Ragadozó 5. rész

-Nem fogod elhinni, kit hoztak be! – nyitotta rá Laurára az irodája ajtaját kopogtatás nélkül Zach. Este kilenc óra volt, Laura a kétéves kislány metszeteit tanulmányozta.
– Nem tudom, de ne akard, hogy találgassak. Ehhez semmi kedvem – szólt Laura szórakozottan.
– Rendben – vonta meg a vállát Zach – a mi elveszett emberünk Wiliam Smith az.
Laurának kellett egy perc amíg a név eljutott a tudatába.
– Wiliam Smith? – ismételte csodálkozva. – Édes Istenem, mi történt vele?
– Állítólag a folyóból húzták ki ma este.
– Azonnal megyek – nyúlt Laura a köpenye után. Lelkiismeret-furdalást érzett, amiért reggel még lehordta a férfit Zach előtt.
A boncteremben a három rozsdamentes acélból készült asztal közül a mosdó melletti szélsőn feküdt Wiliam teste. Elefántcsont-fehérségű bőrét még kísértetiesebbnek tüntette a neonvilágítás.
– Azonnal meg kell csinálnunk a boncolást – szólalt meg Zach.
Laura jóváhagyólag bólintott. Az olyan esetekben amikor az áldozat huzamosabb ideig tartózkodott a vízben, igyekezniük kellett. Mindketten felvették a védőruhát, Zach ellenőrizte a magnószalagot, míg Laura a szükséges előkészületeket végezte a műszerekkel. Amikor elkészült, lefotózta a testet, külön figyelmet szentelve a nyakon látott foltoknak. Larakta a fényképezőgépet és bekapcsolta Sony márkájú magnetofon felvevőgombját. Észrevételeit lépésről – lépésre mondta rá a szalagra.
Először a test elülső részét vizsgállta meg a nagyítóval. Itt csak a nyaki részen történt elváltozás. Csipesszel kifordította a szemhéjat.
– Ahogy gondoltam – fordult Zach felé. – Látod, itt és itt is.
– Igen, jól láthatók az apró tűszúrásszerű pontok- hajolt közelebb Zach.
Laura lejjebb haladt a nagyítóval az orr, a fül és a száj felé. Furcsának találta, hogy még a múltkor eggyütt dolgoztak egyazon asztalnál, ahol most a férfi feküdt mereven kiterítve. Hát ennyi volna az élet? Ha fordított helyzetben lennének, és most Wiliam boncolná az ő testét, vajon kinek hiányozna? A szüleinek biztosan. Talán még barátnőjének, Simonának is. Itt volna az ideje, hogy családot alapítson harminckét éves fejjel. Sajnos a férfiakkal ezidáig nem volt szerencséje. Még élénken élt benne a legutolsó pasijának az emléke. A férfi rendszeresen verte, és elszedte a pénzét . Nem- rázta meg gondolatban a fejét – ebből nem kérek.
– Fordítsuk meg – hallotta Zach hangját. Ismét visszatért a valóságba. Most ugyanazzal az alapossággal vizsgállták meg a test hátulját is.
– Ezek a sebek valószínűleg holttest fennakadásakor keletkeztek a folyóban – jegyezte meg Laura – nem túl mélyek, inkább csak felületi horzsolások, és nincs körülöttük nyoma vértolulásnak ami akkor keletkezett volna, ha az áldozat még él. Tamponnal körbetisztogatta a sebhelyeket, majd ezeket is lefotózta. Ideges köhögés szakította félbe munkájukat. Laura felnézett, és egy bokszolóra emlékeztető fazont látott meg az ajtóban ácsorogni.
– Igen? Segíthetek? – kérdezte a férfitól.
– Elnézést, Adam Balmor vagyok a rendőrségtől. – mutatta fel a jelvényét. – A boncolás eredménye érdekelne.
– Attól tartok arra még várni kell nyomozó. A külső vizsgálatokkal sem végeztünk még. – Laura hangja tompán visszhangzott a teremben a maszkja alatt. – Ha bent akar maradni, be kell öltöznie – figyelmeztette a férfit. Adam levett egyet a polcon összehajtogatott steril védőruhákból és kiment a teremből.
Laura visszafordult az asztalhoz és figyelmét megint a munkájának szentelte. A fejnél megakadt a keze. Félresimította az összetapadt hajat és megnézte mit talált. A tarkótól körülbelül öt centiméterrel feljebb két szimmetrikusan elhelyezkedő lyukat látott meg. Leborotválta a hajat a lyukak körül.
– Úgy fest, valaki meglékelte a kedvenc fiúkánk koponyáját. – mondta Zach a lyukak láttán.
Laura vetett rá egy rosszalló pillantást.- Ezek a lyukak nem roncsolódtak. Túl simák a szélei. Lőpornyomokat sem látok. A két lyuk egymástól nyolcvanöt miliméterre helyezkedik el – diktálta a szalagra a mérés eredményét. Adam visszatért immár beöltözve. Mulatságossan festett a több számmal kissebb steril ruhában, a bokáján pedig fel is szakadt egy darabon az anyag. Laura magában elfojtott egy mosolyt. Adam esetlenül mozgott, látszott, hogy kényelmetlenül érzi magát. Odament az asztalhoz és ő is megnézte a lyukakat.
– Mi okozhatta őket? – kérdezte.
– Egy hegyes eszköz bemeneti nyílásai lehetnek – válaszolta Laura – veszek törletet is.
Miután visszafordították Wiliam testét, Laura elvégezte a hagyományos Y alakú bemetszést. Gondosan lemérte a belső szerveket, a gyomrot külön egy speciális tálkán nyitotta fel. Émelyítő bomlásszag töltötte meg a termet. Adam a száján keresztül próbált lélegezni, hogy minnél kevesebbet érezzen a szagból. – Csodállom, hogy maguk itt nincsenek rosszul – jegyezte meg.
– Van ennél különb is – válaszolta neki Zach. – Mondjuk egy zaftos, pár hétig kamrában hagyott ember. Ráadásul nyáron – tette még hozzá.
Adam megcsóvállta a fejét. Ő csak "mezei" nyomozó volt. Ilyen kisvárosban mint Stanton Hill nem akadt sok nyomozni való. Eddig inkább csak lopás és verekedés volt az aktái között. Most pedig itt ez a hulla.
– Úgy tudom önök ismerték az áldozatot – nézett bele jegyzeteibe Adam.
– Igen, a kollégánk volt – mondta Laura, miközben mindkét keze eltűnt valahol a gyomortájékban.
– Mit tudnak mondani róla?
– Azt, hogy egy beképzelt seggfej volt – horkant fel Zach. Adam meglepődve nézett rá. – Ezt meg hogy érti?
– Úgy ahogy mondtam. Azt hitte magáról, hogy ő Casanova reinkarnációja. De csak egy szánalmas kis alak volt. – foytatta megvetően Zach.
Laura összeráncolta a szemöldökét. Zach nagyon elragadtatta magát.
– És ön, doktornő?
– Nekem nem volt vele semmi bajom. Igaz, hogy sokat késett a munkájából, de kíválló szakemberként ismertem.- Már megint ez a múlt idő. Ezt még meg kell szoknia.
– Mikor látták őt utoljára? – kérdezte Adam.
Laura elgondolkodott. – Péntek este, miután befejeződött a műszakom. Aznap nem volt sok dolgunk, így én hamarabb mentem haza. Wiliam még ittmaradt.
– Én nem voltam itt pénteken – mondta Zach. – Talán szerda reggel találkoztam vele. De ebben sem vagyok biztos.
– Értem. – írt fel valamit a jegyzetei közé Adam.
A holttest finoman remegni kezdett, amikor Laura elkezdte megnyitni a fűrésszel a koponyát.
– Azt már biztosan tudom, hogy halál oka primárisan a fulladás volt. Valamilyen nagyobb, idegen tárggyal szorították össze a nyakat, biztosan nem kötéllel. Az áldozat csak a halála után került a vízbe. Most megnézzük mik azoknak a lyukaknak a jelentőségük a fejen. – Hangossabban beszélt, hogy túlkiabállja a motoros körfűrész hangját. Majd egy reccsenő hang hallatszott amint a koponyatető elvállt az alsó résztől. Látta a nyomozó egy kissé elsápadt. Saját maga akart itt lenni nem? Ha rosszul érzi magát, hát Istenem, elég nagy már ahhoz, hogy bevallja.
– Sajnos az agy állapota meglehetősen rossz. Ez várható is volt. – Óvatosan belehelyezte a szürkésfehér masszát abba a tálcába amivel Zach már készenlétben várta. – Itt a víz az, ami a legtöbb kárt okozta. Furcsa.. ezen a helyen mintha hiányozna a hipotalamusz. De nem roncsolódott a középagy illetve a kisagy amelyek ezt a részt körbeveszik.
Adam Balmor nyomozónál ez volt az a pont, amikor férfiassan meghátrállt és kimenekült a teremből.