– Oszkáár! Oszkáááháááháááhááár!
Hallga, csak! Honnan jön ez a velőtrázó, hátszőrállító, üvegtörő sivítás? Nézünk jobbra – semmi, csak a tenger. Nézünk balra – semmi, csak a hotelfal. Nézünk középre – semmi, csak a homok. De a visítás csak nem szűnik, nézünk hát az egyetlen megmaradó irányba – fölfelé. Hát ott lengeti a karját Normál Kamilla, vagyis, jaj, nem, már Speciális Kamilla, régi kedvencünk!
De hogy került Kamilla sikoltozva a fejünk fölé?
A válasz egyszerű: hát természetesen nászútra jött Speciális Oszkárral, szívszerelmével és most már hites urával. Oszkár és Kamilla összedobta a menyasszonytáncból befolyt összeget, és elutaztak egy boldog hétre a Tokongo-Tongo szigetekre, ahol mindig kék az ég, mindig süt a nap (némi felárért még éjjel is), mindig forró a homok és mindig lágyan fodrozódnak a hullámok a türkizkék tengeren.
De miért sikoltozik, ha egyszer mindig minden kék és süt? Talán nem szereti Kamilla a kék színt? De, igen, szereti. Talán a meleget nem szereti? Dehogynem szereti, már évek óta kiemelt ügyfélként kezeli őt a távhőszolgáltató.
Hát akkor meg mi baja lehet az ifjú arának?
A választ az ég rejti. Vagyis cseppet sem rejti, a vak is látja a ménkű nagy hőlégballont rikító piros és narancs színekben, ahogy tűnődve libeg a tenger fölött. Megszokott jelenség a Tokongo-Tongo szigeteken, a turisták rendszeresen igénybe veszik Ukumbo Mngongo ballontúra-szolgáltatását. Az viszont már kevésbé megszokott látvány, hogy Ukumbo fejét vakargatva a földön áll, míg a kuncsaft kétségbe esett arccal a lufi fogságában száll.
Nos, most éppen ez a helyzet. Ahogy Ukumbotól megtudjuk, Oszkár és Kamilla sétaballonkázni indult, de Kamillára várni kellett, mert nem tudta eldönteni, milyen frizura illene leginkább a libegéshez. Oszkár megunta az „Igen, édesem, ez nagyon jó lesz” szöveget darálni, előrement hát Ukumbo Mngongohoz lefoglalni az utat. Meg is egyeztek, majd várták Kamillát. Fél óra után meglehetősen ellaposodott a beszélgetés, tekintve, hogy Ukumbo néhány udvariassági formulánál és az üzleteléshez feltétlenül szükséges szavaknál nem tudott többet magyarul. Egy óra múlva Ukumbo bevonult a kalyibájába, és feltette a konzervbabot a rezsóra, hogy történjen valami. Oszkár a ballonban állt, a korlátnak dülleszkedett, és a zsebkésével farigcsált valamit.
És akkor jött a Széllökés.
Nem is túl nagy, éppen csak ahhoz elég, hogy Oszkár el-veszítse az egyensúlyát. És ahogy meglendítette a karját, támasztékot keresve,… nyissz! elvágta a rögzítő kötelet! Egy pillanat alatt lefutott lelki szemei előtt Kamilla ezer és egy korholása, hogy minek hord akkora zsebkést, ami mellett egy machete zabhegyezőnek tűnik, meg hogy miért kell örökké azt a nyavalyás kést fenegetni, a végén még megvág valakit. Egy pillanat alatt rájött, hogy hallgatnia kellett volna az asszonyra.
Két pillanat múlva rájött, hogy egyméteres magasságban is tériszonya van, szóba sem jöhetett hát, hogy kiugorjon a lustán meginduló ballon kosarából. Ehelyett megpróbálta felhívni magára Ukumbo figyelmét némi üvöltözéssel. Sajnos azonban Ukumbo a babmelegítés legkényesebb fázisánál tartott, amikor már pöszörög a bab, és bármelyik percben odaéghet, így túl későn reagált Oszkár segélykérésére.
Drámai a helyzet: Oszkár tehetetlenül sodródik a nyílt tenger felé, Kamilla szívet tépően sikoltozik, Ukumbo nem tudja, mit tegyen, de egyre jobban aggasztja, nem tűnik-e el végleg megélhetésének forrása.
És ekkor színre (vagyis homokra) lép Zbambambgo Mkumbungo, a Fejvadász, kezében messze szigeteken híres Bumerángjával. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy már Zbambambgo nagyapja sem vadászott fejekre, és hogy a vad harcos egy kis butikból tartja el magát, ahol harci szuvenírt sóz rá a turistákra, mellékesre pedig a szálloda törzsi estjein tesz szert, ahol vad harci táncokat mutat be. De most ne kalandozzunk el Zbambambgo életének erdejében, elég nekünk a Speciális bonyodalom is.
A bonyodalom úgy tűnik, hamar megoldódik, mert Zbambambgo egy pillanat alatt felméri a helyzetet, hátra szól valakihez (kihez?), majd elhajítja a Bumerángot. Mindenkiben megfagy a levegő egy pillanatra, lassítva látjuk, ahogy a Bumeráng elegáns ívben közelít a ballonhoz, körüljárja, lenyisszantja a tetejét, majd engedelmesen visszatér gazdája kezébe. A levegő süvítve távozik, a ballon lassan összetöpped, Oszkár zuhanni kezd… Kamilla sikolya, mint a kés hasítja a levegőt… Majd normális sebességre kapcsoljuk a lejátszást, Oszkár nagyot csobban a vízben, Kamilla pedig lecsörtet a partra.
Mindenki levegőt vehet, Oszkár tud úszni, és a cápahatár száz méterrel a vizet érési pontja után kezdődik. Nagy kar-csapásokkal indul a part felé, Kamillához.
Amíg úszik, még elmondjuk, hogy a Bumeráng becsapódásának pillanatában Kamilla 15 m magasan levő ablakából Oszkárt 18,4 fok emelkedési szög alatt látta, míg Oszkár tükörképét a vízben 28,1 fok depressziószög alatt. Oszkár pontosan függőlegesen zuhant a vízbe.
De már közeledik is, éppen egy időben ér Kamillához Ukumboval, aki rém ideges a ballon miatt, és kiderül, hogy tud még néhány magyar szót, továbbá egy eddig nem szereplő bennszülött hölggyel, aki szorosan Zbambambgo oldalához simul, és kézen fogva vezet egy apró félbennszülött gyermeket, akinek a hajszíne döbbenetesen hasonlít Oszkár lángoló vörös hajszínéhez.
Érdemes legközelebb is velünk tartaniuk, mert akkor talán kiderül, ki is az a gyermek, akit az anyja Spécci Kölinek hív, és talán azt is megtudják, elkerüli-e Ukumbo az agyvérzést.
Addig válaszolják meg kérdésünket: milyen magasan szállt Oszkár a ballonnal, és milyen messze van a cápahatár? A helyes választ beküldők között Oszkár feliratú zsebkést sorsolunk ki!
11 hozzászólás
Kitűnően megírt, végig érdekfeszítő szatírád alaposan megnevettetett!
Nagyon jó! :)))))
Kedves Irén!
Köszönöm!
Ági
Szia!
Meglepő eredmények jöttek ki nekem. Lehet, hogy most meg fogok bukni matekból?
🙂
Számításaim szerint Oszkár éppen harminc méterrel a tengerszint felett lebegett. Na, jó. Kicsit kerekítettem a szabályok szerint. Ezt a magasságot a legtöbb Dinoszaurusz is alulról szagolná. Lehet, hogy éppen ezért haltak ki?
🙂
Kamillától pedig a cápahatár százhuszonnyolc méter. Meg egy picike. Illetve, a százhuszonnyolchoz még néhány karcsapás.
🙂
Ha nem jók az eredmények, akkor valamit rosszul értelmeztem a szöveges feladatban.
Tankérem, hanyast kapok?
Te tőlem egy ötöst az alkotásodért. Ja, és tangenssel számoltam a hiányzó adatokat. Utána összeadtam. Apait, anyait.
🙂
Gatulálok!
Sajnos, Oszkár magasságát elszámoltam. Javítanék, ha lehet.
🙂
Legfeljebb huszonnégy és fél méterre lehetett a tengerszint felett. Szerencsére a cápahatárt jól számoltam, azt hiszem.
🙂
Végül is, az a fontosabb. Tudnunk kell, milyen messze van a veszély.
Kedves Artúr!
Egy csöpp hiba csúszhatott be a számításaidba, a helyes megoldás szerint monumentálisabb a jelenet, mindegyik érték kábé kétszer annyi, mint amit az első változatban számoltál… De igazad van, jobb egy kicsit közelebb tenni a parthoz a cápahatárt a valóságnál, mint kicsit távolabb. És az ifjú ara gyönge szívét se kell próbára tenni ilyen irdatlan magasságokkal 🙂
A hibácska talán ott lehetett, hogy amikor a tükörképet szemléli a hölgy, akkor az nem a víz színén látszik, hanem mélyebben. A síktükörben is annyival látod magad a tükör mögött, amilyen messze állsz.
Amúgy a tangens meg az összeadás telitalálat!
De a lényeg, hogy képesek legyünk önfeledten kacagni, akármilyen matekpéldát sodor is elénk az élet!
Ági
Igen. Azt hiszem, a problémát az okozta, hogy lerajzoltam az egészet, és tengerszinten gondolkodtam.
Tudod mit? Inkább igyunk egy tenger gyümölcse koktélt, és felejtsük el az egészet.
Túl gyakorlatias a szakmám, ezért néha abba a hibába esek, hogy nagyon relatív a számításom. Nem kalkulálom bele az önfeledt kacagást.
Megnyugtató, hogy a saját megoldásomban te legalább felismerted, a tangenssel még boldogulok.
🙂
Köszönöm szépen!
Kedves Ági!
Milyen jó, hogy nem kell megoldanom ezt a példát, mert úgy is képtelen lennék rá!
Nyugodtan olvashatom hátradőlve, és jót mulathatok rajta, hogy milyen aranyos szövegespéldákat tudsz kitalálni.
No bezzeg, ha véresen komoly lenne a dolog, és a szekunda ott lihegne a nyomomban, majd nem nevetgélnék! Azért a sok hátránya mellett némi előnye is van, ha már felnőttként buta az ember lánya a matek példákhoz. 😀
Judit
Kedves Judit!
Semmi baj, elég, ha élvezed a mesét… A gyerekeknek is ezért jó: ha már nem boldogulnak a feladatokkal, legalább nem unatkoznak 🙂
Ági
Kedves Inesita!
Élvezetes matekmese. Ráadásul még szerencsém is volt, hogy későn olvastam írásodat. Számolnom sem kellett, mégis megtudtam a választ.:) Bár elismerem, lehetséges, hogy kifogott volna rajtam is a feladat.
Gratulálok!
Zsóka
Nem számolok kedves Inesita, mert rossz matekos vagyok,de olvasásból , mindig jó voltam,és most jól is szórakoztam. Gratula Jega Ibolya.
Kedves Zsóka és Ibolya!
Örülök, hogy élveztétek az agymenést, köszönöm kedves szavaitokat!
Ági