Fölkelt, készített magának egy csésze langyos kakaót aztán leült a bükk színű íróasztalához, bekapcsolta laptopját, elindította a zenelejátszót és két kedvenc dalát hallgatta melyet az utóbbi időben szeretett meg, egy nap többször is lejátszotta őket. A fiókból elővett egy fényképet, a kedvencét melyet gyakran nézegetett. A múltjára emlékezett, akkor még boldog volt.
Sírni kezdett, óriási könnycseppek hullottak a földre. El akarta pakolni az ágyat, de az egyik fele nem akart megmozdulni föl-le rángatta, előre hátra, oldalra… semmi. Egyre idegesebb lett, trágár szavakat kiabált, közben egyre csak sírt, hangereje megnövekedett, ordibált, ahogy a torkán kifért, rohangálni kezdett, mint egy őrült. Végül bevágódott az ágyneműtartóba; sírógörcsöt kapott, teste egyre csak rázkódott, a fájdalom a mellkasában kezdődött majd átjárta egész testét, levegő után kapkodott, úgy érezte, mint ha fojtogatnák, tüdeje alig telt meg oxigénnel. Sokkos állapotba került.
Pár perc után, amikor egy kicsit megnyugodott sikerült összecsuknia az ágyat. Megállt a szoba közepén és a földre rogyott, könnyek borították arcát. Testén izzadságcseppek gördültek végig, ruhái átnedvesedtek, haja csomókban lógott arcába, külseje zilált volt.
Megijedt saját magától és a kirohanásaitól, tudta, hogy minden más lett, nem csak a külvilág, az élete, hanem ő is. Szörnynek érezte magát, nem tudta, hogyan enyhíthetne fájdalmán, kitől kérhetne segítséget csak egy valamiben volt biztos: nem akar tovább így élni!
Kiment a konyhába, fölvett egy kést és a szívébe szúrta.
9 hozzászólás
Tyű… Az utolsó mondat kicsit "szíven szúrt", de hát ez a lényeg az egészben!
Nagyon megrázóan és szépen írtad le a tortúrát! Rövid a mű, mégis olyan, mintha több oldalas lenne a sok érzelem miatt.
Gratulálok, nagyon jól sikerült! 🙂
El sem hiszem, hogy ezt nekem írtad! 🙂 Örülök, hogy sikerült érzékeltetnem a hangulatot!
Nagyon szépen köszönöm! 🙂
Lily
Jó! Igen! A címhez azonban élethűbb lenne, ha nem minden mondatot írnál le végig, sőt, ennél is jobb, ha néhány helyen szétzilálnád az eseményeket. Az őrültséghez képest összeszedett a mondanivaló. Erősebb lenne a hatás, ha kuszább lenne. Az utolsó mondatot pedig lezártad, befejezted. Egy őrült sohasem csinál végig semmit, és nem gondol végig semmit, csak cselekszik. Nem kötekedem. az írásod tetszik. Mindez csak az én véleményem. Gratulálok!
Üdv.
Elhamarkodott lett volna a címválasztás?! Lehet…nem is igazán örült csak egy zavarodott elme…?!
Azért örülök, hogy tetszett!
Lily
Nem nem. Nem rossz a címválasztás. A szöveg nem eléggé őrült hozzá:-)))
Most már komolyan elgondolkozom a cím változtatáson! 🙂 A szöveg az marad! 🙂
Lily
…És erősebb lenne (mármint a hatás), ha pár sornyi "őrült" monológgal, összefüggéstelen, zilált szöveggel érzékeltetnéd, mit gondolt, mondott, kiáltozott ez a szerencsétlen lény, aki beleőrült abba, hogy nem tudta becsukni az ágyneműtartót.
Szia: én
Szerintem remek.
Pár sorban összesűríteni ennyi érzelmet… nem semmi.
/Mondom én, mint laikus… és az olvasóközönség többsége sem képzett
irodalmár /
Örülök, hogy tetszett! 🙂 Ezek szerint jó néhányan megértették a lényegét!
Köszönöm, hogy benéztél kedves Zsike!
Lily