Egyszer volt, hol nem volt, volt öt darab kis iksz.
Elindultak a nagy kék színű toll hegyén a 90 négyzetrácsos mezőországba szerencsét próbálni.
Az egyik megragadt a 46-os számon.Egyenes vonással, a kocka szögleteiből az ellenkező sarokbatartásával nem nyerte el a négyzethálók tetszését. Rögtön tudták, hogy ezt egy műszakirajzoló keze indította útjára. Azt is látták, hogy merev tartásával, tekintélyt parancsoló modorával talán nyerő lehet.
A második kis iksz kicsit lassan állapodott meg a 39-es számon. Reszketeg vonalaival, kedves kisnyugdíjából élő nénike élete bontakozott ki. Féltő gondoskodással vették eltartásba és sok-sok kihúzást kívántak neki.
A következő kis iksznek nem jósoltak sok sikert. Az iksz végei elkanyarodva hanyag ember benyomását keltette.
A harmadik mis iksz elszomorodva vette tudomásúl a számok ellenszenvét és csendesen sirdogálni kezdett.
A negyedik kis iksz mellélépett és elkezdte támogatni, vígasztalni és gyámolítani.Ők ketten így már jól mutattak egymás mellett. A negyedik kis iksz a 62-es, a harmadik a 61-es volt. A 62-es szám nagyon megszerette a rajtalevő ikszet.
Az ötödik iksz lusta volt, ezért nem ment beljebb a négyzetháló által felszabdalt lottóországba. Rögtön leült az első számra, ami az útjába akadt. Megtetszett neki a 90-es szám szép kecses fordulatai, kanyrai. Leült és mélyebben belemerült a négyzetháló talajába. Majdnem átszakadt, de a 90-es szám nem bánta, mert hízelgett, hogy az ötödik iksznek ő tetszett meg.
Így ők öten megvárták azt a napot, amelyen felvirrad életük legszebb napja.
És eljött a nap! A „Nagy Húzás” lottóország főembere dönti el, hogy kik azok, nyerőszámokká léphetnek elő.Egy kottószelvényként indult az öt kis iksz és a 90 szám.
Az első szám a 61-es. – mondta.
A harmadik iksz először nem akarta elhinni, azután örömében majd' leugrott a papírról.Szeretettel karolta át azokat, akik a látszat alapján itélték meg őt. Szépen, sorban a 46, 47, 76, 77, számokat, valamint barátját a negyedik ikszet és számát, a 62-est. Bár a 46-os egy kicsit elhárította az örülő kis ikszet.
A következő szám a 90-es. – mondta a főember.
Az ötödik iksz azt hitte, hogy viccelnek vele, de a „Nagy Húzás” főembere bekarikázta. Figyelmeztette, hogy ha nem veszi komolyan ezt a húzást és csak a különböző rajzolatokkal és kanyrokkal törődik, kizárják a következő hétről. Mire rendezte a gondolatait, már mondták is a következő számot.
46-os.
Minden kocka arra nézett. A számon lévő iksz hanyag pillantást vetett mindenkire, majd így szólt.
Én tudtam!
Ezzel a kijelentéssel sem nyerte meg senki barátságát, de tény, az tény. Kihúzták. Mindenki a kvetkező számra várt.
Ez a 39-es
Miután nem válaszolt senki a „Nagy Húzás” főembere elismételte jó hangosan. Félve jelentkezett a kis iksz és megkérdezte:
Tényleg én?
Igen, nyert. – mondta, majd tovább forgatta Fortuna kerekét.
Az utolsó számra egylottószelvényként izgult a 90 szám és az öt kis iksz. Végre bemondta a főember.
A 62-es örülhet.
Mindenki egyszelvényként ugrott talpra.
Várták már ezt a totális végjátékot. Nekik ez az élet, nem érdekelték az emberek, akik rajtuk keresztül akartak önző módon nyerni. Ismerték az embereket, „akinél a pénz, azé a hatalom” elvet. A kis ikszek mindig is szerették volna, ha az emberek csak a játék izgalmáért játszottak volna. Az ikszek és a számok örültek, hogy így egymásra találtak. Öt helyről jöttek, 90 helyen voltak, egyszer éltek. Minden héten egyszer, de ez őket boldoggá tette.
Nézz magadba ember! Örülj annak, hogy a pillanat heve boldogságot hozott. Ne szűljön ellenszenvet, vagy haragot a mások öröme.
Megjegyzés:
Ez egyszerü kis képzeletbeli mese, de ha elolvasod, már nem éltem hiába, mert talán tanulsz belőle.
1 hozzászólás
Szia!
Elolvastam, nem írtad, s nem éltél hiába. Nekem nagyon tetszett.
Üdv.