Csak arra, hogy mártírként magához láncoljon egy másik gondolkodó lényt. Nem tudja felfogni ésszel, sőt fel se tudja mérni, hogy mit művelt aznap, mikor megismerte a lányt személyesen. Azon töpreng azóta is, hogy mit rontott el. Egyszerű, nem kellett volna úgy közelednie hozzá, hogy megijedjen tőle. Félt a lány, de most már legyőzte minden félelmét. Szembe szállt a gonosz erőkkel, sötét árnyak erejével.
Május nyolcadikát írunk, reggel hét órát. A lány sétál a buszmegállóba, mit sem sejtve, hogy már a srác ott áll a helyszínen. A zene üvölt a fülében, ekkor megáll és észreveszi a fiatal srác tekintetét. A zenét kikapcsolja, majd közelebb lép hozzá és köszön. A fiú átnyújtja a tollat, amit ígért. Majd beszélgetésbe kezdenek.
Körülbelül öt perc múlva jön a busz és felszállnak rá, és közli a lány, hogy csak kilenc óráig ér rá. Mire a srác, mondja neki, hogy ezt előbb is közölhette volna, mert akkor nem húzta volna az idejét. Megáll a busz, majd leszállnak. Sétálnak az utcákban, közben a lány egyre kényelmetlenül érzi magát. Már egyre sűrűbben nézi az óráját, pedig nem is volt még komolyabb esemény. A fiú ránéz a lányra és megszólal:
– Mi az? Netán sietsz valahová? Miért nem ér rá tovább velem lenni?
– Dolgom van, meg kell szerveznem a születésnapomat, mert tegnap óta nem értem rá. – válaszolta a lány.
– Oh, az más. Nagyon elfoglalt lehetsz…
A lány csak a földet bambulva sétált a srác mellett és néha-néha ránézett. A helyzet igen fura volt, és kényes. Mintha érezte volna, hogy az a két óra is sok lesz neki a sráccal. Nos, nem tévedett.
– A franc egye meg, hogy nincs erre egy játszótér, hogy megerőszakolhassalak! – mondta a srác vigyorogva.
A leányzó elgondolkodott, hogy vajon tényleg kibírja azt a két órát vagy sem… Netán most mondja, hogy mégsem ér rá addig? Nem, nem mondta. Gondolta magában, csak nem lehet baja. Biztos minden rendben lesz, élve megússza, erőszakolás nélkül.
A következő utcában lesétáltak balra, a vasút mellett és ekkor megszólalt a lány:
– Ha jól emlékszem, erre van egy játszótér, ha meg nem, akkor így jártunk.
– Hm… Nem tévedtél, valóban van erre egy játszótér… – mondta a srác. Majd meglátta a teret, és mondta, hogy üljenek le a padra. Meg is tették, majd kis idő elteltével, felgyorsultak az események. Egyik percben még vigyorgott a srác, a következőben pedig már húzta magához a lányt. Az pedig határozott mozdulatokkal tiltakozott a simogatás és minden egyéb mozdulat ellen.
Minden kérdésre a „nem” volt a válasza. Egyértelmű volt számára, hogy meg kell szabaduljon a sráctól mielőbb. Nézte az óráját, és mondta:
– Már csak harmincöt percig vagyok itt. Utána elmegyek, és intézem a dolgaimat.
– Kár, pedig eltöltenék veled egy egész napot. Nem lehetne, hogy tovább maradj, csak egy picit?
– Nem!
– Na, csak egy picit!
– Nem!
– Akkor csak a szemüvegedet vedd le, hogy had lássalak úgy, mint a képeken!
– Nem… nem, és nem!
– Miért?
– Mert tiltja a vallásom. – mondta mosolyogva. A srác elröhögte magát, majd ismét próbálkozott:
– Na… csak egy picit!
– Nem!
– De hát miért nem? Látni szeretném a szép zöld szemed… Na, csak egy picit!
– Nem!
– De most miért csinálod ezt velem? Ajj már, csak egy picit!
– Nem! Már csak tizenöt perc van, induljunk el visszafelé! – majd felállt és elindult, a srác meg utána kapott és visszahúzta és átölelte szorosan. A leányzó erősen tiltakozott, végül egy bal oldali borda alászúrással kiszabadult a kezek közül, és vigyorogva mondta:
– Béna vagy! Mehetünk?
A srác gúnyosan nézett a lányra, majd újból próbát tett, és ismét alul maradt. Elindult bánatosan a lány után, az meg vigyorogva hozzátette:
– Rossz lehet neked, ha egy lány elbánik veled. – mondta, majd elfordult, és a srác meglökte. Az meg vissza, majdnem a sárba.
– Még egy ilyen…
– És? Mi lesz? Megmondasz, a kinek is?
– Nem megmondalak, hanem úsztatlak!
A srác felnevetett, majd tovább próbálkozott. De esélytelenül, mert a lány nem is akarta észrevenni a jeleket.
Visszaérkeztek a megállóba, majd a lány hajolt felé, hogy adjon neki két puszit, de váratlan meglepetés érte. A srác képen nyalta, akár egy kiskutya a gazdáját, mikor kinyilvánítja a szeretetét. A megdöbbenéstől, még a lélegzete is elállt.
– Én így szoktam elköszönni… Na jó, nem így! – majd letörölte a nyálát a lány arcáról, és adott két puszit.
– Oké, szia! – majd elindult hazafelé, és visszanézett még egyszer és gondolkodott, hogy ezt most miért kellett neki elviselnie, inkább mondta volna azt, hogy nem ér rá. De nem is hitte volna, hogy a srác ilyen. Ha tudta volna, akkor élből csak a barátnője tollát kéri és már ment is volna haza, vagy tovább intézni a dolgait. Azóta is sokat töpreng ezen. mi lett volna, ha…
A történetnek még nincs vége. A szálak egyre bonyolódnak, nagyobb rajtuk a csomó, amiből bégül meglátjuk mi fog kisülni… Netán szerelem, barátság vagy örök harag? A következő részben minden kiderül, esetleg beborul…
5 hozzászólás
Nah jó, az az arconnyalás… másodszor is sokkolt. Pfujj… ismét. A többit nem is említem.
Kíváncsi leszek mit hozol, hoztok ki ebből. :DDD
Üdv.: Hópihe
Ugye.., hogy ugye? Tudok én sokkoló is lenni, nem csak vicces:P Hm… várjad is..:)
üdv: Eddie
Kedves Eddi!
Ahogy olvastam a soraidat, mit mondjak? Amit gondoltam olvasás közben. Őszinte részvétem a mai fiataloknak, ha ilyen módszerekkel folyik egy találkozás. Egy ilyen (bocsánat) bunkóval nem is volna szabad szóba állnia egy olyan művelt kislánynak, mint amilyen Te vagy. (Persze, lehet, nem a saját történeted, akkor annak szól, akiről írtál.) S egy találkának mindig úgy kell végződnie a mai világban, hogy egy játszótéren vaagy bárhol, bármikor, első találkozásnál a fiú megerőszakolja a kislányt?
Akkor már nem is szeretnék ma fiatal lenni…
Az írásod, fogalmazásod jó, de maga a téma nekem nem tetszik. Légy szíves és vígasztalj meg, hogy a folytatásban kellemesebb légkört teremtesz. Ezért megelőlegezem a jó pontokat!
Olvasás közben két elírást találtam benne, jó lenne kijavítani.
" Mi az? Netán sietsz valahová? Miért nem ér rá tovább velem lenni?" Egyik mondat tegező, a másik magázó!?)
"amiből bégül meglátjuk" – biztosan észreveszed, mi a hiba!
Szeretettel: Kata
Szia Kata!
Nos, ez igen fura, hogy itt elismerik az írásaim, máshol viszont soknak találják a " majd, volt, volna, hogy" szavakat, amivel egyet kell értsek. Köszönöm az észrevételedet, majd fogom javítani a hibáimat.
Ne is akarj fiatal lenni ebben az életben. Szóba álltam vele, mert a barátnőm dedikált ( monogrammal ellátott) tolláról volt szó, és mert a srác, csak nekem adta át. Ez volt itt az elsődleges gond. De utólag belátom hiba volt. Megfogadtam, többet nem leszek senki postása. Ha kell valami… szerezze vissza.. engem hagyjon ki belőle. A II. részben megdöbbentő fordulat várható, de még nem lesz vége a történetnek. Valóban kellemesebb rész következik. 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál nálam, és értékeltél!
üdv: Eddie
Kedves Eddi!
Ahogy olvastam a soraidat, mit mondjak? Amit gondoltam olvasás közben. Őszinte részvétem a mai fiataloknak, ha ilyen módszerekkel folyik egy találkozás. Egy ilyen (bocsánat) bunkóval nem is volna szabad szóba állnia egy olyan művelt kislánynak, mint amilyen Te vagy. (Persze, lehet, nem a saját történeted, akkor annak szól, akiről írtál.) S egy találkának mindig úgy kell végződnie a mai világban, hogy egy játszótéren vaagy bárhol, bármikor, első találkozásnál a fiú megerőszakolja a kislányt?
Akkor már nem is szeretnék ma fiatal lenni…
Az írásod, fogalmazásod jó, de maga a téma nekem nem tetszik. Légy szíves és vígasztalj meg, hogy a folytatásban kellemesebb légkört teremtesz. Ezért megelőlegezem a jó pontokat!
Olvasás közben két elírást találtam benne, jó lenne kijavítani.
" Mi az? Netán sietsz valahová? Miért nem ér rá tovább velem lenni?" Egyik mondat tegező, a másik magázó!?)
"amiből bégül meglátjuk" – biztosan észreveszed, mi a hiba!
Szeretettel: Kata