Ne félj …..

Ne félj, …..

Zavar a sokféle szag.
De hiába tolakodik orromba a gyógyszereknek, az idegeneknek, a fájdalomnak a szaga, – a tiéd mindennél erősebb, és mindennél kedvesebb. Mióta az eszemet tudom, ez az illat tölti be az életemet.
Mikor először magadhoz öleltél, – elmúlt a félelmem, mert éreztem azt a láthatatlan kötelet, ami hozzád köt.
Amikor először súgtad a fülembe, hogy „gyönyörű vagy, és szeretlek”, megfogadtam, hogy megvédelek. Az életem árán is. Eddig nem volt alkalom, hogy beváltsam az ígéretet, de most érzem, hogy szükség van rám.
Irritálja orromat a gyógyszerek szaga.
De mindennél jobban zavar az a félelem, amit eltitkolsz.
Tudom, hogy rettegsz.
Érzem a szagát. Nem tudlak vigasztalni, de szavak nélkül is értjük egymást. Hozzád bújok, ha reszketsz, testem melegével melegítelek.
Tudom, hogy tilos, de éjjel besettenkedek hozzád. Ágyad elé fekszem, hogy ha jön a rém, akitől félsz, elkergessem. Ébren és éberen őrzöm nyugtalan álmodat. Ha eljön érted az a valami, én megyek helyetted.
Vigyázok rád.
Itt vagyok.
Ne félj. ….