Menekülés

Csak futó fényeket látok. Egyszer itt, egyszer ott. Sőt mindenhol. Körbevesznek. Menekülök… Futok, s a szívem gyorsabban ver, már levegőt is alig kapok, de én csak futok. Futok sebesen… Azt sem nézem merre, csak egyenesen, csak el innen. Üldöznek és én félek. Emberek, akik bántanak, egyszer még barátaim, majd megmutatják igazi arcukat. Ellenségeim lesznek. A szeretet elvész és én csak futok. Már nem érdekel semmi. Már a fuldoklás sem zavar, már nem figyelek a szívdobbanásokra sem. Nem látok semmit. Sötét van. Egyszer csak megbotlok és elesek. A sötétben megvilágít a telihold fénye. Dermesztő hideg van, teljesen átfagytam.Kezemmel érzem a nyirkos füvet. Bőrömmel érzem a párás eső előtti levegőt. Félek…
Már hallom a zajokat. Lépteket, egész közel. Hallom ahogyan levegőt veszek. Hallom minden szívdobbanásomat. Majd lassulnak a léptek, lassul a dobbanás. Tompa csend van, nem hallok semmit, nem érzek semmit. Csak futó fényeket látok. Fényeket, amik vezetnek. Vezetnek egy úton. De hol lehetek?? Üresség vesz körül, hatalmas tér, fénnyel teli. Egyszer csak belépek egy ajtón. Sötétség vesz körül. Sötét üresség, hol nem találom a kiutat. Csend van, sehol egy zaj, csak némaság.
Hirtelen szól valaki: "Gyere vissza hozzám." Megfordulok, de sehol senki, üres minden. Csend az Úr.
"Gyere vissza!" – szól ismét a hang. Cseppek hullanak rám. Elered az eső…
"Gyere vissza, kérlek!" – hallatszik egyre közelebbről visszhangzóan a levegőben. És megyek… Megtaláltam az ajtót.
Futó fényeket látok, vakítóan fehéret. De mintha én követném őket. Vezetnek egy ösvényen át. A fény erősödik, szinte vakít. Valaki megfogja a kezem: "Ne félj! Majd én vezetlek. Már nincs veszély, – mondja csendesen – menj vissza az úton, kövesd a fényt és visszatalálsz."
Kinyitom a szemem. Arcomon érezem a vizes fű érintését. Bőrömön érzem az esőcseppek koppanását. Valaki fogja a kezem: "Gyere vissza" – súgja csendesen.
"Itt vagyok. – szólok halkan – Elmentek már?"
"Nincs semmi baj – nyugtat a hang – vigyázok rád." És átölel szorosan. "Ne félj, itt vagyok" – ismételgeti szinte némán…