Menü

Egy majdnem megtelt étterembe való érkezésünkkor nem mi döntjük el, hogy hová ülünk. A pincérek ültetnek le valahova. Ha szerencsénk van, egy átlagosnál valamivel kellemesebb helyre mutat rá a felszolgáló. A Menü, amit minden esetben megkapunk étteremről-étteremre változik, azonban a sorrend, ahogyan eszünk, és a fogások, amiket eszünk általában megegyeznek, de legalább is nagy hasonlóságot mutatnak.
Egy étkezésnél levessel kezdünk. Meleg, folyékony, könnyen emészthető, tápláló, főleg ha kenyeret is veszünk hozzá. Valakinek csak tészta kell bele, valaki a zöldségeket is szereti, és vannak olyanok, akiknek sikerül húst is halászni a kondérból. Nagyon fontos, hogy mennyit eszünk a levesből. Nem szabad túl keveset, mert akkor éhen maradunk. Túl sokat sem tanácsos fogyasztani, hiszen akkor idő előtt jóllakunk. Ezt persze nem csak mi döntjük el, hanem az is nagyban befolyásolja, mennyit szednek nekünk.
A leves után jöhet a főétel. Az előző fogás jó esetben csupán étvágygerjesztőnek hatott, és most már készen állunk a csontvelő kenyérre kenésére. Persze nem magában esszük. Ilyenkor általában hatalmas rántott hús adagokat tesznek elénk, valamiféle körettel. Vannak, akik a krumplipürére esküsznek, másoknak nem volt választásuk: rizs adatott meg, az igazán ínyencek pedig vegyes körettel eszik a második fogást, némi salátával. Ha valakinek nem ízlik a fogás, nyugodtan önthet rá sót, borsot, amikor teheti (ha nem más használja éppen).
Sajnos megesik, hogy némelyek a főételnél feladják, mert tele lett a hasuk a sok étellel. Ők ezek szerint nem tudják, hogy a főételt követően kiadós desszertet is kapunk, persze csak ha mindent megettünk.
A desszert – hatalmas adag somlói galuska – rendkívül csábító mindenki számára, és a nemrég, az evésből kiszállt illetők nyála is bizonyosan csorog utána, valószínűleg kérnek is valakiéből egy-két falatot. Ilyenkor nem sokan szoktak önzetlenek lenni, de előfordul, hogy esetenként valaki odanyújt nekik egy kanalat.
Aki eljutott a desszertig, az nyugodtan élvezheti a menü utolsó fogását. Már nem kell sietnie, a csekk is mindjárt jön, csak idő kérdése. Egy dologra kell odafigyelni a somlói evésnél: ne a mazsolákra koncentráljunk, hogy azokat hogyan szemezzük és tegyük a tányér szélére. Ez persze nehezére esik azoknak, akik a főételnél rendesen megteltek és már csak úgy ímmel-ámmal nyámmognak a galuskán, olyan arcot vágva, mintha menten rosszul lennének.
De ez már csak részletkérdés. A vége ugyanis mindig egy lesz: jön a csekk, fizetünk, majd (jó esetben) elegánsan távozunk.