Karl Brenton az ötvenes évei közepén járt, minden reggel korán kelt, megitta gyümölcsökből és zöldségekből készült turmixát két szelet pirítóssal és egy szelet camamberttel, futott egy órát, hetente kétszer pedig úszott is. Utána belebújt a legújabb divat szerint készült finom öltönyeibe, beült piros sportkocsijába és elhajtott a galériájába, a Brenton’s Art-ba. Széles vigyorral lépett be a bejárati ajtón, viszonozta a kedves asszisztense köszöntését, majd ebéd időig telefonált, találkozókat beszélt meg, a pénzügyeivel foglalkozott. Pontban fél egykor átment kedvenc éttermébe, amely a galériával szemben volt, elfogyasztotta zsírszegény ebédjét, megitta koffeinmentes kávéját, sétált egyet a szomszédos parkban, majd visszatért irodájába. A délutánt újabb mesterművek, festmények, grafikák, szobrok, egyéb műalkotások utáni kereséssel töltötte. Öt órakor kedélyesen elköszönt Ms. Grendolfin-től, az asszisztenstől, majd távozott. A z este további részét társasági életre, hölgytársaságra használta fel, esetleg egy izgalmas könyvre egy kellemes üveg bor elfogyasztása mellett.
Ezen az estén az aztékokról olvasott. I. Moctezuma az aztékok ötödik uralkodója volt, nagy hadvezér. Él róla egy legenda:
Moctezuma a második azték uralkodó, Huitzilihuitl és Miahuaxihuitl gyermekeként látta meg a napvilágot. A legenda szerint, miután Miahuaxihuitl apja Tezcacohuatzin elutasította Huitzilihuitl lánykérését, Huitzilihuitl „drágakövekkel ékesített szent nyílvesszőt” lőtt be Miahuaxihuitl palotájába, aki ezt követően várandós lett Moctezumával. Innen származik az "Ilhuicamina" név.(Teljes neve Motecuhzoma Ilhuicamina volt. Azték nyelven a Motecuhzoma jelentése „rosszal, mint egy úr”, az Ilhuicamina jelentése pedig „nyilat lő az égbe”). Erről a nyílvesszőről a drágaköveket Moctezuma harci maszkjához használták fel, melynek varázserőt tulajdonítottak. Történt ugyanis, hogy mikor az azték uralkodó a mixték, az aztékok ősi ellensége ellen csatázott, vesztésre állt, katonái nagy részét leölték, ő maga felment a közeli hegy áldozóhelyére és imádkozott az isteneknek, hogy mentse meg a népét. Ekkor egy fénysugár vetült az ő harci maszkjára, mire az idő olyannyira lelassult, mintha megállt volna. Moctezuma visszasietett katonáihoz, egyetlen érintésével felébresztette őket, ők is hasonlóképpen tudtak mozogni, mint az uralkodójuk, de a környezetük továbbra is olyan lassú volt, mintha megmerevedtek volna. Ekkor a katonák lemészárolták az ellenséges mixte népet és megmentették az azték népet a pusztulástól. Mikor végeztek Moctezuma széttárta karját, fénylő maszkos arcát az ég felé fordította, hálát mondott az isteneknek, amiért segítették, majd összecsapta tenyerét, mire az idő ismét felgyorsult eredeti állapotára.
Ezt a maszkot később eltemették Moctezumával együtt, de a sírt sose találták meg.
-„Hát te volnál ez a csodatévő maszk?” – Karl Brenton egy csodás színarany maszkot tartott a kezében, melynek szemei helyén és szájában drágakövek ragyogtak.
Kopogtak.
Brenton felnézett. – „Ki lehet az ilyenkor?” – becsukta a könyvet és letette a dohányzóasztalra. A maszkot elzárta a páncélszekrényébe, amely egy falmélyedésben állt.
Ismét kopogtak, most határozottabban. Brenton-nak rossz előérzete támadt, odament az ajtóhoz, felvett egy piszkavasat a kandalló mellől és maga elé tartva kikiáltott: – Ki az? – semmi válasz. A férfi leoltotta a villanyokat és szépen lassan kinyitotta az ajtót. Ekkor érte az első támadás. Az ajtó kivágódott egyenesen Brenton arcába, aki az ütéstől hanyatt esett és a piszkavas kirepült a kezéből. Mire észhez tért, már egy 48-as bakancs taposott a mellére és tartotta a földön. Menekülni próbált, de támadója erősebb volt. Egy pöttöm árny vonult be a házba.
– No lám-lám. Micsoda fogadtatás! – Mario Conti kitapogatta a villanykapcsolót és felkattintotta. A hirtelen jött fényben végigpásztázta a házat. – Nem rossz Brenton, maga tud élni.
A galériatulajdonos ficánkolt a gorilla szorításában és mérhetetlen gyorsasággal pörgött az agya valamilyen menekülési lehetőséget keresve.
– Remélem nem sérült meg mister. Na de jöjjünk beljebb az ajtóból. Sergio hozd beljebb! – A gorilla talpra segítette Karlt, ő úgy érezte ez lesz a legmegfelelőbb pillanat, de ekkor még két vadállat sorjázott be az ajtón és végképp lemondott tervéről. Bementek a nappaliba és a kanapéra lökték a férfit.
– Szerintem tudja miért jöttünk Mr. Brenton. Hol van?
– Nem tudom, miről beszél. Fogalmam sincs miért törtek be a házamba és támadtak meg. Ki akarnak rabolni?
– Jaj, hogy unom már ezeket: „nem tudom miről beszél”, „mit akarnak”, „én nem tudok semmit”!
Ne nehezítse a dolgunkat mister. Odaadja a maszkot, mi gyors, kíméletes halálban részesítjük Önt, és elmegyünk. Ellenkező esetben lassú, fájdalmas halál lesz. Ön okos ember, nem hiszem, hogy azt szeretné, ha felgyújtanánk a galériáját a kedves kis asszisztensével, na meg a kis gyűjteményével együtt.
Csend.
– Mr. Conti!
– Ja!
– Odaadom magának a maszkot, csak kérem ne bántsa Ms. Grendolfin-t és a galériát.
– Én állom a szavam mister.
– A páncélszekrényben van.
– Nyissa ki!
Brenton lassú mozdulatokkal indult a falmélyedés felé. Beütötte a kódot és kinyitotta a széfet. A maszk vidáman csillogott a beáramló fényben. Kivette, megfordította és az arcához emelte. Még hallotta a szicíliai üvöltését, aztán erős fehér fény árasztott a el a teret, minden elcsendesült. Karl várta a lövést, ütést vagy bármilyen támadást, de nem történt semmi, csak az a hihetetlen csend. Kinyitotta a szemét és körülnézett. Mario Conti szája kitátva, szemei gyűlöletben izzottak, emberei mind meglepve, bamba arccal bámulták őt. Mind mozdulatlanok voltak. „Ez nem lehet”- gondolta Brenton – „ez nem lehet, ez..ez…”
Kibotorkált a házból, mint egy részeg, és ekkor elvágódott valamiben. Egy öltönyös, szemüveges, kefe bajuszos férfi guggolt az egyik ablak előtt, de ahogy Brenton hozzáért ő is hanyatt esett. De azonnal talpra ugrott és elővette pisztolyát, melyet a maszkot viselő férfire tartott.
– Állj!
– Maga is Conti embere?
– Hogy került ide? Az előbb még benn volt a házban.
– Ki maga??
– A nevem Robert Farbor. És nem, nem vagyok Conti embere. Még csak az kéne!
– Akkor mit keres itt?
– Hé! Nálam van a fegyver, én kérdezek! Hogy jutott ki a házból ilyen gyorsan, és Conti? – most hirtelen lekushadt a földre és belesett a házba, teljesen elfelejtkezett a bandáról. Nem hitt a szemének. A négy férfi úgy állt ott, mint a sóbálvány. – Mit csinált velük?
Semmi válasz, Robert hátra fordult és látta, ahogy a maszkos férfi bepattan sportkocsijába és indulni készül.
– Állj!!! – utána vetette magát és még pont be tudott ugrani ő is az autóba. Karl úgy hajtott, mint egy őrült, aztán már kezdett életveszélyessé válni, cikk-cakkban haladt az úttesten, a gyér forgalomban (minden autó egyhelyben állt) és minden fordulásnál egyre nagyobb íveket tett meg. Félő volt, hogy belerohan az út mellett lévő szakadékba.
– Álljon meg ember!!! Mit csinál? – üvöltötte Robert, és elszörnyedve nézte, ahogy Brenton feje a kormányra hanyatlik. Az autó irányítás nélkül, megállíthatatlanul száguldott. Robert behúzta a kéziféket és tartotta a kormányt, az autó hirtelen megpördült és nekicsapódott egy másik járműnek, majd 60 méter csúszás után megállt. A magánnyomozó kihámozta magát a roncsolódott autóból és maga után rángatta Brenton-t is. Lekapta róla a maszkot, mire a férfi felriadt. Értetlenül nézett körül:
– Hol vagyok?
Ekkor a környezet is felélénkült, az autók haladtak tovább, amelyikkel ütköztek, az pedig az út szélére sodródott. Hangosan kiabáltak belőle. Robert odafutott és segített a bajbajutottaknak, majd mikor látta, hogy jól vannak, visszarohant a sportkocsihoz.
– Jól van? – kérdezte a már felkapaszkodó, de még mindig értetlen férfit – Fáj valahol, vérzik?
– Nem látok semmit, csak a fejem zúg. Balesetünk volt?
– Így is lehet mondani.
Farbor leszedte az autó rendszámait és felgyújtotta a kocsit.
– Hé! Ez az én autóm!
– Majd vesz másikat, ahogy láttam, magának nem lesz probléma. És most jöjjön, hozza a maszkot is!
Brenton tiltakozni akart, de Robert megragadta a nyakát és közel hajolva az arcába sziszegte:
– Conti meg akarja ölni magát, és azok után, amit tett, már nem csak megölni akarja. Fogalmam sincs hogyan, de maga megállította az embereket, és elájult balesetet okozva. Itt tovább nem maradhatunk a rendőrökre várva, mert az felér egy öngyilkossággal. Hogy magyarázná meg nekik a történteket? Arról nem is beszélve, hogy Conti-nak a keze mindenhova elér és a sittről nem tudja megvédeni a szeretteit. – Farbor elengedte – Nem messze innen van egy hely, ahol meghúzhatjuk magunkat és megvizsgálhatjuk a sérüléseinket. Jöjjön!
Robert futva indult, Brenton követte.