Ostyák (a tizenegyedik ostya). Tényleg hiány az ébredés, a szakítás, főnév a levegő, emlékezz rá, nem volt olyan helyen ahol azt mondhatnád elfelejthetnéd amikor még szereted, legyen tisztelet és empátia, hogy minden nap emlékezz rá, a lelkiismeretnek olyan színei lettek mint a gyáraknak, kérlek adj utolsó esélyt, hagyjál bennünk életre keltő nyomokat, ha mégis mi vagyunk azok az embertelen elromlott lények, egy nem álmodó nagy álomban, illata a tiéd, fájdalom és harag nélküli szeretet de ha tudnád hol van? ,Keresd, még kívánod ami nála van! A szabadság egy mártíromsággá változott, csak neki mondhatod szükség s kényszer nélkül hogy csak verdeső szabad lelkeink szabadok! Hiába gondolom rólad hogy csak te vagy az ő! Nem beteges elképzelés a valóság amiben találod magad, Édes Istenem..mégis csak ő van, akkor is ha .soha sem dramatizáltad az igazán sohasem nagy drámákat, igyekeztél kikerülni az irracionális gyűlöletet, az értelmetlen eszméket, tévhiteket, eltekintve a kiszámíthatatlan sorstól, most nagy csapás a legújabb környezet, lám meztelen, védőruha nélkül sem vagy fáradt, még nincs eleged, nincsen az hogy már eleged van, túlzsúfolt helyen a menekülés is csak egy kis pillanat, nem az idő ami az életről tudd, csak amit a vegyszer, sok tonnányi takarmány, betegség, függőség, nem gyengébb ez a kép, ez a környezet most hamis, köze van emberek jelenlétéhez, hiányához, vesztére tudja társadalom a nagyon szép szavakat hiába tudja minek néz ki, ne hazudj magadnak mikor tudod, most a költő is azt mondja érvénytelen a szeretet ami jelen van, ige váza jelenben, csak nézi a sok gyönyör oltárt, nem tehet róla hogy hamis sok látvány nem egészíti ki az érzést, egyszerűen többszínű izgatás…és elfogadható lealacsonyítás, nem kerülhető el, ha a végrehajtás a szeretet helyébe lép, mint az egyetlen öröme a rendnek, vedd fontolólóra a végzést eleve erkölcstelennek nevez ha a művészi vágy is erkölcstelen bűn, nem tekintem ilyen ítéletnek, csak az orgia elítélését, az összehasonlítást vele olyan helyről ahol te nem vagy jelen, amikor a te kötetlen szabadságodat egy boldogtalan kedvtelési eljárással hasonlítják össze, az igaz művész könnyen eléri célját, ha morális, és bünteti az öröm erkölcstelen kiszolgálását, keserűség kifejezésben, vissza emlékezésnek fájdalmát eleveníti fel, művészinek nevezett saját maga megbüntetésével, hatáskeltés maga a pillanat, szenvedéssel kelt élményt, addig még nem ismert érzelmeket ébreszt azon kérdéssel hol vagy, hogy milyen messze vagy, azon a helyen ahol éppen neked kellene lenni, nem mint süket és néma, nem vagy az, csak ott vagy azon a helyen. A. Sz.
1 hozzászólás
Hatásos! Regénnyé kellene bővíteni. Beszúrni néhány párbeszédet (nem számít) egy kis cselekményt (mindegy mit), s nyomatni. Mert a történet, a szereplők, a jellemek, s minden, ami kell, benne van a szövegben, a szavakban, mondatokban! Klassz. Játék, ugye? Vagy félreértem, félre magyarázom?
Vállalom a tévedés kockázatát, előfordult már jó néhányszor, h benéztem! 🙂 Üdv: én