Metamorfózis
Kizárta elméjéből a külvilágot. Készülődni kezdett
Lassú, nyugodt mozdulattal fonta hajába a bőrszíjat. A fonat a farokbőrrel majdnem a derekáig ért. Óvatosan bújt bele a sodrony-ingbe. Mielőtt feje fölé tartotta volna, még elgyönyörködött a fémkarikák finom fonatában. Az ő munkája volt. Sok héten keresztül pepecselt a készítéssel, de megérte. Az ing hajlékony volt. Könnyűnek tűnt, pedig a gyolcs ingen keresztül érezte a fém szemek súlyát. „Az a fontos, – gondolta magában, – hogy a kard hegye elcsússzon, így tompítsa az ütés erejét.”
Felvette csizmáját, és a falhoz támasztott tükör elé lépett. Elégedett volt a látvánnyal. A szattyán bőr bokájánál megroggyant, úgy, ahogy a divat előírja. A fekete nadrág második bőrként simul combjára. A láncing tompa szürkéje rideggé teszi tekintetét. A hátrasimított haj miatt markánsnak tűnnek vonásai.
Nyugodt léptekkel ment ki az ajtón. A tavaszi nap bágyadt fénye már átmelegítette a pajzs mellé fektetett pallost. Két kézzel fogta meg a markolatot, és szeme magasságába emelte. Nem csak a fegyver súlyát érezte, hanem annak üzenetét is. A fegyverforgató ősök üzenetét. Erőt súgott és kitartást. Hitet, és önbizalmat.
Nézte a markolat cirádáit, és a múltban érezte magát. Talán a kard varázsolta el. Pengék összecsapódását, csontok reccsenését hallotta. Mintha az éles penge az ő tüdejébe hatolt volna, nehéz és fájdalmas volt a levegővétel. Szájában érezte a vér fémes ízét. Indulatosan kapta fel a fejét, szinte lerázta magáról a látomást. „Nem, ez velem nem történhet meg – súgta, – ma az én napom van. Győzni fogok.” Győzelmének tudata nyugalommal, mámoros örömmel töltötte el.
Két lépést tett előre. Fejét lehajtva röpke imát mormolt, és az ellenfelére nézett. Alig észrevehető biccentéssel köszöntötte, jelezte, hogy készen áll a harcra. A felemelt kardon felragyogott a nap.
A néma csendben csak a kamera zümmögése hallatszott.
2 hozzászólás
Szia!
Miután már néhány becsapós írásod felkerült ide, gondoltam ez is az lesz, de megint megleptél. Sokkal többről szól ez most, mint egy sima szinészi szerep átélése.
Köszönöm, nálam ez is bekerült a kedvenc olvasmányaim közé.
Üdv.
Annyira magabiztos volt a harcos, hogy biztos voltam benne, az ő feje fog elsőként lerepülni. Tévedtem. Nagyon tetszett!