Igyekezett minél kisebbre összehúzni magát. Talán azt hitte, hogy úgy elkerülik a szavak.
De nem ……
Évek óta semmibe vette a férjét.
Lenézte, mert mindent szó nélkül elviselt. A pazarlást, a hisztit, a megcsalásokat. Eddig azt hitte, hogy párja a félrelépésekről nem tud. Elégedett volt önmagával a diszkréció miatt, bár párszor beavatta ismerőseit férje „férjtelenségébe”. Nem értette az értetlenkedő tekinteteket, amikor elmesélte a mással töltött hétvégéket, amikor kigúnyolta férje impotenciáját, amikor tréfálkozott a férfi szótlanságán.
Eddig azt hitte, hogy megfizetett az érdektelenségért.
Eddig azt hitte.
Amikor belépett az ajtón, csodálkozva látta a bepakolt táskákat, a szobában ácsorgó erősen pocakosodó nőt, és a férjét. De akkor döbbent meg igazán, amikor embere halkan a tudomására hozta, hogy a nő a barátnője, és hozzá fog költözni. Dadogósra sikerült kérdése után, hogy „énvelem miért nem, … velem, miért nem”, a férfi megvonta a vállát. „Nem volt gyomrom más elhasznált papucsába lépni” – mondta, kézen fogta a várandós nőt, és halkan becsukta maga után az ajtót.
Ő értetlenkedve ült a fotelben, igyekezett minél kisebbre összehúzni magát, hogy ne érjék el a korbácsként csapó szavak: nem volt gyomrom ……
3 hozzászólás
Kedves matyi!
Ez aztán igazi pofon, bosszú a javából! Bár én a férj helyében nem vártam volna annyi ideig… 🙂
Ági
Ez a pofon biztos jobban fájt, mint egy valódi hús-vér pofon. De a nő megérdemelte. Eljátszotta kisded játékait, amit a nők mindig eljátszanak, csalt és nevetett rajta, milyen jó dolog csalni. Meglakolt érte. Megérdemelte, hah minő édes lehetett a bosszú!
Remek egyperces!!! Üdv: én
Szia!
A nő talán azt hitte, hogy a végtelenségig húzhatja, de a saját bőrén kellett megtapasztalnia, milyen a megcsalt félnek lenni. Nagyon jó írás.
Szeretettel: Rozália