaptok még tíz percet.-Lefekszem és elszunnyadok. Álmomban egy szuka körül legyeskedem, akinek kegyeiért meg kell vetélkednem a szomszéd kutyával. Futok, s közben ugatok, lábaim motollaként járnak. Hirtelen koppanást hallok, szemeim még csukva, de az orrom már érzi az idegent.- Vaú, vaú! Ki az és mit akar? Vigyázz ez az én házam! Távozz!- Na tessék, még ez a zavaró hang is. Hangos, nagyon hangos. Most mi van? Erre az izére felkelsz? Hogy vesznél meg! Ki az? Nem tetszik a szaga! Mit dörmög az orra alatt? Mi ez már megint? Ez jó! Ez után nemsoká le szoktunk menni, sétálni. Azt hiszem ezt a bigyót kávénak mondják a kétlábúak. Csóválom a farkam, hátha meggyorsítom a dolgokat.”

-Jaj, ne Kántor! Jól van, mindjárt megyünk, na!

-„Menjünk már, menjünk már! Menjünk lábon, ne azzal az izével, mert felfordul a gyomrom, nem szeretném, ha kijönne belőlem az esti Chappim. Jaj azt muszáj ? Az úgy szorít! Én futkosni szeretnék!”

-Ülj!

-„Jól van már, így most jó neked? Állandóan ülj, feküdj, s ha szerencsém van, megúszom a felém repülő kétlábú cipővel. Nem úsztam meg ezt a bőrláncot. Na ne! Mondtam, hogy lábon menjünk.”

-Kántor, elég!

-„Oké, oké, nyertél!- Alapvetően bírom ezt a fickót, de ha nagy leszek, akkor móresre tanítom. Megjött a gyomormozgató, még az a szerencse, hogy nem sokáig, tart, míg leér. Gyere, már te féleszű! Ne rángass! Hol egy talpalatnyi beton, hol egy fa? -Háhhhhhh, ez jól esik!!!! Itt járt ez a ó kis szuka, formás popójának illata körbelengi a terepet .Na mi van, nem engedsz el? Azért! Igen itt járt! (szimat, szimat) Juhééé, galambok! Jól megkergetem őket, repüljetek, repüljetek! Ez az, ez az! Mennyi érdekes illat. Most jól kifutom magam, mert ahogy ezeket ismerem, megint itthon hagynak egyedül.”

-Kántor! (fütty!)

-„Ennyi volt? Ezt nem mondod komolyan! Csak nem fáradttál el? Többet kéne neked is futnod, akkor nem lennél ilyen puhány! Még nem! Kakilni kell! Itt jó lesz. Elrejtem! Ááááááááá! Nem jön, nem jön. Na? Most sikerült!”

-Kántor!

-„Jó, megyek, de legközelebb, majd kirángatlak onnan én is? Mi ez a szag? Hé, ki vagy? Ez az én játszóterem!”

-„Mit mondtál, bolhafészek?”

-„A mi játszóterünk!”

-„Helyes!”

-Kántor! Hozzám!

-„Ez a gazdám! Mennem kell! Szevasz!”

-„Szia tökmag!”

-„Várd csak meg, míg felnövök, vérengzésem áldozata leszel
te is! Na itt vagyok hű kétlábúm, mit akarsz?”

-Megyünk! Csak azt tudnám miért kell rád várnom minden reggel fél órát?

-„Miért, miért? Csak!- Na megint jön ez a tortúra: bőrizé, gyomormozgató, stb., stb., stb.Itthon vagyunk, fáradj, be kérlek!Kaja?

-Adnál kutyánk enni? Nekem még meg kell borotválkoznom!

-Persze! Szárazat?

-Nem adj neki légy szíves az új nyulas kajából.

-Oké!

-"Na, mi van? Most adtok ennem, vagy nem?"

-Itt van tessék! Kicserélem a vized is. Na menj már arrébb.

-"Juhéjj, kaja!!!!!!! Ez valami új? a szaga jó! Csak ennyit
kapok? Hiába a kutya érje be annyival, mennyit kap.

-Meddig vagy még a fürdőben? Még meg kell csinálnom a sminkem!

-Jöhetsz már!

Eltelik tíz perc és már felöltözve állak az ajtóban.

-Jó legyél Kántor, sietünk!

-"Feltettem volna az összes elásott csontomat arra, hogy ma is elmennek! Nyertem volna!

Az ajtó bezárult, a lakás most már csak Kántoré.

-"Na megeszem, mit nekem szántak, aztán kitalálom, mit is kezdhetnék magammal."

Hangos csámcsogások közepette, mintegy két perc múlva már üres a tál. Istenem, mint, h két hete nem evett volna.

-"Nem volt rossz!- megnyalja a száját, majd nyújtózik egyet. Körbenéz, majd nekiveselkedik keresni egy eldugodt helyet, mely kíválóan alkamas alvásra. – " Azt hiszem az ágy megteszi, csak átrendezem egy kicsit.

Kaparászni kezd, persze az ágynemű már rég "földnemű". Fészkelődik még egy sort, párnának megteszi a gazdi pizsomája is.

-"Jó éjt"- két perc múlva már szuszog is.

Álmában ismét a "hős" kutyát játsza, ki megmenti szíve választotját. Nyűszit, forgolódik, hangosan morog, és teli nyálazza az éjjeli ruhát.

– "Mi ez a hang? Ez a gyomormozgató. Megnézem ki az!! Ú de nem jó a szaga! Menj el innen! Hallod? – azzal a lendülettel már az ajtónál is van. Őrült módon ugat és morog. Csörren valami, majd egy másodperc múlva leesik valami a földre. A postás volt az. Levél a gazdiknak.Tovább ugat, morog. Megszimatolja, majd továbbáll.- "Ne érezzelek meg itt többé! Jól felkeltett, grrr. Na most mit csináljak? Körbejárom a lakást, néha nem árt!

Minden apró zugba benéz, beszagol, sehol egy értelmes játszásra alkalmas dolog.

-"Na akkor futok egy kicsit. – Föl-alá futkos a lakásban, nem néz semerre, csak rohangál. Fel az ágyra, le az ágyról. Hihetlen kuplerájt hagyva maga után. De őt ez most nem érdekli. Hirtelen megáll. Kitalálta legújabb játékát. – "Ott van az a nagy micsoda, most móresre tanítom!

A nagy micsoda a lány születésnapi ajándéka, egy plüssmackó, mely kétszer akkora, mint Kántor.

– " Hé öreg! Emlékszel rám? Nemrég találkoztunk a füvön. Akkor Te azt mondtad, hogy nem az enyém a játszótér. Hibáztál, ugye tudod? – Nekilódul, és a földre viszi ellenfelét. Marcangolja, harapja áldozatát, mely a "meghökkenéstől" szólni sem tud. Darabokra szedi, majd örömmel nyugtázza, most már övé a tér.

Ha látnád a szobát akér egy csatatér. Mindenhol Medve Úr darabjai, letúrt ágynemű. Ezért nem fogják megdicsérni?
Dolgavégeztével ismét nyugodni tér. Az előszobában ágyaz meg magának, nyugodtan szuszog, mígnem ismét zajok zavarják meg álmát.

-"Ezt nem hiszem el! Ki az már megint?"- kérdi álmosan

A folyosón csoszogás, majd ajtócsapódás. Katika, a szomszédban lakó idős néni viszi ki a szemetet. Nehézkesen megy, mióta egy kutya megharapta, s lábát megannyi öltéssel varták össze, lassan gyógyul. Előtte sem, de azóta méginkább nem szereti a kutyákat. Nem múlik el úgy hét, hogy legalűbb egyszer ne szólna a lányéknak, hogy csináljanak valamit evvel a "döggel", mert ez már tarthatalan. Állandóan ugat, vonyít és pihenni sem lehet tőle. Kántor nem rest tág pofával ugatni, Kati nénire a szívbaj jön.

-"Menj már innen, ide úgysem jössz be!, nem érted? Ne csapkodj! A díjnyertes apám emlékére mondom nem viccelek!

Kati néni visszacsoszog a lakásához, de mielött becsukná ajtaját, még egy jókorát csap a lányék ajtajára is, majd körbenéz nem látta-e valaki.
Ez a cselekedete Kántort mégjobban izgalomba hozza, tébolyulttan nekiront az ajtónak, torkaszakadtából ugat.

-"Na majd meglátod, megjegyeztem a szagod, legközelebb megkapod mi jár!"- dühög még egy pár percet. majd lekusshad az ajtöhoz közel, hogy még véletlenül se tudjon senki bejönni

Elnyomja az álom (találó az a mondás, hogy lusta kutya- az író). Leegközelebb arra ébred, hogy iszonyatosan kell pisilnie.

-"Na ezt már nem bírom ki! De bírnom kell! – nyüszögve járja be a lakást. – "tenem mikor jönnek már haza? Még tíz percig bírom.

Csak nem jönnek. Nem nyílik az ajtó, nem jön a megváltás.

-"Nincs mese, keresnem kell egy olyan helyet, hova elrejthetem. Amellett az ágy mellett jó lesz, oda úgyis csak este mennek be. "- Könnyít magán, majd kimegy a táljához és el kell fogadni, üres.

Nyílik az ajtó.

-" Elébük megyek, azt szeretik!"
-Kántor, hol vagy?
-"Itt vagyok, jajj de jó, hogy megjöttetek!"
-Jó kutya voltál?
-"És te jó négylábú? Mit hoztatok a szatyorban? Hadd lássam. – azzal beleveti magát a füles tasakba.
-Hé, nem mész onnan? Fújj! Nem szabad!! Nem mész?!!
-"Oké, oké! De valamit csak kapok, mielőtt lemegyünk!
-KÁNTORRRR!!!!!!!!!- zeng az egész lakás, a fiú jön tajtékozva
-Mi történt?- kérdi a lány?
-Hogy mi? Gyere nézzd meg!

Bemennek a szobába, majd egyik ámulatból, a másikba esnek!

-Ez kellett nekünk Vica? Gyere ide Kántor!!!!

A kutya fülét- farkát behúzva menekül, de nem tud. A fiú megragadja majd az orrát beleveri a pisibe, a széttépett plüssállat "hamvaiba", majd a pórázzal ad nyomatékot nemtetszésének!

-Mit csináltál? Rossz kutya! Megmondtam már neked ezerszer, nem?
-"Megmondtad persze! Én is megmondtam, ha mégegyszer bántasz széttéplak, nem?"

Sietve ráadja a pórázt leviszi sétálni, majd ad neki vacsorát. A kutyának egész este egy "szava" sem volt. Minden elcsendesült……Várták a következő reggelt, gyomormozgatostúl, kávéstól……….Vaúúúúúú