Mr Smith egy kisvárosban született jómódú, polgári családba. Mindig is jó magaviseletű, okos gyerek volt, köszönhetően szülei gondos nevelésének. A család jó anyagi körülményeinek hála színvonalas iskolákba járhatott. Szófogadó, fegyelmezett fiú volt, öreg szomszédjaik szerint egyenesen elbűvölő gyermek. Szülei egyetlen panaszszót sem hallottak rá soha. Kitűnő tanulmányi eredményekkel végezte el iskoláit.
Mr Smith makulátlan ember volt, igazi úriember. Munkájában mindig az első, az emberekkel segítőkész és megértő. Sosem voltak ellenségei, hisz okot nem adott senkinek a gyűlöletre. Őt mindenki szerette, és tisztelte.
Mr Smith mindig kedélyes volt. A legreménytelenebb problémákat is képes volt határtalan derűvel, és lelkesedéssel kezelni. Ez a dolog meglehetősen eredményesen ment neki. Igyekezett egy kis fényt vinni az emberek szürke hétköznapjaiba.
Mr Smith vagyonos ember lett, szorgalmának, kötelességtudatának, kitartásának, és persze számos túlórájának eredményeképpen. Saját vállalkozásba kezdett hát. Alkalmazottaival mindig korrektül viselkedett. Engedékeny, rugalmas főnöke volt mindnyájuknak, ugyan akkor kellően céltudatos, és következetes.
Mr Smith megházasodott. Boldog élete volt, feleségével a legnagyobb szerelemben éltek. Két csodálatos, és tehetséges gyermek édesapja lett: egy fiúé, és egy lányé.
Mr Smith egy nap gyermekkórházba látogatott, ahol a beteg, rákos gyerekek látványa mélyen megérintette.
Mr Smith érzékeny ember volt, adakozni kezdett. Kórházakat alapított, és szerelt fel csúcstechnológiával. Etette a szegényt, a hajléktalannak tetőt épített a feje fölé. Az isten háta mögé utazott, hogy felemelje a porból és mocsokból a legnyomorultabbat. Sohasem pihent, még nyugdíjba sem vonult.
Mr Smith csendben halt meg, öregen és tökéletesen. Vagyonának nagy részét kórházaira, a szegényekre, és azokra hagyta, akik az élet sarát kapták jussul a sorstól. Mindenki őt gyászolta, feketén zokogva.
Mr Smith végül az Isten színe elé járult.
– Te nem hittél bennem, és megtagadtál. Sosem jártál szent házaimban, s egy imát sem rebegtél hozzám, vagy saját üdvösségedért. Nem vagy méltó, hogy a jobbomon állj. Mindent megkaptál, de hűtlen gyermekem lettél. Mit felelsz? – dübörgött az Úr, és Mr Smith megszólalt:
– Szerettem a családom, szerettem az embereket, és a gyönyörű világot, amit teremtettél nekik, megpróbáltam újrafényezni azzal, amit a munkámért kaptam az élettől, de nem Tőled. S ha ezzel ellened vétettem, úgy bocsáss meg, vagy vess a tűz közé.
És Mr Smith a Pokol lángjainak martaléka lett örökre.
7 hozzászólás
Számítottam a végén valami csavarra, mégis sikerült meglepned. Nagyon jó abszurd. Gratulálok!
Üdv.: Hópihe
Köszönöm szépen az elismerő szavakat, köszi, hogy olvastál. 🙂
Igen. Erre tőlem is kapsz egy ötöst 🙂
Gratulálok, Christopher, hamarosan elmondhatjuk, hogy Debrecen a diákköltők és a diákírók városa is lesz…
Örülök, hogy Szandus rábeszélt a regisztrálásra.
Neked is köszönöm a pozitív kritikát, holnapra fent lesz egy újabb novellám, s az lesz az, amire igazán várom a véleményed.
Mellesleg én is örülök, ez az új "titkos", mások előtt nem ismert, publikálós oldalam. 🙂
Nekem bejönnek ezek a novellák. Jó elvontak, tetszenek!
Örülök, hogy tetszettek, köszi, hogy olvastál!
Jó gondolat!