elrabolta lázadó lányát,
nem hagyta, csak sóvárgó árnyát,
ki vélt titkát elrejteni bősz.
Aranyláncon csordul a néma
ezerszer igézett pillanat,
szennyes csapdájában itt ragadt,
holnap híján nincs jövő, még ma
kacag rút tréfáján a sátán,
egyre csak forr a bugyogó üst,
nem becézget már, azt várja, üsd
a hátát a pokol tornácán.
Egyre csak gyűl rút belső erő,
nem védi meg többé kirakat,
(mit az ember csak úgy mutogat)
hát belső tartásod kiakadt,
befalta önbecsülésevő.
A végtelenben topog az ősz,
borostyánba zárta az idő,
nem bírja megvárni, míg kinő,
(mért hiszed, hogy egye csak nősz)
féltett gyermeke aranyhaja.
24 hozzászólás
Kedves Eszti!
Te aztán értesz a szavakhoz! Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Köszönöm, kedves Panka!
Szeretettel: Eszti
" Márvány hídon toporog az ősz…" " borostyánba zárta az idő, " Honnan jut ennyi szépség az eszedbe? Kedves Eszti! A vers mélabúját is csodálatos szavakkal emelted fel, egészen magasra.
Szeretettel dobom a csillagokat!
pipacs 🙂
Nagyon köszönöm, kedves Pipacs!
Szeretettel: Eszti
Szia !
Olyan érzetem támadt,amikor kicsordul az utolsó csepp. Bugyog,egyre csak és ott a pillanat, a tetőfok. a végén az utolsó sor pedig valami beletörődött szomorúság.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Igen, szomorú pillanatomban születettt a vers, de már túl vagyok rajta.
Szeretettel: Eszti
Nagyon mélységes! Gyönyörű szavak, melyek megjelentek előttem!
A keserűség felemészti az embert, és a végén a beletörődöttség lepi el lelkét.
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Igen, vannak ilyen lelkiállapotok is, és milyen sokat segít, ha versbe tudjuk önteni.
Szeretettel: Eszti
Ez csodaszép. Tartalmilag is, és amitől még jobban tetszik: sok-sok olyan sora van, olyan rímei, olyan technikai brillírokkal raktad tele, hogy GRATULÁLOK, Eszter.
Köszönöm szépen, kedves Andi!
Szeretettel: Eszti
Kedves Esztike!
Csodás tartalom szép megszemélyesítések teszik gyönyörűvé versedet!
"Márvány hídon toporog az ősz,
elrabolta lázadó lányát"
Mélabús hangulatot áraszt.
Remek!
Puszillak!
Lyza
Köszönöm, hogy nálam jártál, kedves Lyza!
Szeretettel: Eszti
Szia esztike!
Nagyon mély tartalommal bír ez a vers. Én azt érzem belőle, hogy nem csupán a természet amiről szól, hanem az emberi természet is el van bújtatva a sorokban. Ilyenek vagyunk, türelmetlenek, néha magunk számára is kinevetnivalók. Bele lépünk a magunk állította csapdába. Pedig ott a megoldás is valahol, csak azt nem, vagy nem is akarjuk látni. Szép ez a vers . Azt hiszem mindenki a maga élethelyzetén keresztűl értelmezi. Ettől tud egy vers nagyon jó lenni. Ez nagyon jó. Ettől lett mindenkié, minden olvasóé. Gratulálok!
szeretettel üdv.Vali
Nagyon köszönöm értő hozzászólásodat, kedves Vali!
Szeretetettel: Eszti
Vali véleményével teljesen egyetértek. A képek, a történet vagy inkább érzés-elemek sora saját és érzik belőle saját élmény ereje, de valóban önkéntelenül is belehelyezem magam. Tetszettek a megoldások, a torlódó kifejezések, a vers így sűrű, megdolgoztató olvasmánnyá vált. Tetszett, örömmel olvastam.
aLéb
Köszönöm, és örülök, hogy tetszett!
Hú, azért ez nem semmi! Csak a 120. olvasás után vettem észre, hogy egy "r" kimaradt.
"(mért hiszed, hogy egye csak nősz)"
HELYETT:
mért hiszed, hogy egyRe csak nősz
Kedves Eszti!
Ismét nagyon szép képeket festettél nekünk, a mondanivaló pedig megszívlelendő.
Szeretettel: Zagyvapart.
Köszönöm szépen, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Eszti
Elgondolkodtató, szép vers.
Szeretettel
Emese
Köszönöm, kedves Emese!
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Értékes, elgondolkodtató versed engem is magával ragadott!
A verselést értékelni én "kevés" vagyok, rám a tartalom hat, vagy nem hat minden esetben.
Megindítottad a szívemet, a gondolataimat a verseddel!
Köszönöm!
Judit
Szia Eszti! 🙂
Fondorlatosan írtad meg ezt a verset, mondhatnám: ördögien. Pontosabban: emberien ördögi, ördögien emberi.
Az utolsó előtti sorban azt hiszem, elgépeltél valamit. 🙂
Ettől még megértettem, megcsodáltam, ötöst is adok rá, mert igen jól sikerült! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Judit és Kankalin!
Köszönöm hozzászólásaitokat!
Szeretettel: Eszti