Hajnalban a tájon aranypor omlik széjjel bearanyozva a vidéket. Nagy gazdagság maga ez a csoda. Szinte fürdik most a Balaton és a környéke ebben az ,,aranyban". Hálás is a hajnalnak ezért. Örömét a felszínén szétterjedő csillogásban fejezi ki. De a madarak is megszólalnak. Ők nem az ,,aranynak", hanem a fényének örülnek. A hajnal szerényen elhárítva e köszöneteket azokat a Napnak adja tovább, ami boldogságában még erősebben, még jobban kezdi ontani egyre melegedő és csillogó fényaranyát. Végső soron tehát így jön el a verőfényes reggel, jelen esetben július lévén a nyári nappali meleg. A Nap ezeknek a köszöneteknek annyira megörült, hogy azóta is nyaranta minden reggel fényaranyával és melegével látja el az egész Földet és nemcsak a Balatont és környékét. Ha pedig esőfelhők sötétítik az eget, azokat barátjával, a széllel zavartatja el, vagy ráveszi azokat, hogy locsolják meg a világot, hogy utánuk tovább szórhassa fényaranyát és a melegét a már felfrissült földi és nemcsak a balatoni világra!