Boglárka az egyik tanítási nap után lelkesen mesélte a Bummbele családban, hogy osztálytársa Palkó egy kölyök pincsit kapott névnapjára. Régóta szeretett volna már egy kis állatot és most megkapta. Mesélte, hogy tanulás után minden nap vele játszik, sokat kell vele foglalkozni, bundáját fésülni és nyírni, karmait rendszeresen levágni, fogait is rendszeresen alaposan megmosni és tanítani.
– De jó lehet neki! Azért én se panaszkodhatok, hisz Tacsi rendkívül hűséges, odaadó, és szeretetreméltó. Semmi pénzért nem adnám oda senkinek! Palkó mesélte, hogy a kiskutya nagyon aranyos és játékos. Még kenelt is kapott a kertben. – Rá egy hétre mikor Bogi a kiskutya felől érdeklődött Palkó már nem is olyan lelkesen beszélt róla.
– Nagyon csodálkoztam és furcsálltam. Elmondta, hogy hiába kapott kenelt, mindig bekéredzkedik a lakásba, aminek anyukája nem örül. Mindig az alom mellé pisil, kakil és Palkónak kell utána takarítani is. Amerre megy, a kutyus mindenhova követi. Pedig milyen aranyos lehet! Amikor magányos volt éjszaka a kenelben, sokat sírt és Palkónak olyan lelkiismeretfurdalása lett, hogy beengedte. Aztán így történt minden éjjel. Ráadásul megrágta anyukája kedvenc bojtos papucsát. Aztán apukája panaszkodott, hogy milyen sokba kerül az étel, az oltás, a tartásához való felszerelés. Meséltem neki a mi Tacsinkról is, hogy milyen jó hogy velünk van, megszépíti napjainkat. Sokat, nagyon sokat meséltem neki róla. – Aztán eltelt megint egy újabb hét. Ismét érdeklődtem a kis pincsi felől. Palkó nagyon kurtán válaszolt. Úgy döntött a családom, hogy megválunk tőle. Még nem készültünk fel kellőképpen az új jövevényre. Tegnap elvittük a menhelyre. Bogi szinte sóbálvánnyá vált a hír hallatára, még a könnye is kicsordult. Ekkor Palkó faképnél hagyta.
Kérdések: Némely ember megbánás vagy lelkiismeret nélkül szabadul meg a befogadott, vagy vásárolt házikedvencétől. Itt mi történhetett? Mondd el és magyarázd el az álláspontodat, mondd el a meséről véleményedet, a gondolataidat.
3 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Sokszor történnek ilyen esetek,
különösen ha nem gondolják meg jól
akik háziálatot akarnak,mi mindennel jára az
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Igen, sajnos. Ezért sajnos nem lehet elégszer beszélni róla.
Szükséges a kicsik, legkisebbek figyelmét is felhívni rá…ők még képlékenyek 🙂
Tisztelettel:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Sajnos az állat is lutri. Van, amelyik jól tanítható, alkalmazkodó, hűséges és olyan is, aki épp az ellenkezője. Tény, hogy elköteleződés kell hozzá és szeretet. Nekem nem való kutya, mert amelyik tetszik, annál nem tudom átvenni a falkavezér szerepet. Az apró kutyuskák bármennyire is aranyosak, nem állnak közel hozzám. Cicás vagyok, velük jól kijövök. Talán az a legjobb, ha az ember fel tudja mérni, hogy egy-egy állattal mit vállal. Viszont, az még mindig jobb, ha a menhelyre viszi, mint ha csak egyszerűen kiteszi, bár ezt ma már – ha chip van benne – meg se tudja tenni.
Tetszett az írásod. Szépen mutatod be a változást, a kezdeti lelkesedésből egészen addig, hogy nem tartják meg az állatot.
Szeretettel: Rita 🙂