Nemrég’ baráti társaságban névnapot ünnepeltünk. Társalgás közben jutott eszembe kolléganőm és korábbi szomszédom esete, aki szinte mérte a figyelmességet, a szeretet megnyilvánulásait. Még csak nem is titkolta: úgy vesz ajándékot barátoknak, ismerősöknek névnapra, születésnapra, hogy előbb kiszámolja, legutóbb milyen értéket kapott tőlük. Ha netán az illető bármilyen jó barátja vagy ismerőse, de véletlenül elfelejtette volna őt köszönteni, megajándékozni, azt most ő mindenképpen elfelejti!
Azonban rajta kívül több embert tudnék fölsorolni ismeretségi körömben, akik úgy gondolják, mintha a szeretet, a figyelmesség is egyfajta csere-kereskedelem fogalomkörébe tartozna. Azt vallják: csak azt szeretem, csak azzal szemben vagyok figyelmes, azzal cselekszem jót, aki viszonozza, s lehetőleg úgy, hogy busásan visszakapjam tőle. Az ilyen megnyilvánulás, ami nem szeretetből fakad, igazán nem sokat ér. Az ilyen cselekedet valóban csak cserekereskedelemnek nevezhető.
Általában ők kérkednek, ők azok, akik fennen hangoztatják, kivel milyen jót tettek, hogy ők milyen önfeláldozók adakozók. Ráadásul legtöbbjük sűrűn járnak templomba, de amint kilépnek onnan, máris készek felebarátaikat megszólni, róluk nem is egyszer szeretetlenül, sőt, gyűlölettel beszélni – megcsúfolva a keresztény egyházak tanait.
Példám az ilyen „istenfélő-szeretetről”.
Régi ismerősöm a közelembe költözött. Ilyenkor mindenhol jól jön olyan segítség – főleg egyedülálló nő esetében – aki a lakásban bizonyos dolgokat fölszerel, kijavít. Nos, amikor szó esett róla, megemlítettem neki, hogy nálam nemrég’ történt festés-tatarozás. El kellett végeztetni különféle szerelési munkát; egy ezermestert ajánlottak nekem, aki a könyvespolcokat, akasztókat, miegyebet szakszerűen fölszerelte, fölerősítette, ajtóknál-ablakoknál a nagy hézagokat pótolta, stb. Megadtam a címét, telefonját, s úgy gondolom, az ismerősömnél is jól elvégezte, amit rábíztak.
Félév se telt el, nálam megint akadt volna valamilyen szerelési munka, de nem jelentkezett az ismert telefonszámon. Kértem új szomszédomat, ha találkozik vele, szóljon neki, hogy keressen fel. Azonban hiába vártam a mestert, többé nem jött hozzám.
Végül kacskaringós utakon hallottam a hírt, miért maradt el. Ugyanis „kedves ismerősöm” valamilyen (politikai) pletykát terjesztett rólam, ugyanis nem vagyunk mindenben ugyanazon a nézeten.
Ennyit a szeretetről, önzetlenségről és barátságról…
10 hozzászólás
Tudod Kedves Kata!
jó kis helyzetjelentést írtál a szeretetről a barátságról az önzetlenségről. De nézőpont kérdése minden. Kicsit megbélyegzésnek érzem, a “templomjárók” tulajdonságairól írt feltételezéseidet. Jómagam egy fórumon azt találtam egyszer írni, – adakozásról lévén szó – hogy a templomból jövet csak 100:-ft-ot tudtam adni egy koldusnak, mire azonnal megkaptam, hogy: aha ! mert a volt rendszer piszkos képviselői most mind ott tolonganak a templomkórusokon. Szóval amit nem kivánsz magadnak ….
Egyébként tetszett az írásod
üdv.: fefo
Szia!
Amint azt tudod, nagyon szeretek tőled olvasni. Ez az írásod is sok érzést keltett fel bennem.
Valóban vannak ilyen emberek. Nekem is volt egy nagyon jó barátnőm, még régen. Mindent együtt csináltunk, hangoztatta, hogy bármi történik, mi ketten mindig jó barátok maradunk. De a legelső kisebb zűr után hátbatámadott. Ennyit a hatalmas barátságról…
Sajnos gyakran ilyenek az emberek, mérem, hogyha adok, mit kaphatok érte. Mit várhatok el, ha ezzel az emberrel jóban leszek, mit tud nekem nyújtani? Pedig a szeretetnek és a barátságnak teljesen más mércének kellene hogy legyen. De nem tudjuk megváltoztatni az embereket. Én már úgy vagyok vele, hogy egy jó darabig tartsuk a tisztes távolságot, aztán majd meglátjuk.
Tetszett az írásod! Gratulálok!
Üdv: Mishu
Szia – Mishu!
öszönöm a szép szavakat. Bizony sajnos, hogy egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy egyre anyagiasabb az emberek szemlélete. S amikor valamikori jó barátság így ér véget, bizony fáj az embernek.
Kedves, hogy meglátogattál! Kata
Kedves Zsuzsa! – Örülök, hogy olvastad írásomat.
Talán férthető módon fogalmaztam? Ugyanis nem állt szándékomban megbélyegezni a templomjárókat, hiszen magam is, istenhívő vagyok, igaz, fájós lábaim miatt mostanában ritkábban látogathatom a templomot. De sajnos, köztük is akadnak olyanok, akikről írásom szól.
Senkit nem szeretek csak úgy, általában megbélyegezni, mivel az mindig igazságtalan.
Kösz, hogy meglátogattál. Kata
Kedves Kata
Nagyon tetszett az írásod.Sajnos, ez egy igen elterjedt kórkép a ,,barátságról, önzetlenségről”.A baj az, ha ezt az ember szóvá teszi, még ő az ki támadva lesz.Sajnos ma már nagyon ritka az érdekmentes, önzetlen barátság, és ezt a kapcsolatra is értem.Amikor meséltem egy barátnőmnek annak idelyén, hogy a páromat megismertem, és milyen jó ember, és nem iszik nem dohányzik, odaadó stb, tágra nyílt szemekkel, csak ennyit kérdezett:
– És? Milye van?Autó?Lakás?És jól keres?
Nem jött a számon válasz, csak közöltem dolgom van, most megyek.Azóta nem igen beszélünk.Sajnos ezek a dolgok, amikről írsz, nem a templomba járás fügvényei, hisz nekem is van ismerősöm, aki a családot összeszedve, vasárnaponként, mellet verve jár a templomba, lássák, ő Istenfélő jó ember….Aztán jönnek a szürke hétköznapok, mikor ennek a jóembernek szivéből, kicsusszan a hit, és félelem nélkül gyaláz, és aláz meg másokat.
Nem vagyunk egyformák.A szeretetet, nem csak hirdetni kell, éreztetni is, hisz viszont szeretetre csak így számíthatunk.
Köszönöm, hogy olvashattalak:Tisztelettel:Nagy Krisztina
Kedves Krisztina!
Köszönöm, hogy elolvastad írásomat. A mondottakkal egyetértek.
Elnézést a kései válasért, de mostanában nétem át a föltett műveimet, s láttam, ogy Neked nem adtam választ.
Szeretettel: Kata
KEDVES kis tortenet…
Köszönöm, hogy nálam jártál és értékelted az írásomat.
Kata
Kedves Kata!
Ha már ott tart a dolog, hogy mit adok-mit kapok felmerül, akkor eljön az ideje a kiadós beszélgetésnek, és az egymás felé fordulásnak. Mert akkor felborult az egyensúly, és akiben felmerült a mérlegelés nem érzi jól magát a helyzetében. Ez tényleg csak a gond kezdete, mert odafigyeléssel mindent vissza lehet billenteni, úgy, hogy eszébe se jusson az embernek mérlegelni.
Akkor jön megint az önzetlen szeretet.
Judit
Kedves Judit!
Nagyon jól levezetted, hogyan lehet eljutni az adok-kapok-tól az önzetlen szeretetig. Sajnos, ezt nem mindenki tudja, s nem is mindenkit érdekel az önzetlen barátság és szeretet. Van, aki beéri az anyagiakkal. Az illető egyébként ilyen volt. Dúskált a jólétben, s egyéb nemigen érdekelte.
Köszönöm a véleményedet
Szeretettel: Kata