A közönséges emberi szem számára láthatatlan Dicsőség koronájának hordozói először 2019. április 26-án találkoztak, épen éppen a Zónában, a Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműnél, a szarkofághoz nagyon közel, ahol 33 év távlatából a katasztrófa után megfogalmazták, vérükkel pecsételték meg véleményük kiáltványát. A lényegre törtek, porcikájukba ültették a rombolást, hogy magukba érleljék tovább a pusztítás rohadt gyümölcseit. Mindent láttak, az összes részletet, teljesen összeállt előttük a kép, amikor romba dőlt a vidék. Igen, akkor Földanya valóban bánatos volt, majdhogynem temette egy fiát.
Álljon itt, a szent és a profán mezsgyéjén, ezen a helyen, tehát maga a kiáltvány:
Barátaim, testvérek! A közönséges emberi szem számára láthatatlan Dicsőség koronájának viselői. MI, a Szuperhősök csapata, azért gyűltünk egybe éppen itt, hogy a mai nap számára világossá tegyük a dolgokat, és pontosan pontokba szedjük.
Program:
1. Rendben, elismerjük, hogy volt sugárzás, kitart.
2. Megengedjük a természetnek a gyógyulást.
3. A vászon, az vászon, olykor lobbanó filmtekercs, máskor meg mesevilág.
4. Minden jó, ha vége jó, zseniális folytatás.
5. Voltak hibáink, vannak most is, és a jövő számára is tartogatunk párat, hiszen Program – vannak tartalékaink, de ez nem jelenti azt, hogy aztán mindennek, de mindennek meg kell semmisülnie, nem ez az irány, ami azonban lehet.
6. Tennünk kell azért, hogy a Szuperhősök csapata felkeresse a bolygó összes sebeit, és begyógyítsa azokat.
7. Hát itt vagyunk.
8. Előttünk az ösvény, bármerre fordulunk.
A találkozás követően a Szuperhősök Csapata szétszéledt e kerek nagyvilágban, került belőlük mindegyik égtájra, ez így volt igazságos. Egy közülük az Európai Unió azon részébe került, amelyet földrajzi nevén Kárpát-medencének neveztek, és itt töltötte mindennapjait. Nem kérkedett azzal, hogy ő kicsoda, csak élt úgy, ahogyan kell. Egyszerű emberként. Ebből adódóan szép lassacskán emberek százai, ezrei, kezdték el keresni a társaságát. Pedig hát ő nem is csinált semmi különöset, csak köszönt minden élőlénynek a globális ökológiai rendszer ezen szegmensén, amikor tehette, mert a Zónában, a kiáltvány megfogalmazása után szavát adta, hogy ő ezt szívesen vállalja. Ők, akkor ott, azon a napon, mind a tizenketten azt a célt tűzték ki maguknak, hogy a következő évig egy olyan helyen lesznek jelen, ahol a leges legjobban előhozhatják önvalójukból energiájukat. Oda mennek, ahol addig lenniük kell, majd innen abba a házba, ahol egy szakrális korona él. És majd itt újra felolvassák a kiáltványt, mégpedig az ország összes bölcsének, az újszülötteknek. Íme, ez az:
Barátaim, testvérek! A közönséges emberi szem számára láthatatlan Dicsőség koronájának viselői. MI, a Szuperhősök csapata, azért gyűltünk egybe éppen itt, hogy a mai nap számára világossá tegyük a dolgokat, és pontosan pontokba szedjük.
Pozitív megerősítés:
1. Persze, egyfolytában változunk.
2. Szeretetünk ma sokkal szerethetőbb, holnap talán már teljesebb is lesz.
3. A vászon az vászon, lepereg rajta életünk.
4. Minden jó, ha vége jó, zseniális folytatás.
5. Lesznek vétkeink, hiszen most is követünk el bűnöket, és hát a múltban is tettünk rossz fát a tűzre, egy szó, mint száz, vagyunk. Azonban lehet építkezni, a fejlődés művelése mindenkinek megadatott.
6. Tennünk kell azért, hogy a Szuperhősök csapata felkeresse a bolygó összes sebeit, és begyógyítsa azokat. Tennünk kell érte, hogy mindenkiből szuperhős válhasson, ha szeretné.
7. Hát itt tartunk.
8. Előttünk az ösvény, bármerre fordulunk.
Tesszük mindezt 2020. július 29-én, a hónap azon napján, amikor Isten atlétáját az Ég palotájába koronázásra szólították. Kopjafát emelünk itt, rá pedig az Egy jelét rójuk.
A.D. John csupa víz volt, amikor felébredt. Különös álmot látott megint, de az előző álmaihoz képest ez egyáltalán nem tűnt terhesnek. Sőt. Magabiztosan szíve alá nézett. Boldog volt attól, amit látott. Az élet volt odatetoválva, Éva. Isten ujjai ezt dobolták.