Szereplők:
– A Férj(31 éves, 75 kiló, 165 centi, „kis mokány”-típus; kockás ing, világos nadrág, súlyos fotóstáska; érettségizett; harmonikus családi életet élő; alkoholszintje: fél pohár pezsgő, egy gin-tonik, egy kupica mézes pálinka; egy fél gyros)
– A Feleség (33 éves, 60 kiló, 165 centi, 80-as mellbőség; mértékkel kivágott piros póló, fekete nadrág, kasmírmintás blúz, begombolva, diszkrét esti smink, nyakában virágfüzér-féle; diplomás; harmonikus családi életet élő; alkoholszintje férjéével azonos)
– HP – NEM az ismert irodatechnikai cég rövidítése (19 éves, legfeljebb 45 kiló, 170-175 centi, 75-80-as mellbőség, hervadt, szőke copf; fehér csípőnadrág, rövidke póló, dekoltázs mértékkel; legfeljebb érettségi /jóindulattal/; útban az egyik diszkóból a másik felé; alkoholszint ismeretlen, ámde számottevő)
– Nyűgös Barátnő (tizenévei vége felé; „töltött galamb”- típus; miniruha, kitett cicik, csilivili magassarkú; nemrég kidobta a taccsot, erősen szaglik; alkoholszint: tekintélyes; kijózanodóban)
– Békítő Barátnő (szintén tizenéves; nyugodt típus; csak mértékkel részeg)
– Közvetítő Barát (tizenévei vége felé; kistermetű; viszonylag józan)
Történik a mai Budapesten, az éjszakai 6-os villamos pótlóbuszán, vasárnap hajnalban, a Nyugati Pályaudvar megállónál.
A Férj és a Feleség békésen ücsörögnek, egymással szemben. Éppen egy jól sikerült születésnapi buliról tartanak hazafelé, délután dolgoztak, eléggé fáradtak. HP és barátai felnyomulnak. A szokásos tömegnyomor.
HP: (izgága, emelt hangon a Nyűgös Barátnőhöz): …Most az a bajod, hogy hánytál? Pedig az tök természetes dolog, hogyha iszol, akkor hánysz! Mit izélsz már…
NyB: (hallgat, sápadtan szaglik)
HP: Engem is zavart, amikor először hánytam, de most már nem érdekel! Én bírom a piát! Most asziszed, büdös vagy? Pedig nem is! Be vagy rendesen fújva, tök szexi vagy, mész pasizni…
NyB: (hallgat)
(A szag átható. A Feleség fintorogva nyit ablakot.)
HP: (cigit vesz elő, a legnagyobb nyugalommal rágyújt.) Én is, mikor a múltkor bepiáltam…
A Férj: (elképedve nézi) Figyelj, ez nem dohányzó busz!
HP: (vállat von, és szív egyet a cigijén) Az nem baj! Engem nem zavar.
A Férj és a Feleség : (Egyszerre) De másokat igen!
HP: (vállvonogatás, fenékrázás kíséretében tovább bagózik) Nem is megy rátok a füst…
A Férj: (kezd berágni) Akkor sem kéne itt rágyújtani!
HP: (kissé idegesebben szívja tovább, a füstöt az ablak felé fújva) De én nem bírom ki, amíg leszállunk. Dohányos vagyok!
A Férj: Én is dohányos vagyok. Mégis kibírom.
HP: (hisztisen) Minek szólsz be? Üljetek máshova, ha zavar!
A Férj: (egyre dühösebben) Menjetek TI máshová!
Közvetítő Barát: (A Férjhez) Hagyja, a Barbi ilyen szokott lenni, ha iszik!
A Férj: (KB.-hoz) Ebbe inkább ne szólj bele…
HP: (hisztisen szívja-fújja tovább, fenékrázással) Majd ha a vezető szól, akkor eldobom!
A Férj: A vezető nem látja, mit csinálsz. Különben is, én szóltam!
HP: (egy utolsót szív a csikken) Az engem nem érdekel! (megvetően) Különben is, már tizenkilenc éves vagyok, és bulizni megyek, nem haza!
A Férj: És azt hiszed, hogy akkor neked már mindent szabad?
HP: (kilövi a csikket az ablakon, vadul rázza magát) …Igen, nekem mindent szabad!
A Férj pumpája erősen kezd felszaladni. Pofonok készülődnek a kezében.
KB: Tessék hagyni a Barbit! Már eldobta…
A Feleség: (előrehajol, és a Férj térdére teszi a kezét) Egy bizonyos maligánfok és alkoholmennyiség után mindenki ezt hiszi magáról…
A Férj: (HP-hoz) Te most mész bulizni, én meg bulizni voltam. És akkor mi van?!
HP: (lekicsinylően néz végig rajta) Bocs, de én nem hiszem, hogy te bulizni voltál… Nem is úgy nézel ki…
A Férj: Miért, hogy kéne kinéznem?
HP: (kissé zavartan) Hát nem így!
A Feleség: (dühös vigyorral) Kéne egy piercing az orrodba, egy meg a farkadba! Akkor talán elfogadható lennél.
HP: (határozatlanul) Én akkor sem hiszem el, hogy bulizni voltál…
Békítő Barátnő: (rosszat sejtve) Hagyd már abba, Barbi! Folyton kötekszel…
HP: (felháborodva BB.-hez) Én kötekszem? Ezek szóltak be!
KB: Nyugodjál már meg! …Olyan vagy, mint a múltkor a vécében!
A Feleség: (elszakad a cérnája) Én is bulizni voltam, kisanyám, mégsem üvöltöm végig a buszt!
HP: (lebámul rá, lekezelően) …Te? Pedig te se úgy nézel ki!
A Feleség: (dühösen szétnyitja az ingét, hogy megmutassa a virágfüzért) Nem?
HP: (kiabál) Hiába rázod itt a melleidet! (öntudatosan kihúzva magát) Nekem legalább van mit kitenni, nem úgy, mint neked! (dülleszt: hát nincs mit…)
A Feleség: (elképedve a pimaszságon felemelkedik, közelről HP arcába bámul, majd a dekoltázsába) ERRE vagy ilyen büszke?!
A Férj: (visszanyomja a székbe a Feleséget) Hagyd a fenébe! Nem ér annyit ez a kis picsa…
HP: (hisztisen) Húzzatok innen, ha nem tetszik!
A Férj és a Feleség: (szinte egyszerre) Húzzál te!
A Feleségnek viszket a tenyere. A Férjnek is.
BB és KB: Nyugodjál már le, Barbi! Sokkal idősebbek nálad…
HP: (ordít) Nem érdekel! Akkor is húzzanak innen a picsába!
A Férj: (elszakadó cérnával HP-hoz) Tudod mit? Ülj ide, bazmeg, ha ennyire akarod!!!
Dühösen felkel, A Feleség harcra készen ugrik fel.
HP-t BB és KB azonnal lenyomják a székbe.
HP: (hisztérikusan üvöltve) …Szétverem! …Szétverem ezt a gecit! …Meg a hülye barátnőjét!
A Feleség: (ökölbe szorított kézzel, nem éppen nőies csetepatéra készülve) …Verekedni akarsz? …Hát csak gyere!
A Férj: (visszanyomja a székbe, ölébe teszi a nehéz fotóstáskát.) Ne! …Hagyd a fenébe!
BB: (a széken vergődő, ordítozó barátnőjét átölelve) Figyelj, Barbi, nyugodjál már meg! …Ezek sokkal idősebbek… A főnököddel se beszélsz így…
HP: (visít, fetreng, de valójában nem siet felkelni) …Akkor is szétverem! …Minek szól be ez a köcsög?!
A Feleség: Könyörgöm, hadd verjem meg!
A Férj: (megfogva a Feleség kezeit) Semmi értelme. Nem verekszünk.
KB: (restelkedve) Ne haragudjanak! Mindig ilyen, ha iszik… nem bírja a piát.
BB: (még mindig ölelve HP-t) …Az apád lehetne! Tisztelet, Barbi, érted, tisztelet…
HP: (sírva fetreng) …Milyen tisztelet, bazmeg? Ők szóltak be…
A Feleség: (szótlanul, gúnyos mosollyal nézi HP-t.)
A Férj: Mindjárt leszállunk… gyere!
Mindketten felkelnek, átfurakodnak a tömegen. KB utánuk furakszik.
KB: (kissé fontoskodva) Ne haragudjanak… Elnézést kérek a nevében is! A Barbi néha kicsit hülye…
A Feleség: (leszállás előtt) Akkor miért nem hagyjátok otthon?
Függöny
(Az erkölcsi és egyéb tanulságot ki-ki vonja le magának. Már, ha van mit levonni…)
27 hozzászólás
Szia Gunoda!
Nem szoktam prózákhoz írni, mert nem nagyon az én asztalom, de ez az alkotás megfogott. Egyszerűen tragikomikus, hogy ilyenek vannak -egyben nevetséges az egész és szomorú, hogy ennyire kimúlt a tisztelet és az önmegtartóztatás az emberekből… Mondjuk azért erkölcsileg az idősebb viselkedése is megkérdőjelezhető, mert rá kellett volna hagyni (intelligencia szegénység a HP baja), de persze emellett jogos a felháborodása, csak… Ááá, erről sokat tudnék írni, de most csak annyi, hogy grat, hogy így le tudtad írni: Gyémánt
Szia!
Ebben a helyzetben nem tudom meddig bírtam volna:-)
Írásodhoz gratulálok.
Szia Gunoda! Ez egy nagyszerű életkép humorral fűzerezve és megfelelő. távolságtartással. Nagyon jól szórakoztam rajta!
Szia: én
Ez a “miért nem hagyjátok otthon” nagyon jó zárszó…! Többiek már leírták a tartalmáról a véleményt, ehhez nincs mit hozzáfűznöm. Szórakoztató stílusban írtad meg ezt az egyáltalán nem szórakoztató eseményt. Az a zárójeles rész a végére viszont nem kellene szerintem, talán a Megjegyzés-be, de nem sokat számít tulajdonképpen.
Szóval jó ez, jó.
Üdv
Zsázsa
Szia!
Sejj-hajj! 🙂
Nah igen, budapesti közlekedés és emberek az éjszakában foreva’! Hihetetlen mennyi szerencsétlen hülye van, én általában röhögök. Múltkor is ezért szólt be egy részeg pasi. Nagyba röhögök a buszon haverommal, az meg elkezd beszólni, hogy mit röhögök. Mondom, mert vicces. Aztán elkezdett kötekedni és úgy nézett rám mint egy utolsó leprásra. Nah de mindegy, nagyon tetszett! Mármint a mű, nem az az ember! :DDD
Szerintem remekül megírod ezeket a kis utcai meg utazásos történéseket!
🙂
Üdv, Kini
Szia!
Hát, ez most más volt, mint a kelták világa. A stílus is más, furcsa is lenne, ha gyönyörűen szerkesztett mondatokkal és bő szókinccsel fejeznéd ki ezt a közeget. Nem fogok semmi közhelyet mondani a mai fiatalokkal kapcsolatban – már ez is az volt – ezt úgyis Te mondod el a történettel. Nagyon jól!
HP, amennyiben nem az ismert irodatechnikai cég rövidítése, hát nagyon is érthető.:) És igaz…
Nagyon tetszett!:)) Más, mint amit tőled megszoktam, de ez is eszméletlen jó volt! Sikerült ezt a stílust is megragadnod, és életszagúvá tenned!
(van köze a fórumonra írt hozzászólásodhoz, hogy majdnem verekedés történt?)
Szóval gratu, ismét nagyot alkottál!:)
Ezt a virágfüzért nem tudtam hova tenni.
Érdekes életkép volt, bár a címben ígért minidrámát nem leltem föl benne. 🙂
Ami a “mai fiatalok” témakört illeti, szerintem nincs gond velük, vagy nem nagyobb, mint egy évtizede. Ha megfigyelitek, a barátai érezték, hogy a leányzó egy tahó, vagyis meg van bennük a valóság helyes észlelése. :p
Szia!
Gondolom az életből merítve… :-)))
Tapasztalatból tudom, hogy párbeszédet a legnehezebb írni (nekem legalábbis :-)). Te remekül megoldottad a dolgot, a szavak nagyon a helyükön vannak, hiteles, életszerű az egész.
Ilyen esetet én is tudnék mesélni, de… áh, inkább nem. Nagggyon vulgáris lenne, és azt inkább nem 🙂
Minden hozzászólónak köszönet!
Asszem, szinte mindenki szerzett már ilyesféle tapasztalarokat, mint amiről itt írtam. 😛
Ladislaw, azért azt a vulgáris történetet elolvasnám…
hát igen, a közlekedés és a BKV járművei rettentő sok érdekes élményt tartogatnak…:)
Ez tényleg megtörtént?? Hát szánalmas hogy milyenek az emberek!! Én is szoktam érdekes dolgokat látni!
Inkább nem… ezer más ötletem van, amit meg szeretnék írni 🙂
Egyébként annyi, hogy egy srác mobilon magyarázta haverjának az előző éjszakai kalandját… a tömött buszon… szóhasználata mint a kocsisé, érzelmi élete mint a sivatagi kígyóé.
(“…azé me este le—, assziszi má együtt járunk!? Mit képzel ez a — —“; valami hasonlót képzelj el!)
Nagyon jól megfogalmazott írás. Érdemes nyitott szemmel járni, mert az élet tálcán kínálja számunkra a külünböző élethelyzeteket.
velem miért nem történik soha ilyen? bár arról nem lehetne novellát írni, legfeljebb rendőrségi jegyzőkönyvet. .( .)
mindenesetre kellően dühítő volt.
egyébknét ehez a témakörhöz a kedvenc kis párbeszédem.
-Sanyi, nem érti, hogy a villamos most csak a mienk.
-Sanyi: Majd megérti, ha megfejelem.
akármilyen hihetetlen is, itt Sanyinak van igaza/az előzmények is jó hosszúak ám/
és itt nem arra utalok, hogy HP-nek lett volna igaza, épp ellenkezőleg.
hú most veszem csak észre, hogy mennyi minden jut erről eszembe, akkor ezt nevezhetjük elgondolkodtatónak .)
tökjó volt
Gratulálok, Gunoda, te valahogy minden írásoddal meg tudsz lepni! Nagyon tetszett, és bár végigkacarásztam az egészet, a végén elkeseredve jutott eszembe, mennyi HP-vel találkoztam már én is a nagyvilágban…
Gunoda, nálunk is van néhány HP, nem lennél oly szíves adni valami receptet rájuk? 😀 Egyébként nagyon király írás! Csak dícsérni tudom! Drakulálok hozzá!
elképesztő ! még én is dühös lettem! s elszomorít az is hogy mennyi ilyen történet van a hétköznapokban…sajnos!
egyedi stilusú írásod tetszett, különsen, ahogy "rendőrségi jegyzőkönyv pontossággal" bemutattad őket, remek volt!:) Grat!:)
Huh! Mindennapi esemény, valóban… Elég szomorú.
Egyébként ahogy leírod mindezt, nagyon tetszik. Életszerű. Gratulálok!
Üdv néktek!
Készült már valamelyik írásodból film?
Itt lenne az ideje… 🙂
Beszélhetnénk erről,ha nincs ellene kifogásod.
Még nem, de miért ne? Állok elébe! :))
Ügyes korrajz!
Életszerű (sajnos, mármint az, hogy ilyennek
napmint nap a tanúi lehetnénk)
Szirom
Érdekes az írásod, talán a legalsó véleményező vetette fel a nekem szintén eszembe jutó gondoltatot, hogy hagyni kellett volna a francba az egészet. De mint a fentiek is mutatják a feleség és férj szintén ivott vmit, így szinte elkerülhetetlen volt a vita. Tetszik az, ahogy a férj és feleség egymást felváltva esik neki a lánynak, mégis mindig az épp nyugodtnak volt idegrendszere ahhoz, hogy a dühöngő felet békítse. Így egészítették ki egymást. Szóval vhogy átjött az, hogy ők egy bomlaszthatatlan egységet alkotnak, míg HP egyedül birkózott, össze is omlott.
Nagyon tetszett a megfogalmazás, tényleg ilyen a világ.
H.
🙂 nagyon jó 🙂
😀 Jahj, ez vicces volt, szeretem az ilyeneket.
Nekem vagy félelmetes élményeim vannak, vagy tökéletes képtelenségek. Ilyesmik nem.
Nagyon tetszett!Már csak azért is mert én is szoktam szórakozóhelyekre járni,és tényleg az éjszakai élet a városban ilyen.Sajnos…A fiatalok már csak ilyenek,és rosszabbak lesznek szerintem…De ilyet,amilyet leírtál nem hallottam még és nem is láttam szerencsére.De ez vicces,innen nézve.A villamos pótlóról már kevésbé…:)
nem, nem vicces, inkább siralmas. de totál életszerű. ez van. és aki korpa közé keveredik…