Megszálltuk Szlovákiát?
Egy hét múlva a lakásunkon jelzett a telefonon. Éva hívott. Vili valóban megjelent Esztergomban, de a barátnője letagadta, hogy valamit is tudna róla. Hosszú vitájuk támadt a lakás bejáratánál, miközben Éva rettegett, nehogy berontson a szobába, ahová hirtelen behúzódott. Ezt követően hívott telefonon, s közölte, hogy beszélnie akar velem. Javasolta: félúton, a váci rév túloldalán, a Pokolcsárdában találkozzunk.
A megbeszélt időben érkeztem, Éva a lányával várt rám sötét napszemüvegben, a tikkasztó nyárestén – fején vékony selyemsállal. Örömmel üdvözöltük egymást, de megijedtem, mikor megláttam közelről. Az álca ellenére még mindig jól kivehető kék foltok éktelenkedtek bájos arcán. Aztán a terített asztal mellett, miközben finom vacsorát rendeltünk, – elmesélte rémtörténetét.
A kellemes nyári estén egy vakációzó egyetemista pincérkedett, aki udvariasan leste minden kívánságunkat. A finom étel után pezsgőt bontottunk a viszontlátást- és „szerencsés” visszatérését megünnepelni.
Röviden vázolva az eseményeket, elmondta, hogy hamar kisült gavallérja beteges féltékenysége. Bárhová mentek, árgus szemmel figyelte minden lépését, mozdulatát. Ha üzletbe mentek vagy étterembe, és séta közben is, szinte remegett, ha bárhová nézett. Lassan szinte már nem mert senkire ránézni, különben jelenetet rendezett.
Hazaérve gorombán bánt vele, megverte, s annak nyomai látszanak rajta most is. Ha elment valahová, bezárta őt. Nem engedte hazajönni sem, mikor lejárt az engedélye.
A leveleit cenzúrázta, azért nem tudta velem közölni, milyen bajba keveredett. A követségre együtt mentek, ott se tudott segítséget kérni. Félt tőle.
Végül meg kellett szöknie. Egy alkalommal aztán, amikor Vili elment otthonról, átmászott a magas kőkerítésen, ami körülvette udvarlója birodalmát, majd fölkereste az elég távol lakó – egyetlen szomszédot, aki sejtette, milyen helyzetben lehet. Ő segített neki, hogy megszabaduljon „kedves” vendéglátójától.
– Így végződött a kellemesnek ígérkező nyári vakációm – mondta Éva – kész krimi az egész külföldi utazásom! Ezért döntöttem úgy, hogy lányommal együtt végleg Esztergomban maradok.
Ott vállalt állást. Sajnáltam, hogy meg kellett válnom tőle, akivel megértettük egymást a hivatalban, s akihez jó barátság fűzött, s ezután már a nagy távolság miatt csak ritkán látogathattuk egymást.
Arról a bizonyos történelmi augusztus 20-áról mindig barátnőm rémtörténete jut eszembe.
12 hozzászólás
Kedves Kata!
Bizony, nem lehetett neki álomvilág, jól tette, hogy elszökött.
Jó írás, nem volt hiány fordulatokban…:):)
Szeretettel: Lyza
Kedves Lyz!
Nem tehetett mást, s szerencséje volt, hogy sikerült neki.
Szeretettel: Kata
Rossz arra gondolni hogy hány ilyen eset van…a barátnőd nagyon szerencsés hogy meg tudott szökni és nem lett komolyabb baja…Úgy értem testileg, mert a lelke sérüléseit az idő sem hiszem hogy teljesen meggyógyította.
Nehéz eldönteni kibben lehet bízni és kiben nem.:(
Köszönöm a kimerítő válaszodat. Bizony az ember sosem ismerheti meg elég alaposan, hogy kiben lehet megbízni. Ez bizony számára, s másoknak is igazi lecke é tanulság, s csak a kellemetlen kirándulás végének örülhet, hogy szerencsésen el tudott szökni.
Köszönöm a látogatásodat.
Kata
Szomorú sorsa volt a barátnődnek, együtt érzek vele. De csak egy csepp tragédia, milliók tragédiájához képest, mi azon a napon történt. Mindenesetre tanulságos történet.
Szeretettel: istván
Kedves István!
Közönöm az észrevételeidet. Nagyon jól látod. Az a bizonyos nap, amikor az esemény kezdődött, nem csak egy ember kellemetlen – mondhatjuk – majdnem tratédiáját okozta. Bizony, az a bevonulás vagy megszállás (?) emberéleteket is követelt, amiről mi magyarok nem tehettünk, bár magyar embereket meneteltettek oda, azonban mi is idegen megszállás alatt sínylődtünk.
Köszönöm, hogy itt jártál és értékedlted az írásomat.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon tanulságos és érdekes történet. Jó, hogy a barátnődnek sikerült elszöknie.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Nagyon jól látod, mert az esetnek tanulsága van, nem csak főhősöm számára, de másoknak is, hogy körültekintőbbnek kell lennünk, mielőtt a döntéseinket meghozunk. Időnként nehéz kiismerni embertársainkat, kiben lehet megbízni, s kiben nem szabad.
Köszönöm, hogy itt jártál és az értékelést.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Már olvastam ezt a történetedet, talán a könyvedben…
Valóban jó jelző a féltékenységre, hogy "pokoli féltékenység" gyötör valakit. Azonban ez nem csak a féltékeny embernek pokoli gyötrelem, hanem annak is aki szenved tőle.
Minden esetre a történetben humoros, hogy pont a Pokolcsárdában mesélte el a történeteket.
Judit
Kedves Judit!
Amit leírtam, valóban minden úgy, megtörtént, és pont a Pokolcsárdában, mivel Esztergom-Balassagyarmat között jó találkozóhelynek bizonyult. Lehet, hogy olvastad, mivel nálam más címen is szerepelt már.
Abban én is egyetértek, hogy a féltékenység szörnyűségeket hordozhat.
Köszönöm az érdeklődésedet.
Kata
Kedves Kata!
Nagy izgalommal olvastam el mindhárom részt. Némely embernél a féltékenység szinte betegessé válik. Nagy szerencséje volt barátnődnek, hogy haza tudott jönni!
Köszönöm, hogy ajánlottad ezt a novelládat! Elgondolkodtató, és tanulságos is egyben.
Sok szeretettel: Matild
Kedves Matilld!
Jól értelmezted a történteket, hogy szerencséje volt, hogy haza tudott jönni, s az is, hogy nem talált rá az új lakhelyén. valóban, szinte megvadult az illető. De az a kellemetlenség megmaradt a barátnőmnek, aki egyben munkatársam is volt, hogy nem jöhetett haza, ott maradt Esztergomban lányával és fiával élt. Én sokáig tartottam vele a kapcsolatot. Bizony az a tanulság belőle, hogy más országba menni olyan valakihez, akit csak nem olyan régen ismerünk, nem jó ötlet.
Én köszönöm, hogy olvastad és elmondtad a véleményed.
Szeretettel: Kata