A hó egyhangú fehérségét csak a kutya bundájának feketesége törte meg. A szikrázó, hatalmas fehérség bántotta a szemét, könnyeket csalt elő.
Kabátjának ujjával letörölte. A mozdulatra felfigyelt a nyúlnyomot szimatoló eb, és asszonyához futott. Az asszony lehajolt és magához ölelte kedvencét. A hatalmas német juhász kabátja hideg volt és nedves, de ez egyikőjüket sem zavarta. A kutya jóleső morgással nyugtázta az asszony ölelését, aki a hang hallatán felnevetett.
– Te vén kéjenc – mondta, és megráncigálta a kutya fülét. – Olyan vagy, mint minden férfi. Elvárod, hogy dédelgessenek. De velem megjárod! – fenyegette meg társát. A kutya, mintha értette volna, az asszonynak dőlt. Mindketten elterültek a hóban. A kutya felugrott, nyelvét lógatta, mintha nevetett, mintha örült volna. Régen hallotta asszonya nevetését. Az előcsalogatott, gyöngyöző hang elégedettséggel töltötte el, újra hallani akarta. Hirtelen ötlettől vezérelve megnyalta a kipirult arcot, majd a sálat megragadva eliramodott. A piros sál vércsíkként húzódott utána. Az asszony felugrott és hangosan kacagva szaladt utána. A kutya meg-megállt. Amikor az asszony közelebb ért, újra megugrott. Élvezte a játékot, asszonya boldog nevetését. Egy hóbuckában megcsúszva a nő elterült. A kutya először leült, várta, hogy kergessék. Megfeszült inakkal figyelt. Egy idő után megunta a várakozást, asszonya mellé lépett. A nő csak erre várt. Elkapta a nyakörvet és maga mellé rántotta. Vadul birkóztak, aztán elterültek egymás mellett.
A csendben túl hangosnak tűnt a zihálásuk. Egy arra tévedt madár rikkantása térítette őket vissza a valóságba. Az asszony felállt, leverte a kutyáról is, magáról is a havat.
– Új időszámítás kezdődik. – mondta társának. – Elhatároztam, hogy csak előre fogok nézni. Boldog leszek. Mit szólsz hozzá?
Hirtelen ötlettől vezérelve felmarkolt egy csomó havat és az eb után dobta.
A kutya méltatlankodva nézte, de beleegyezően legyintett a farkával.
Lépések
By matyi
6 hozzászólás
Szia!
Minden együtt van egy olyan élet folytatásához, ami változást ígér a jövőre nézve. Pozitív változást. A hó fehérsége, a tisztaság jelképe. Az önfeledt játék, egy másfajta kapcsolat kezdete. Egy kitárulkozás, ami azt jelenti, ezentúl nem lesz visszafogva az érzelem, csak azért, hogy mindig az értelem legyen az uralkodó. Az új elfogadása, és a vágy arra, hogy még nincs vége semminek, mert még nem lehet vége. Nehéz dolog az életben úgy dönteni, hogy mégiscsak kinyíljon a világ felé. Engedje, hogy boldog legyen, és maga keresse annak forrását, ne pedig a mások által meghatározott dolgok alakítsák, mit tartson jónak, mi legyen az, amitől állítólag boldog az ember. Hirtelen ennyi jutott az eszembe írásod olvasása közben. Most megint gratulálok! Szavaid, mondataid egyszerűek, de így csak te tudod összerendezni. Ez te vagy. Félpercesek királynője!
🙂
Üdv.
Köszönöm az értékelést, kedves Artúr. Én magam sem tudtam volna jobban összefoglalni. A dicséretet nagyon-nagyon köszönöm. – üdv – matyi
Kedves Matyi!
Szerintem Artur már mindent leírt! Gratulálok én is az írásodhoz!
Barátsággal Panka!
Igen, Brúnó már mindent leírt, nekem is az jutott eszembe a hó fehérségéről, amikor az ember új lappal szeretne indulni az életében, csak az első lépést olyan nehéz megtenni. Gratulálok kedves matyi!
Hanga
Nem mindenki képes rá, hogy előre nézzen, és új életet kezdjen, de a te főhősöd meg tudja tenni.
Szia!
Nagyon szép ez a kép a hóról, a jövő tisztaságáról.
Néha megesik, hogy az újrakezdéshez könnyeken keresztül vezet az út, de a múlt idővel mit sem számít, ha ott van a szebb jövő igérete. Nagyon becsülendő az, ha az ember képes túllépni saját múltbeli korlátain és mer újrakezdeni minden korábbi kudarc ellenére.
Jól megírt történet, jó volt olvasni.