Nagy szeretettel köszöntjük ismét kedves rajongóinkat Speciális családregényünk újabb epizódjával! Nem is tudunk elképzelni nagyobb kiváltságot annál, hogy egyesült erővel repíthetjük önöket a képzelet szárnyán! Minden ilyen találkozás ünnep nekünk! Nem lehet betelni… micsoda? Úgy tűnik, a rendező sokallja az ömlengést, csapjunk hát a lovak közé, mielőtt kirúgnak ebből a zsíros állásból…
Azt mondottam volt, hogy a lovak közé, pedig azt kellett volna mondanom, hogy szegény Speciális Oszkár szeme közé. Bizony, bizony, mióta utoljára találkoztunk vele, sűrűn kijutott neki a sors- és ökölcsapásokból. Nem elég neki, hogy naphosszat hordja a földet a nagy és magában sokféleképpen emlegetett Okongo piramisához, nem elég neki, hogy tűz a nap szegény fejére, nem elég neki, hogy a bennszülött gyerekek cikizik, nem elég, bizony, nem elég neki. Még Zbambambgo Mkumbungo, a nagy Fejvadász rosszindulatával és kemény öklével is meg kell küzdenie. Zbambambgo ugyanis a fejébe vette, hogy Oszkár még mindig gyengéd érzelmeket táplál gyönyörű Ikbamboja iránt, és csak az alkalomra vár, hogy lecsaphassa a kezéről. Ezért aztán ahányszor rajtakapja Oszkárt, hogy Ikbambora néz, alaposan megveri.
Kedves rajongóink talán most azt gondolják: mekkora elefánt ez az Oszkár, hogy még mindig bámulja a hölgyet, ennyi verés után is. Hogy a jó pap holtig tanul, Oszkár viszont úgy tűnik, holtig sem. De kérjük önöket, ne ítéljenek elhamarkodottan! Oszkár szívében már rég jég honol, ha Ikbambo jut az eszébe, és igazán nem akar ránézni. De sajnos a sziget bölcse Ikbambot jelölte ki, hogy gondoskodjon Oszkár ebédjéről. És még a legmegátalkodottabb elméjű rajongóinknak is be kell látni, hogy őrült nehéz úgy elvenni a levesestálat valakitől, hogy még csak a környékére sem pillantunk… Szegény Oszkárnak nemcsak a leves, de a feje is fő. A sziget bölcse feltehetően több kobold őst mondhat magáénak.
De hagyjuk most egy kicsit Oszkárt békén dolgozni és verődni, kukkantsunk be Kamilla életébe is! Utolsó találkozásunkkor a sziget bölcse még bizonytalan volt, hogy milyen munkára is osszák be Kamillát. Nos, azóta egészen biztos lett benne, hogy Kamilla minden hasznos munkára tökéletesen alkalmatlan. Amikor a főzést bízták rá, a sziget lakossága egy hét alatt átlagosan tíz kilót vesztett a súlyából. Amikor a mosást, a falu szerencsegörénye a tengerbe vetette magát, úgy kellett újraéleszteni. Amikor a betegápolást, még az évek óta fekvőbetegek is igyekeztek lábra állni. Megpróbálták az idegenforgalomban hasznosítani, de kiderült, hogy azt a frekvenciát, amin beszél, a legedzettebb turisták sem bírják másfél percnél tovább elviselni, ráadásul képtelen volt megtanulni a helyi istenségek nevét. Így aztán szegény Kamilla naphosszat egyedül üldögél a kunyhóban, várja Oszkárt, lakkozza és újralakkozza a körmét, és olvasgatja a két Kiskegyedet, amit olvasnivalónak hozott az útra. Szomorú sors, bizony, nagyon szomorú.
Adunk egy kis időt, hogy a rajongók kisírják magukat.
Jó, jó, halljuk, türelmetlenebb lelkű rajongóink már eltették a zsebkendőt, és ujjaikkal heavy metalt dobolnak az asztalon, fogaik között sziszegve: mikor történik már valami? Rendben, átpörgetünk másfél hét szenvedést, és oda ugrunk, amikor…
…
… Kamillának elfogy a gyógyszere.
Miféle gyógyszer? – hördülnek fel néhányan. Nem volt szó eddig semmiféle gyógyszerről. Persze, hogy nem, de a kezdők is tudják, hogy a meglepő fordulatok és az elhallgatott információk teszik színessé a sorozatokat és az életet. Most tehát eláruljuk, hogy Kamilla hosszú ideje gyógyszert szed, és az történetesen most fogyott el. És hogy van-e még valami, amit eddig nem árultunk el? Hát azt nem áruljuk el…
Azt viszont eláruljuk, hogyan is kezdett gyógyszert szedni. Körülbelül egy éve Kamillának több súlyos traumával kellett egyszerre megküzdenie. Néhány nap különbséggel ért véget a Szerelem tengere és a Homok titkai, magára maradt az Árva angyal, a Szívek iskolájában mindenki megbukott szerelemből, az Életünk lapjait pedig el akarta tépni a műsorszóró. Bárki beláthatja, hogy ennyi tragédiával nem bír egyedül egy fiatal lány.
Vihor Valéria, hű barátnője javaslatára több pszichiátert, kártyavetőt és sámánt is felkeresett, de sajnos senki nem tudott segíteni rajta, továbbra is fel-felzokogott, amikor meglátta a műsorújság címlapját. Már majdnem feladta, már majdnem belenyugodott, hogy ez már mindig így marad, amikor Valéria rábukkant a titokzatos nevű El Szedema Pen Zedet ráolvasóra. Zedetről nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy férfi vagy nő, idős-e vagy fiatal, még azt se igazán, hogy milyen nemzetiségű, vagy hogy legalább melyik kontinensről származik. Viszont szakember volt a javából, egy pillanat alatt felmérte, hogy a kis hölgynek csak egy kis igazi szerelem lehet a gyógyír. Elmormogott valami varázsigét, csippentett egy kis ilyen port, szétszórt egy kis olyan port, füstölt valamivel, és adott egy zacskó gyógybogyót Kamillának.
És a módszerei, bár talán nem tekinthetők kimondottan tudományosnak, kétségtelenül hatékonyak voltak. Már a kezelés végén érezte Kamilla, hogy oszlik a fájdalom, és amikor kilépett az ajtón, és szemébe sütött az áldott napsugár, és megbotlott a járdaszegélyben, és két izmos kar elkapta, és felnézett, egyenesen Oszkár szemébe… Igen, akkor rájött, hogy végleg beköszöntött a fény az életébe. Attól kezdve nem is tudott másra gondolni, csak Oszkárra, még a Titkok és szerelmek borzongató titkait is egészen komoly lelki nyugalommal viselte.
A történet további részét ismerjük, esküvő, nászút, minden.
De most elfogyott a gyógyszer. És amikor Oszkár fáradtan, mocskosan, lila foltokkal a szeme alatt este betámolygott a kalyibába, szerető felesége vigasztalására várva… Kamilla ránézett, kicsit csodálkozva, nagyon utálkozva, és megkérdezte:
– Ön kicsoda?
Úúúúúúú, ez ám a fordulat! És hogy hogyan folytatódott a beszélgetés? Várják ki türelemmel!
9 hozzászólás
Hú jókat nevettem 🙂 amolyan szatírás kategóriába is sorolható 🙂
tetszett!
szeretettel-panka
Kedves panka!
Örülök, hogy szereztem pár vidám percet!
Üdv, Ági
Nekem is tetszik,bizony!
ruca
Kedves ruca!
Örülök!
Ági
Kedves Ági!
Nagyon kis vidám történet, sok szomorú dologról 😀 😀 :D, és még matek sem volt benne! Hurrá! Ez egy igazán speciális matek mese. 🙂
Node várjuk ki a végét, mert minden jó, ha a vége jó!
Judit
Kedves Judit!
Még hogy nem volt benne matek… és azt ki számolja ki, hogy hányszor olvasta el Kamilla a két Kiskegyedet??? 🙂
Igen, ez volt a tanév végi bónusz rész a gyerekeknek, kivételesen dolgozat nélkül… A végét pedig még nekem sem árulták el ezek a frányák.
Örülök, hogy itt jártál!
Ági
Hűha. most aztán jól lebuktam…
Még a feladatot sem értettem meg…
Bocsánat tanárnő, pedig én készültem! 😀 😀 😀 🙁
Judit 😉
Kedves Ági!
Szatírának is beillő meséd szórakoztató volt olvasni. Speciális hányattatások jó kis cím.
Illik nagyon a történethez 🙂
Ági
Kedves Ági!
Örülök, hogy örömet szereztem vele!
Köszönöm, hogy itt jártál!
Ági