A lába előtt egy aprócska, aranysárgán fénylő, kocka alakú fénydarab koppant a kövezeten. A fiú bámulta egy kis ideig, majd a kis fénydarab, mint egy jégkocka a tűző napon, először megömlött, aztán elolvadt, és pocsolyaként szétterült a földön mint olajfolt a vízen. A hepe-hupás bitumen járdát csillógó sárgára festette, mintha csak aranyfüstlemezzel vonta volna be. Aztán a folt terjedni kezdett. Kúszott tovább a járdán, át az úttesten, felmászott a házak falán, megfestette a jelzőlámpákat, a zebrát, a buszmegállót, amíg aztán körös-körül minden ragyogni és fényleni nem kezdett…
Ekkor a fiú felnézett az égre, és észrevette, hogy éppen pirkad, a nap már kukucskál a horizonton.
Továbbment a szokásos úton, a szokásos boltja felé, és boldog volt, hogy másképp is láthatta, hogyan kel fel a nap.
2 hozzászólás
Szia!
Így is meg lehet fogalmazni, ha jól indul egy nap.:-))) Ügyes!
Üdv.
köszönöm! 🙂