Igito még nem volt se segéd, se cárjelölt, viszont megküzdött már a Kétfogú Ripőkkel, és cserbenhagyta őt a Háromhajú Hazug.
No, hát éppen a kietlen vanyarvasványai pusztán vándorolt és a Vad Kantól szerzett sebeit borogatta forrasztófű levelével, amikor egy kanyar után belebotlott a vanyarvasványai banyába. Nagyon meglepődött, mert a banya csak gubbasztott egy bokor alatt kezébe temetett arccal, és keservesen sírt, mint egy kisgyerek, amikor elveszti a kedvenc üveggolyóját.
Igito jól tudta, hogy a banyák gonoszok, és vagy fenyegetőznek vagy zsarolnak vagy ravaszkodnak vagy szépséges királyleány képében szédítenek. Ez a viselkedés sehogy se illett az eddigi világképébe. Aztán gyorsan úrrá lett a zavarán, mert átlátta, hogy ez csak a banyamódszerek 1/e változat lehet: sírással megzavarni az idegent, aztán jól átverni. Magabiztosan szólt hát oda a banyának:
– Na, öreganyám, mondja, mi lelte? Miféle rosszra akar rávenni a nagy óbégatásával?
A banya tovább zokogott, és lehulló könnyei között hüppögte:
– Nem akarlak semmire rávenni, te nagyokos pokolfajzat. Én most csak sírok. Néha kell. Segít. Kitisztítja az ember agyát.
Igito szokásától eltérően meghökkent, és jóval kedvesebb hangon kérdezett vissza.
– No és öreganyám, mi nyomja a lelkét? Hátha segíthetek, ha nem sántikál semmi rosszban.
– Nem tudsz segíteni, fiam. Nem vagy te ahhoz elég okos.
Igito lelkében rögtön feltámadt az indulat, és addig noszogatta a banyát, amíg az végre elmondta, hogy a legkedvesebb és egyetlen fekete macskáját, Óment elrabolta egy rivális banya, és csak egy csúfolódó üzenetet hagyott hátra. Ómen nélkül viszont nem megy semmire, mert a macskában tartotta az eszét meg az emlékeit is.
– De hát miért nem a saját fejét használta? — csodálkozott Igito.
– Jaj, fiam, bennem akkora gonoszság lakozik, hogy ész már nem fér mellé! Azért is sírok most, hátha kimegy egy kis gonoszság, és megjelenik helyette egy kis ész. De azt hiszem, nem sikerül. Elvesztem. Becsukhatom a boltot.
– Na, várjon, öreganyám, hadd segítsek. Mutassa azt az üzenetet.
A banya megmutatta, és a cetlin a következő volt: "Elvittem a macskát, itt hagytam e fricskát! Ha kell a macska, te kis csacska, kaptass fel a nagy kopaszra, mondjad azt, hogy abrakdabra, nézz fel háromszor a napra és üss egyet a nagy hasadra! Keresd meg a hársat, lépjél délre hármat. Onnan ikszet keletre, jön álom a szemedre, Ómen ugrik kezedre! U.i: x a legnagyobb szám, ami nem írható fel száz összetett szám összegeként. Marisch"
Igito gondolkodott, és miután a banya elárulta, hogy kétnapi járásra van a Kopasz-hegy, megfejtette az üzenetet, és segített a banyának eljutni a kijelölt helyre. Ott mindketten elaludtak, és lám, mire felébredtek, Ómen már ott dorombolt a banya kezén, nyakában egy cetlivel: "Vesztettem, elmentem, te vagy az okosabb!"
Igitot azóta a vanyarvasványai banya csak Mesternek hívja, és akik őt keresik, azokat soha nem veri át. Mi volt az x?
6 hozzászólás
Kedves Inesita!
Megint egy jó fejtörő a diákoknak. Ha a tanítványod lennék, mindig izgatottan várnám a következő órát.
Rozália
Kedves Rozália!
Köszönöm!
Szia!
Elolvastam. Nem fanyalgok, de nekem a kevésbbé matekos mesék jobban bejönnek, de ezt már tudod, meg azok a bizonyos izlések és pofonok…
Egyébbként tényleg jó lehet a diákodnak lenni, egy antimatekos kolléga véleménye pedig sokat nyomhat a latban. 🙂
Maristi
Szia!
Így év elején jól jön a buzdítás 🙂 Egyébként az anyukám kedvence az a mondat, hogy “annyi a gonoszság benne, hogy ész már nem fér mellé”. Azóta családi közmondássá vált 🙂
Köszi!
Kedves Inesita!
Osztom Rozália véleményét. Játszva tanul az ember.
üdv:dóri
Kedves dende!
Köszönöm, hogy itt jártál!
Ági