Leszámolás Henry házában

1931-et írunk. Amerika. Chicago. Itt minden fekete-fehér. Ezekből az információkból lehet már tudni, miről fog szólni ez a történet.
Henry, egy gazdag nagymenő, házát kölcsönadta két csíkos öltönyös, kalapos embernek egy megbeszélésre.
Ez a két ember Frank és Johnny.
– Itt vagyok Frank, ahogyan megbeszéltük – Szólt Johnny.
– Igen Johnny, ahogyan megbeszéltük! – A „megbeszéltük” szót jól kihangsúlyozta – Bárcsak mindent úgy csináltál volna, ahogyan azt megbeszéltük.
– Miről beszélsz Frank?
– Te is jól tudod Johnny.
– Ne hülyéskedj Frank. Átvertelek én már valaha?
– Igen! És ez a valamikori átverésed épp a legutóbb történt.
– Na de Frank!
– Johnny, te is tudod, hogy én abból élek, hogy Henry–nek dolgozom, te pedig abból, hogy nekem.
– És mindig elvégeztem a munkámat.
– Elvégezted, de most egy kis hiány van a szállítmányban.
– Hiány?
– Ahogy mondod, szeretném visszakapni, amit elloptál tőlem!
– Én nem loptam el semmit!
– Tehát nem vallod be. Akkor azt hiszem, ezzel végeztünk.
– Hogy érted ezt Frank?
– Úgy, ahogy azt ilyenkor érteni szokták!
És Frank az asztal alól elővett egy géppuskát, aminek golyóit mind Johnny testébe eresztette.
A padló csupa vér, Johnny halott, Frank ördögien nevet.
Az ajtóban kulcs csörög, Henry hazaért.
– Mit műveltél itt Frank?
– Semmit, Henry, csak egy kis üzleti megbeszélésem volt.
– Üzleti megbeszélés? Miről volt szó, ha szabad kérdeznem?
– Johnny, úgy értem lopott, és átvert engem is és téged is!
– Lopott? Ez esetben nekem is lenne egy kis üzleti megbeszélésem veled.
– Tessék? Miről beszélsz Henry?
– Azt te is jól tudod.
És Henry elővette géppuskáját, és szanaszét lyukasztotta vele Frank-et.
Na, mára elég lesz az üzleti megbeszélésekből, gondolta. És Henry leült a két hulla között foteljába, és rágyújtott egy szivarra.