Egy szép napos szibériai délutánon Andrej Andrejevicshez, a ravasz kereskedőhöz különös látogató érkezett. Nagy szakálla volt, amely kétoldalt gondosan négy-négy ágra volt fésülve, a haja ellenben úgy nézett ki, mintha egyáltalán nem látott volna még fésűt. Piros zekét hordott kék nadrággal, a nadrág térdén volt egy rózsaszín folt, alóla pedig egy erősen használt félcipő villant ki. Mikor a vendég belépett az üzletbe, levette a napszemüvegét, tisztelettudóan köszönt, majd ezt mondta:
– A nevem Igito, és munkát keresek. Egy életem, egy halálom, amit mondasz, megcsinálom.
Andrej hamar magához tért, és azt mondta Igitonak, aki ránézésre harminchét évvel volt idősebb nála:
– Jól van, Igito fiam. Nekem éppen szükségem van egy segédre, mert a régi nem bírta. De! Nekem nem jó ám akárki. A segédem legyen ravaszabb a rókánál, gyorsabb a nyúlnál, erősebb a medvénél, élesebb szemű a sasnál, és szebb egy vasárnap délutáni álomnál, de az utóbbitól eltekinthetünk. Szóval a beugró feladatod a következő lesz: itt van ez a hordó, tele 8 veder kvásszal. Oszd el a kvászt kétfelé úgy, hogy csak egy 5 és egy 3 veder méretû üres hordót használhatsz. Ha ezt megcsinálod, nem bánom, dolgozhatsz nálam, és még fizetést is adok.
Igito csöppöt gondolkodott, aztán megoldotta a feladatot, elnyerte a zsíros állást, és még a szakállát sem kellett levágnia. (Hogy csinálhatta?)
Telt-múlt az idő, Igito már régóta boldogan élt és dolgozott Andrej Andrejevicsnél. Minden hajnalban felkelt 4 órakor, gyorsan-ügyesen ellátta a feladatait, és este 8-kor már mehetett is a kricsnibe sörözgetni Borisz Boriszoviccsal, kedves barátjával. Mindezen csekély munkáért bőséges ellátásban részesült: bár kicsiny volt Andrej Andrejevics fészere, annyira kicsiny, hogy a saját holmijai is alig fértek el benne, azért annyira nem lehetett kicsiny, hogy ne jusson benne hely szeretett Igitojának. A szakácsnő sem tudott olyan keveset főzni, hogy abból a derék munkás ne kapjon. Sőt, még fizetést is juttatott neki, nem is keveset: Igito alig hat hónap alatt össze tudott spórolni egy enyhén használt cipőre való pénzt. Szóval Igito boldogan élt, még a kemény tél sem zavarta meg örömét. Egy hideg téli estén éppen Borisz Boriszoviccsal sörözgetett, mikor egy zaklatott ifjú robbant be a kricsnibe, és egyenesen Igitohoz sietett.
– Igito mester! Nagy bajban vagyok! Segítened kell rajtam!
Igito nyugodt ember volt, ezért így válaszolt:
– Uram, ismerjük egymást?
– Nem, mester. Még. A vanyarvasbányai banya adta meg a címedet. Nagy bajban vagyok, ezért segített. Ah, bocsáss meg. A nevem Vaszilij Vaszilijevics, és Natasa Ingorovna, a cár leánya kezéért küzdök. Natasa nemcsak gyönyörű, hanem okos is, és amikor megkérdeztem, hogy lenne-e a feleségem, azt mondta: az a leány, aki minden héten beküldi az Aha rejtvényújság négykoponyás feladataira a megfejtéseket, nem elégedhet meg nála ostobább férjjel. Ezért meg kell fejtenem, hogyan lehet egy papírlapból szabályos háromszöget kivágni, ha csak egy olló áll a rendelkezésünkre, és csupán hajtogathatjuk és vághatjuk a papírt. Mester! Én szeretem azt a leányt, de nem tudom megfejteni a rejtvényt. Kérlek, segíts nekem!
Igito megsajnálta az ifjút, de nehezen döntött. Tudta, hogy Natasa, ha be tudja küldeni a négykoponyás feladatokat, tényleg okos lehet, és az esküvő után tizenhét másodperccel rájön, hogy Vaszilij mégsem annyira okos. Ezután Vaszilijre kemény sors vár. Aztán eszébe jutott, hogy mindkét fél nagykorú, hát tegyenek, amit akarnak. Megmondta hát a megfejtést Vaszilijnek, aki rögtön boldogan elrohant.
Néhány hét múlva megint Borisszal szürcsölgette a jófajta kvászt, amikor egy királyi követ érkezett lóhalálában a pubba.
– A cár nevében! Ki az az Igito, akit mesternek hív a vanyarvasbányai banya?
Igito bátor legény volt, hát felállt.
– Én.
– Na hát, te velem jössz. A cókmókodat hozhatod.
Igito engedelmeskedett, felvette a pipáját az asztalról, és a követ után indult. A követ egyenesen a cári palotába vitte, be Natasa Ingorovna, a cár leánya elé. Amikor Natasa meglátta Igitot, elbizonytalanodott egy pillanatra, aztán eszébe jutott, hogy ha egy férfi csak egy fokkal szebb az ördögnél, az már jó, meg hogy az ész a fontos, nem a haj. Így szólt Igitohoz:
– Igito! Mester! Vaszilij bevallotta, hogy te adtad a tippet. Látom már, hogy te nemcsak a négykoponyás, hanem talán még az ötkoponyás példákat is meg tudod csinálni. Legyél hát a férjem, ha elfogadsz engem – sütötte le szemérmesen a szemét. – Majdan talán, ha atyám eltávozik örökre, te leszel a cár. Méltóbb emberre nem szállhatna a tisztség.
Igito jól megnézte Natasát, aztán gyorsan elvette feleségül, hátha még egyszer fel találna nézni, és meg találná gondolni magát.
Nagy lagzit csaptak, még a kutyák is húslevest ettek, majd boldogan éltek, míg meg nem haltak. (De mi volt a tipp, ami létrehozta a frigyet?)
8 hozzászólás
Szia!
A feladvány nem nehéz, a történet mesébe illő:-)))
Örülök, hogy meg tudtad oldani, és még jobban, hogy tetszett 🙂
Nekem is tetszik. Jobban örültem volna ha egy kicsit hosszabb a meséd, rafináltabb a mese története, több részletet is belefüzhettél volna. A feladványokat szerintem meg sikerült oldanom, bár a második megoldásában nem vagyok biztos. 🙂
Küldd el, megnézem!
A matematika soha nem volt az erősségem, így bevallom, gőzön sincs a megoldásról, de szt tudom, hogy ha gyerekkoromban én is ilyen mesés feladatokat kaptam volna, talán ma nem így felelnék a feltett kérdésekre. Gratulálok, már magáért az ötletér is !
Kedves Bába!
Örülök, hogy tetszett! A diákok persze mindig fanyalognak, akár van szöveg, akár nincs. Valami baj mindig van 🙂
Kedves Inesita!
Kicsiket kellene tanítanod matekra! Én is egyetértek a többiekkel. Ez az eredetiség kellene pont akkor, amikor még fogékonyak a gyerekek és meg lehet szerettetni velük a matekot.
Nagyon tetszett, grat!
Vipera
Kedves Vipera!
Nagyon sok nagyon kicsi gyerektől sajnos hamar elszakad a cérnám, úgyhogy ezt a szép feladatot inkább a nálam alkalmasabbakra hagyom… És reménykedek, hogy 15 évesen még nincs túl későn 🙂
Attól azért felderült a lelkem, hogy az évnyitón azzal fogadott egy-két (azért nem túl sok, nehogy nagyon örüljek) gyerek, hogy ugye, megint lesznek négyoldalas lüke feladatok? 🙂
örülök, hogy tetszett!